A sejt alkotóelemei
Kötelező olvasmány minden gyerek, ifjú és felnőtt számára
Öt oldal, amely megváltoztatja az életét.
Szedmák András: Mi az igazság?
Az evolúció, mint biológiai képtelenség.
Agapé Kiadó 70-76 oldal
A könyv II. fejezetének címe: „Az élőlények felépítése és környezetük”
Ez a fejezet az alábbi témákkal foglalkozik:
1. Környezet
2. Az élőlények felépítése
3. A sejt alkotóelemei és a fehérjék
4. Nukleotid, nukleinsav
5. A gén
6. A prokarióta és az eukarióta sejt
7. A növényi és állati sejt főbb jellemzői
A 3. pontban Szedmák András a fehérje-DNS-enzim-membrán alapú élet egy szűk részletével foglalkozik.1
3. A sejt alkotóelemei és a fehérjék
Az élőlényeket felépítő vagy az anyagcsere-folyamatokban résztvevő elemek a Földön található összes kémiai elemfajta több mint 80 %-át teszik ki. Vagyis gyakorlatilag a bolygónkon nagyobb arányban előforduló valamennyi elem kimutatható az élő szervezetekből is. Ezek közül is alapvető fontosságúak, vagyis elsődleges biogén elemek a hidrogén, a szén, az oxigén és a nitrogén, melyek a sejtek kb. 98 %-át teszik ki. Természetesen ezek az anyagok nem elemi, hanem molekuláris állapotban vannak jelen az élet alapegységeiben. Egymással kisebb-nagyobb vegyületeket alkotnak, legtöbbször kén, kalcium, nátrium, magnézium, klór és foszfor, ritkábban más elemek társaságában. A vegyületek közül kiemelkednek a lipidek, fehérjék, nukleotidok és szénhidrátok.
Könyvünk szempontjából a fehérjéknek és a nukleotidoknak lesz jelentősége, ezért részletesebben azokkal foglalkozunk.
A fehérjék (proteinek) az aminosavak lineáris polimereiből felépülő szerves makromolekulák.
A fehérjék aminosav sorrendjét a gének nukleotid szekvenciája kódolja a genetikai kódszótárnak megfelelően. A genetikai kód a később bemutatandó nukleinsav fehérjelefordítási kulcsa. Egy adott élőlény összes fehérjéjének aminosavját és a sorrendet a DNS nukleotidbázis sorrendje szabja meg. Egy aminosavat három nukleotidból álló kód határoz meg, ezt nevezzük tripletnek. A genetikai kódszótár egységes, ami azt jelenti, hogy bármely élőlényben ugyanaz a triplet ugyanazt az aminosavat jelöli. Ez egyáltalán nem igazolja az élőlények közös származását, mint ahogy az evolucionisták állítják. Ez ugyanakkora valószínűséggel utalhat arra, hogy egyetlen Alkotó (=Isten) hozott létre minden élőt, és azonos működési mechanizmussal ruházta fel őket. (Lásd a kérdést részletesebben A gén című fejezetben.)
Itt előre bocsátjuk, hogy a DNS-ben a szervezet minden fehérjéjének aminosav sorrendje rögzítve van. Mivel a fehérjék szintézisében közvetlenül nem a DNS, hanem a DNS-ről szintetizálódott messenger RNS (mRNS) vesz részt, a genetikai kódszótár tulajdonképpen nem a DNS tripletjeit, hanem az mRNS-ben lévő tripleteket (ún. kodonokat) tartalmazza. A fehérjék kialakításában mindössze 20 féle “proteinogén” α-aminosav vesz részt, melyek szomszédos amino- és karboxilcsoportjaik között kialakuló peptidkötés révén kapcsolódnak egymáshoz, így kialakítva a fehérjék elsődleges szerkezetét, amit aminosav szekvenciának is nevezünk. A peptidkötés lényege ebből adódóan, hogy az egyik aminosav karboxilcsoportja (-COOH) a szomszédos aminosav aminocsoportjával (-NHH) víz kilépése mellett kapcsolódik. Egyes polipeptidek kialakításában általában több száz, de néha több ezer aminosav is részt vehet.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra: az aminosavak egymással nemcsak peptidkötéssel tudnak reakcióba lépni, hanem más módon is. A kísérletek és a kutatási eredmények igazolják, hogy a véletlenszerűen egymással reakcióba lépő aminosavak minden második esetben kapcsolódnak össze egymással peptidkötéssel. Ez azért lényeges, mert ha nincs peptidkötés, nincs fehérje sem: ugyanis csak a peptidkötéssel kombinálódó aminosavak eredményeznek olyan fehérjét, mely az élő szervezet szempontjából esszenciális.
A fehérjéket felépítő aminosavak a következők: alanin, arginin, aszparagin, aszparaginsav, cisztein, fenilalanin, glicin, glutamin, hisztidin, izoleucin, lizin, metionon, prolin, szerin, tirozin, treonin, triptofán, valin. Mindegyik közös jellemzője, hogy a lánc alfa-szénatomjához kapcsolódik az aminocsoport, ezért alfa-aminosavaknak nevezzük őket.
A fehérjék aminosav sorrendje az élet szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a tulajdonképpeni végetlen variabilitás miatt. Egy átlagos fehérje kb. 300 aminosavból épül fel. Mind a húszféle aminosav előfordulási lehetőségével számolva ez azt eredményezi, hogy 300 aminosav kapcsolódási sorrendjének 20300 (azaz: húsz szorozva önmagával háromszázszor) különféle változat lehetséges. Ez egy felfoghatatlanul nagy szám, pedig vannak több ezer aminosavból álló fehérjeszerkezetek is. Minden egyes fehérjének meghatározott aminosav sorrendje van.
Felhívjuk minden olvasónk figyelmét, hogy egy konkrét aminosav sorrend kialakulásának a véletlennel számított esélye egy 300 aminosavból álló polipeptid esetén 1: 20300 – hoz. Ez úgy van, hogy ha egy 300 aminosavból álló proteinről van szó (ez még a rövidebb fehérjeláncokhoz tartozik), akkor annak az esélye, hogy egyetlen darab aminosav a helyére kerül a hétszázból, 1:20 (egy a húszhoz), vagyis öt százalék. Ha két aminosavnak kell pontosan a helyére kerülnie, akkor nem kétszer annyi, hanem a húsz második hatványa, hússzor húsz, vagyis 1:400 (egy a négyszázhoz) a valószínűség. És így tovább: háromszáz aminosav esetén 1:20300 (egy aránylik a húsz a háromszázadik hatványon-hoz) a valószínűség. Számszakilag: 1:20700 = 1: 5,26×10910.
Az ilyen valószínűségnek a bekövetkezését, amely annyira pici, mint 1: 20300–hoz, a matematika 0-nak tekinti. Vagyis végtelen hosszú idő alatt sem várható, hogy magától, a természetben bekövetkezzen az ekkora valószínűségű természetes esemény.
Az evolúció szempontjából ez azért érdekes, mert a képviselői szerint a fehérjeláncok véletlenszerűen alakultak ki. Nem nehéz belátni józan ésszel, és nem kell hozzá magas fokú matematikai végzettség, hogy ha valamiből 20300 változat lehetséges, és csak egy a jó, akkor a természetnek hányszor kellene próbálkoznia, a helyes sorrend kialakításához. Gyakorlatilag végtelenszer. Itt ugyanis az adott 300 aminosavról beszélve arról van szó, hogy 20300 esetből mindössze egyetlen alkalommal jön létre egy 300 aminosavból álló fehérjelánc úgy, hogy az az élet építőköve lehessen. És ehhez még azt is tudnunk kell, hogy egyetlen aminosav eltérése is megváltoztatja a fehérje térszerkezetét, működését, vagy működésképtelenné is teheti.
Ha már a valószínűségnél tartunk, hozzá kell vennünk a fentebb említett kémiai kötéstípust, azaz, hogy a peptidkötés is szükséges: ez 300 aminosav egymással kombinálódása esetén azt jelenti, hogy az esély a megfelelő kötésre egy fehérjénél a természetben 1: 2299. Ez már önmagában is felfoghatatlanul kicsi szám, pláne összeszorozva azzal a valószínűséggel, amit a megfelelő aminosav sorrend ad. Vagyis 2299 x 20300 esetre van szükség, hogy egy alkalommal kialakuljon a kívánt eredmény irányítatlan folyamatként.
Ezzel a biomatematikai lépéssel igazoltuk, hogy véletlenül nem képes a természetben kialakulni fehérjelánc, csak egy Intelligencia által, aki eltervezte és megalkotta.
De hogy a véletlenül kialakult fehérjék meséjét betetőzzük,
néhány szót kell említenünk az aminosavak térszerkezetéről is.
Amennyiben ugyanis rendelkezésre állna a megfelelő sorrendben, peptidkötéssel egymáshoz kapcsolódó húszféle aminosav, akkor sem képezi feltétlenül az élet kialakulásához és működéséhez megfelelő fehérjeláncot, csak ha minden egyes aminosav úgynevezett balkezes asszimmetriát mutat.
Az aminosavak két térbeli szerkezetet vehetnek fel, amelyek tükörképi párjai egymásnak csakúgy, mint a jobb és bal kezünk. A biomolekulák közül a fehérjéket csak balkezes aminosavak alkotják. Ezt a jelenséget hívjuk biológiai homokiralitásnak. A természetes α-aminosavaknak két lehetséges térbeli konfigurációja létezik az aszimmetrikus szénatom körül.
Mivel a tükörképi párok valamennyi akirális közegben vizsgált fizikai és kémiai tulajdonsága megegyezik, a biológiai homokiralitás nem magától értetődő jelenség.
Már a XIX. században megsejtették, hogy a balkezes asszimmetria általában az élet jelenlétéről tanúskodik. Az evolucionisták ezt nem tudják megmagyarázni, és nem is fogják soha. A homokiralitás és az élet eredetét közös ponton kell keresnünk, és ez nem más, mint a teremtés. A genetikai kód ugyanis nem terjed ki az aminosav-építőelemek kiralitására, tehát feltételezi a térbeliség állandóságát. Ez szerfelett érdekes, mert a véletlen nem azt indokolná, hogy az egyébként azonos tulajdonságokkal bíró molekulák közül csak balkezes asszimmetriájú legyen az élő szervezetekben. Ha a körülmények véletlenül alakították volna is ki a polipeptidláncot, semmi indoka nem lett volna a véletlennek arra, hogy a jobbkezes asszimmetriát mellőzze. Mégpedig azért nem, mert a balkezes és a jobbkezes molekula minden tulajdonsága azonos! Itt csak egy értelemmel bíró Valaki előre eltervezett művét kell felfedeznünk. Mivel sem a véletlen, sem bármilyen más természetes mechanizmus nem képes különbséget tenni a két térszerkezet között.
A balkezes asszimmetriájú aminosavak kiválasztása már a riboszomális fehérjeszintézis magasabb szintjén történik. A jobbkezes aminosavak véletlen sorrendű beépülése a fehérjékbe a funkcióért felelős jól definiált térszerkezetek hiányát eredményezné, ami kizárja az életet. Ha egyetlen jobbkezes aminosavat találnánk a fehérjeláncban, az élet szempontjából használhatatlan selejt lenne. Érdekes, hogy az evolúciót népszerűsítő könyvek legtöbbször „elfelejtik” megemlíteni a balkezes asszimmetria kérdését. Véleményünk szerint azért, mert semmilyen más magyarázat nem adható erre a természetes módon megmagyarázhatatlan jelenségre, mint a teremtés. Ahol mégis olvasható az élet keletkezése kapcsán, ott megmagyarázhatatlan, de egyben lényegtelen jelenségnek titulálják az asszimmetria kérdését. Pedig ha valami nem lehet az evolúció által oly sokat emlegetett véletlen műve, akkor ez a balkezesség az! A balkezes asszimmetria előfordulási esélye 50 százalék, azaz a 300 aminosav esetén a bekövetkezési esély ismét 1: 2299.
Az így felgyülemlő valószínűtlenségben már olyan csillagászati méretű számok aránylanak az egyhez, hogy a felírt aránypár második tagja magasabb lesz, mint az egész univerzumban megbecsült, tömeggel rendelkező elemi részecskék (proton, neutron, elektron) összessége. Ezek már az elképzelhetetlennél is elképzelhetetlenül nagyobb számok. (2299 x 2299 x 20300)
Hogy milyen gyakori egy aminosav létrehozására a természet próbálkozása, nem tudhatjuk, de ha 5 milliárd éve, és másodpercenként milliárdszor kísérelte meg, akkor is még csak 1024, azaz 1.000.000.000.000.000.000.000.000 (egy quadrillió) lehetősége volt. Ez pedig édeskevés ahhoz, hogy felfogható töredéke legyen annak a bizonyosságnak, ami az aminosav sorrendből, a peptidkötésből és a balkezes asszimmetriából adódik.
Ebből fakad, hogy az evolúcióelmélet olyan vélt, múltban bekövetkezett, véletlen eseményeket akar nekünk megtörtént valóságként bemagyarázni, melynek semmi esélye nincs. És mindez csupán egyetlen egy fehérje kialakulásáról szólna, ami persze az élet keletkezéséhez semmi, mivel nemcsak fehérjére, hanem sok-sok egyéb sejtalkotóra is szükség lenne. Kérdezzük ezek után: milyen tudományág az, amely teljes biológiai és matematikai képtelenség talaján áll?
És visszatérve a fehérjékhez, ez még mindig nem minden. Nem elegendő egy adott fehérjéhez, hogy a megfelelő:
– sorrendben,
– kötéssel és
– szimmetriával kapcsolódjanak az alkotóelemeik egymáshoz, még szükségeltetik az egyes aminosav-szakaszok megfelelő térszerkezete, hiszen a hosszú fehérjelánc és annak bizonyos szakaszai elvileg végtelen elrendezési formát is felvehetnek. Ennek ellenére egy fehérjeszakasz csak igen kevés, 3-4 féle lánckonformációt alkothat úgy, hogy alkalmas legyen arra, hogy élő szervezetben funkciót lásson el. Ennek egyik fajtája a spirális szerkezet. Ilyenkor az eredeti peptidkötések atomjai között másodrendű kötések is kialakulnak. Ez újból csak a véletlen fentebb vázolt képtelenségére világít rá. Hogyan lehetséges, hogy kimondhatatlanul nagyszámú változata lehet egyetlen fehérjeláncnak, mégis épp a megfelelő van az élőlényekben? Csak úgy, ha ezt egy végtelenül bölcs, és Intelligens Lény (= Isten) előre így tervezte el. Ráadásul a lánckonformáció csak a fehérje egyes szakaszát jellemzi. A teljes fehérjelánc további térbeli elrendeződést is felvesz, ami az egyes aminosav-szakaszok egymáshoz viszonyított elhelyezkedését befolyásolja, mely gyakran gömbszerű alakzatra törekszik. Ezt a teljes fehérjét érintő komplex lánckonformációt többféle kémiai kötés rögzíti, leggyakrabban kovalens, hidrogén, ionos, vagy van der Waals kötések (molekulán belüli töltés-aszimmetriából adódó kötés).
És még ez is semmi ahhoz, hogy rendben menjenek a dolgok a sejtben. Ha a fehérje megfelelő aminosavakból, megfelelő sorrendben és lánckonformációban van a fehérjék nagy része csak akkor fejti ki megfelelő működését a sejtben, ha összekapcsolódik más fehérjelánccal vagy láncokkal, ami az aminosav-oldalláncok, illetve az egyes peptidkötések közötti kapcsolaton alapul.
A fehérjék kialakulása és működése tehát egyértelműen arra utal, hogy természetes úton, önmagától, Intelligencia beavatkozása nélkül egyetlen fehérjelánc sem tud kialakulni, sem működni.
A fehérjék fontos biológiai szerepét jellemzi, hogy minden, sejtben lejátszódó folyamatban részt vesznek, valamint az életjelenségek és az élő szervezet tulajdonságai azoktól függenek. Nem tessék-lássék feladatuk van, hanem esszenciális. Ha a megfelelő fehérjék nem lennének, élet sem lehetne. Ebből eredően Isten úgy tervezte meg a világot, hogy fehérjék nélkül az élet nem működőképes.
Fehérjék a hormonok és enzimek alkotóelemei. Számos fehérje valamilyen biokémiai folyamat katalizátoraként segíti elő a sejt életben maradását. A fehérjék rendelkezhetnek stabilizáló, szerkezeti funkcióval is, mint például a sejt alakjának kialakítása, a sejten belüli transzport-folyamatok lebonyolítása és a mozgatás. Más fehérjék a sejt és környezete közötti információáramlás megvalósítása révén teszik lehetővé, hogy a sejt érzékelni tudjon, és reagálni tudjon a külvilág ingereire.
A fenti részt a szerző engedélyével közöljük.
Köszönjük.
Szedmák András a honlap egyik szerkesztője.
Szerkesztői megjegyzés:
1. A fehérje-DNS-enzim-membrán alapú élet összetettségéről néhány rövidfilm:
– Csak egy sejt? (A http://teremtestudomany.hu/videok/ oldalon található a videó.)
(A http://visszaavalosaghoz.hu/page/2/ oldalon található a két rövidfilm.)
A fenti könyvrészlethez szorosan kapcsolódó oldalunk és írásaink:
John R. Baumgardner, geofizikus: Képes-e a véletlen molekuláris kölcsönhatás életet létrehozni?
Dr. Farkas Ferenc vegyészmérnök, az Értem Egyesület elnöke, a honlapunk szerkesztőbizottság tagjának írása: Egy kis matematika az élet hiányzó forgatókönyvéhez.
Az Értem Egyesület ragaszkodik ahhoz, hogy a tudomány alapján:
– kizárható a véletlen, mint a Világegyetemet és az élővilágot létrehozó erő,
– a fehérje-DNS-enzim-membrán alapú élet kialakulásához feltétlenül szükség van egy Intelligens Külső Személyre,
– a tudomány jelenlegi eszközeivel és módszereivel nem állapítható meg ennek az Értelmes Tervezőnek a kiléte.
Könyvek, cikkek, videók, stb. fordításához, lektorálásához keresünk további embereket.
Jelentkezni a teremtesvagyvk@gmail.com mail címen lehet.