Szerző: Robert W. Carter
Forrás: Werner Gitt.com

file:///G:/Downloads/CARTER_Robert-Can_Mutations_Create_New_Information_1.pdf
Journal of Creation 25(2) 2011

Köszönjük a professzor úrnak, hogy fordíthatjuk a honlapjának anyagit.

Fordította: Taylor Jo.

Szaklektor: Dr. Hecker Kristóf.

 

Képes-e a mutáció új információt létrehozni?

 

Ugyanúgy, ahogy a fajok nem statikusak, a genomok sem azok. Idővel változnak; néha véletlenszerűen, néha előre tervezett módon, és néha korábbi algoritmusok utasításainak megfelelően. Függetlenül a forrástól, ezeket a változásokat „mutációknak” nevezzük. 

Sok evolucionista a mutáció létezését használja fel a hosszú távú evolúció bizonyítékaként, ám az általuk említett példák messze elmaradnak elméletük követelményeitől. 
Számos kreacionista azt állítja, hogy a mutációk nem képesek új információt létrehozni. 

A definíciókkal kapcsolatban sok a zűrzavar, beleértve a mutációt és a „biológiai információ” fogalmát.

Az evolúció megköveteli az új információ létrehozását a semmiből. Mégis, egy olyan genomban, amely legalább négy dimenzióban működik és meta-információval van tele, a potenciális változások erősen korlátozottak. Tud-e mutáció új információt produkálni? Igen, attól függően, hogy mit jelent az „új” és az „információ”. Képesek megmagyarázni a Földön minden élet evolúciós kialakulását? Nem!

Az alábbi mondat szinte egy mantra a kreacionisták között, mégsem értek egyet vele: „A mutációk nem tudnak új információkat létrehozni.” 

Az evolucionisták számos választ adnak erre az elképzelésre, bár legtöbbjük hibásan érvel. A legtöbb evolucionista válasz a genom komplexitását nem ismeri el. Az alábbiakban megmagyarázom, miért hiszem, hogy a genomot legalább négy dimenzióban tervezték, és miért okoz nehézséget az evolúciós hiedelemnek az új információ kifejlődése.

Egy másik kérdés, különösen az evolucionisták között (de a kreacionisták, beleértve magamat is, sem immunisak), a biológiai információ elhelyezkedésének a megértésének a hiánya. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a DNS (a „genom”) az információ tárolási helye. Bár ez hatalmas mennyiségű információnak a helye, de ez a génközpontú nézet figyelmen kívül hagyja az eredetileg az elsőként keletkezett szervezetekbe való információ beépülését. A sejtek felépítése, beleértve a sejtfalat, a sejtmagot, a sejteket és a számtalan molekuláris gépet, nem DNS-ből származik, hanem külön jött létre a DNS-sel együtt. Egyik a másik nélkül nem létezhet. Így a biológiai információ nagy és mérhetetlen része a DNS-en kívül helyezkedik el. Egy organizmus-központú nézet megváltoztatása drámaian megváltoztatja a vitát¹. Mégis, mivel az organizmus- központú nézet végső soron Isten kreatív zsenialitását vonja maga után, amit felfogni sem tudunk, azonnal beleütközünk a „kiszámíthatatlanság falába”. Emiatt a biológiai információk, genetikai információk egy részhalmazára koncentrálok a cikk hátralevő részében.
A harmadik kérdés magában foglalja azt a tényt, hogy Darwin valójában két különböző elképzelést írt le, amit speciális és általános evolúciós elméletnek hívok, és amit az alábbiakban leírok. Az evolúcióval szembeni kreacionista reakciók általában olyan félreértésekhez vezettek, amelyek az idő múlásával kialakuló változásokra vonatkoznak az élő szervezetekben. Három alapvető elképzelést szeretnék bemutatni: 
1) Ugyanúgy, ahogyan Isten nem csak a statikus fajok létrehozására korlátozódott, Isten nem volt korlátozva a statikus genomok létrehozására sem; 
2) Isten intelligensen megtervezett genetikai algoritmusokat helyezhetett el az általa létrehozott fajok genomjaiba, amelyek megváltoztatják a genetikai információt, vagy akár új információt is hoznak létre; 
és 3) Isten tömörített formában is építhetett információt a genomba, amely később “kicsomagolódott”, és így új információnak tűnik.

 

Mi a mutáció?

A „mutáció” egy változás a DNS kapcsolódási sorrendjében. A mutációk lehetnek rosszak, vagy (elméletileg) jók, de mindegyikük tartalmaz valamilyen változást a betűk (bázispárok) sorrendjében a genomban. Egyetlen mutáció lehet olyan egyszerű, mint egyetlen betű megváltozása (például C megváltozott T-re), vagy néhány betű beillesztése vagy törlése. Ezek az egyszerű mutációk vannak többségben. A mutációk lehetnek komplexek is, mint például egy egész gén törlése vagy duplikációja, vagy akár egy kromoszóma kar több millió bázispár részének tömeges inverziója (kromoszomális szerkezeti átrendeződés.)

Nem hiszek abban, hogy a jelenlegi emberi genetikai különbségek mutációk miatt következtek be. Meg kell különböztetnünk a mutációt és a „tervezett variációt”. Az emberek között nagyszámú egybetűs különbség van, és ezek elsősorban különböző emberi csoportok között oszlanak meg². Ez azt jelenti, hogy az emberek között talált sokféleség nagy része tervezett: Ádám és Éva jelentős mennyiségű sokféleséget hordozott; ez a sokféleség jól látható volt a Noé bárkáján és Bábel népességében, közvetlenül az özönvíz után, és a bábel utáni népcsoportok elég nagyok voltak ahhoz, hogy hordozhatták a Bábelben található változatok nagy részét. A legtöbb törlés (~90%) azonban nem közös a különböző emberi szubpopulációkban³. Ez azt jelzi, hogy jelentős számú törlés fordult elő az emberi genomban, de Bábel után. A törlés nyilvánvalóan nem tervezett változat, ugyanakkor példa a gyors genom bomlásra. Ugyanez mondható el a DNS-beillesztésekről is, de körülbelül 1/3-uk olyan gyakori, mint az azonos méretű törlődés. A különféle humán szubpopulációkban lévő nagy egyedi törlődések jelenléte világszerte bizonyítékot szolgáltat a genetikai információ gyors felszívódására vagy romlására mutációkon keresztül.

 

Mi a gén?

Technikailag egy „gén” egy DNS-elem, amely egy fehérjét kódol, de a modern genetika azt mutatja, hogy a különböző gének különböző részeit különböző kombinációkban használják fel a fehérjék előállítására^4,5, így a definíció kicsit lóg a levegőben⁶. A legtöbb ember, beleértve a tudósokat, a „gén” szót két különböző értelemben használja: 
vagy 1) egy DNS-darab, amely egy fehérjét kódol, 
vagy 2) irányvonal. Ez egy fontos megkülönböztetés, amit érdemes megjegyeznünk.

 

Mi az információ?

Ez a kérdés, hogy „Mi az információ”, az érvelés igazi lényege, mégis az „információ” kifejezést nehéz meghatározni. Amikor ezzel a témával foglakoznak, a legtöbb esetben az evolucionisták egy statisztikai mennyiséget használnak, amit Shannon információnak hívnak. Ez volt az a koncepció, melyet a századforduló közepén, C.E. Shannon briliáns elektromérnök talált fel, aki megpróbálta megválaszolni azt a kérdést, hogy mennyi adatot képesek rádióhullámokba tölteni, vagy egy vezetéken átvinni. A gyakori használat ellenére Shannon információs elgondolásainak kevés közük van a biológiai információkhoz.

Megoldás: egy gyönyörűen vágott üveg váza egyszerűen leírható. Mindenkinek szüksége van az anyag leírására és az egyes élek és/vagy csúcsok helyére a 3D térben. Mégis, egy millió dolláros vázát könnyedén értéktelen homokhalommá törhetünk. Ha valaki újra létre akarná hozni a vázát a homokhalomból, akkor óriási mennyiségű Shannon-információra lesz szüksége, ami leírja az egyes homokszem alakját, valamint a szemcsék orientációját és elhelyezését a halomban. Melyikben van több „információ”, a homokhalomban vagy az eredeti vázában, amelybe hatalmas mennyiségű, céltudatos design került elhelyezésre? Attól függ, hogy az információ melyik definícióját használjuk!
Ha máshogy határozzuk meg, hogy mi az „információ”, a homokhalmot egyszerűen le lehet írni néhány statisztikai mutatóval (pl. a homokszemek átlagos szemcsemérete). Ebben az értelemben a független homokhalmok száma minden gyakorlati célra azonos lehet. Ez a Zemansky információ felhasználásának lényege⁷, ennek azonban kevés köze van a biológiai információhoz, mert a biológiát nem könnyű összefoglalni, és minden ilyen kísérlet értelmetlen eredményeket hozna (pl. egy vegyianyag átlagos megjelenésének statisztikai mérése egy bizonyos enzim által közvetített reakcióban nem mond el semmit az enzim előállításához szükséges információ eredetéről).

A „biológiai információ” fogalom-meghatározása nem könnyű, és ez megnehezíti a mutáció erejének megvitatását az információ létrehozása szempontjából. Azonban ezen a téren tevékenykednek úttörők is, köztük Gitt⁸ és sokan mások, akik hosszasan vitatták ezt a kérdést, így nem szükséges az összes érvet megismételni. Követni fogom Gittet, és meghatározom az információkat, mint 
„…egy kódolt, szimbolikusan reprezentált üzenetet, amely közvetíti a várt cselekvést és szándékolt célt”, és kijelenti, hogy „Az információ mindig jelen van, amikor a rendszerben mind a következő öt hierarchikus szint figyelhető meg: statisztika, szintaxis , szemantika, pragmatika és apobetika.”⁹ 

Első ábra – A biológiai rendszer.

[Statisztika (jeltípus) és] Szintaxis (kód, nyelvtan):
Genetikai kód. A DNS 3 betűs szavakat használ.

Szemantika (jelentés):
Az aminosavak szekvenciáinak a leírása minden fehérje számára: az átírás folyamata.
Parancsok a szervek építésére.

Pragmatika (cselekvés):
Fehérjeszintézis az élő sejtekben: a fordítás folyamata.
A teljes szervezet felépítése.  
Az összes biológiai funkció megvalósítása.

Apobetika (cél, eredmény):
Az élet létezése.
Első ábra: A biológiai rendszert úgy definiálják, hogy információt tartalmaz, ha megfigyelhető a következő öt hierarchikus információszint: statisztika/szintaxis, szemantika, pragmatika és apobetika (Gitt, 9. hivatkozás). 
[Carter itt nem tekinti külön pontnak a jeltípust, a statisztikát, hanem a szintaxis részekét kezeli.]

Bár talán nem mindenféle biológiai információ esetében alkalmas, úgy gondolom, hogy Gitt definíciója felhasználható a jelen cikk fő hangsúlyának megvitatására: a genetikai információ potenciális változására.

 

 

Képes-e a mutáció információt létrehozni?

Most meg tudjuk válaszolni a fő kérdést: 
„Tud-e a mutáció új genetikai információt létrehozni?”

1) Isten nem korlátozódott statikus genomok létrehozására, csakúgy, ahogy a változatlan fajok létrehozására sem korlátozódott¹⁰. Az 1800-as években Darwin megkérdőjelezte azt a népszerű elképzelést, hogy Isten minden fajt a jelenlegi formájában teremtette. A Biblia természetesen nem tanítja a „fajok változhatatlanságát”; ez az elképzelés korabbi tudósok és filozófusok tanításából származik, elsősorban Arisztotelész írásaiban fordul elő¹¹. Ma a legtöbb kreacionistának nincs gondja a fajok rögzítetlenségével. Az evolucionisták folyamatosan próbálják felhozni a szalmabábot, hogy hiszünk a fajok állandóságában, és azokkal hasonlítanak össze, akik a lapos Fölben hisznek, de mindkettő csak történelmi mítosz¹². A legtöbb ember a történelem során úgy gondolta, hogy a Föld kerek, és ők kreacionisták voltak, mint például Linnaeus¹³ és Blyth¹⁴, Darwin előtt, akik hitték, hogy a fajok változnak (bár egy bizonyos határon túl már nem). A CMI több cikket és egy DVD-t¹⁵ publikált a témáról, hogy a fajok idővel megváltoznak, és egy egész cikk található a Q&A (kérdések és válaszok) oldalunkon¹⁶. Itt van egy fontos kérdés: ha a fajok változhatnak, mi a helyzet a genomjaikkal?
Nem csak fajok nem rögzítettek. Ebben a folyóiratban számos cikk kizárólag a nem statikus genomokról szól, köztük Alex Williams¹⁷, Terborg¹⁸, Jean Lightner¹⁹, Evan Loo Shan²⁰, és mások írásai. Úgy tűnik, Isten építette bele az életbe a DNS-változás képességét. Ez történhet homológ crossover, ugró gének (retrotransposonok²¹ ALUs stb.) és egyéb módon (beleértve a véletlen DNS-helyesírási hibákat, amiket általában „mutációk”-nak nevezünk). Terborg egy külön kifejezést vezetett be: „variációt indukáló genetikai elemek” (VIGE)²², hogy leírja az intelligensen megtervezett genetikai modulokat, amelyeket Isten az élő dolgok genomjába helyezett a DNS szekvenciaváltozások indukálására.

2) A kreacionisták erősen hangsúlyozzák, hogy a genomok nem statikusak és a DNS-szekvencia idővel megváltozhat, de azt is kimondják, hogy ezeknek a változásoknak egy részét genetikai algoritmusok vezérlik. Más szóval, nem minden változás véletlen, és a genetikai „információ” nagy része mögött egy algoritmus van. Ha egy változás megtörténik a DNS-ben egy intelligensen megtervezett algoritmuson keresztül, ami akár véletlenszerű, de korlátozott változásokat idézhet elő, azt minek hívjuk? A mutáció eredetileg egyszerűen csak „változást” jelentett, de manapság sok extra szemantikai (jelentésbeni) többletet hordoz. Mondhatjuk-e azt, hogy a mutáció okaként Isten egy olyan mechanizmust tervezett, ami a fajon belüli időbeli sokféleség megteremtésére hivatott, a meggondolatlan véletlenszerűségeket is beleértve? Tény, hogy jelentős bizonyíték van arra, hogy egyes mutációk ismételhetőek^23,24 (azaz nem teljesen véletlenszerűek). Ez arra utal, hogy bizonyos genomi faktorok jelen vannak, amelyek bizonyos esetben a mutáció elhelyezésését kontrolálják. Ha ez valamilyen szándékos változást okoz a DNS-ben, azt „mutáció”-nak vagy a „DNS-szekvencia intelligensen irányított változásának” hívjuk? Természetesen véletlenszerű mutációk is előfordulnak, és ezek többnyire a DNS-replikációs és javító gépek hibájának tudhatók be.

3) A genomban jelentős mennyiségű információ tárolható tömörített, rejtett formában. Ha ezt az információt kicsomagolják, megfejtik, kiderítik (nevezd aminek akarod), ez nem használható bizonyítékként az evolúcióra, mivel az információt már a genomban tárolták.

Vegyük azokat az információkat, amelyeket Isten Ádámnak és Évának adott. Az evolucionisták a DNS-különbségeket a mutációnak tulajdonítják, de Isten jelentős mennyiségű tervezett változatot is képes volt elhelyezni Ádámban és Évában. Az emberi genomban több millió pozíció van, amelyek személyenként változnak, és a variációk többsége az összes populációban jelen van²⁵, ill. ezeknek a változó pozícióknak többsége két közös verzióval rendelkezik (A vagy G, T vagy C stb.)²⁶. Nagy részük olyan pozíció kellene legyen, ahol Isten tökéletesen elfogadható alternatív olvasatokat használt az ember teremtése során. Ezek nem mutációk!

A beépített alternatívák, amelyeket Isten Ádámba és Évába helyezett, idővel összekuszálódtak, és új vonások jelentek meg (sok jó is), amelyek korábban nem léteztek. Hogyan? Az egyik mód a „homológ rekombináció” nevű folyamat. Az embernek két kromoszómája van. Tegyük fel, hogy az egyik Ádám 1. kromoszómájának egy része „GGGGGGGGGG”-nek felel meg, és egy zöld színű valamit, vagy mást kódol. Az 1-es kromoszóma másik példánya „bbbbbbbbbb”-nek felel meg, és kódolja a kék valamit, vagy mást, de a kék recesszív. Valaki, aki egy vagy két másolatot tartalmaz az össz-G kromoszómáról, zöld vagy valami más. Valaki, aki két kópiával rendelkezik az összes b-kromoszómából, kék valami vagy más. A korai populáció körében az emberek mintegy háromnegyedének zöld verziója lesz, és egynegyedének kék verziója lesz.
Hogyan alakít ki ez a folyamat új tulajdonságokat? A homológ kromoszómákat egy nemzedékről a másikra rekombinálják egy „átkelés” nevű folyamat révén. Ha egy ilyen esemény a szekvencia közepén történik, akkor kaphatunk egy „GGGGGbbbbb” kifejezést, amely egy lila valamit, vagy mást, hoz létre. Ez egy teljesen új dolog, egy új tulajdonság, amelyet soha nem láttunk még. Ez a DNS-szekvencia változásának eredménye, és nem tudjuk megmondani a különbséget az “átkelés” nevű esemény és a „mutáció” között, amíg nem tudjuk lekövetni a kérdéses DNS-darabot. Így új tulajdonságok (amikre néha helytelenül a köznyelvben „gének”-ként hivatkoznak) homológ rekombináció révén is előfordulhatnak²⁷. Ez azonban nem mutáció. A rekombináció része az intelligensen tervezett genomnak, és általában csak olyan információt tár fel, amelyet a Mester Tervező már korábban a genomba csomagolt (ez a mutációk új kombinációit és a tervezett sokféleséget is felfedheti). Emellett a rekombináció nem véletlenszerű^28,29, így van korlátja az új tulajdonságok mennyiségének.

 

Az evolucionisták által használt rossz példák

 

Adaptív immunitás

Nehezemre esik mutációnak hívni valami olyasmit, mint az adaptív immunitás, ami bizonyos gének sorrendjének megváltozását jelenti, hogy új antitesteket hozzon létre. Az adaptív immunitást gyakran az evolucionisták hozzák fel példaként „új” gének (tulajdonságok) mutációjára. Itt ez egy példa egy olyan mechanizmusra, amely DNS modulokat vesz, és komlex módon összekuszálja őket annak érdekében, hogy antitesteket hozzon létre az antigének számára, amelyeknek a szervezet még soha nem volt kitéve. Ez az intelligens tervezés egyik remek példája. Az adaptív immunitásban bekövetkező DNS-változások csak kontrolált módon, bizonyos, az immunrendszer részét képező sejttípusok korlátozott számú génjeiben következnek be, és ezek a változások nem öröklődnek. Így az evolúciós érvelés megbukik³⁰.

Gén-sokszorosítás

A gének duplázódására gyakran hivatkoznak, mint az evolúciós fejlődés mechanizmusára és az „új” információ generálásának eszközére. Amikor egy gén duplikálódik (több lehetséges módon), kikapcsolódik mutáció által, mutálódnak az idő múlásával, újra bekapcsolódik egy másik mutáción keresztül, és, voilà!, máris egy új funkció jött létre.
Mindezek ellenére az emberek, akik ezt érvként használják, soha nem mondják meg a szükséges duplikáció számát, sem azt, hogy hány duplikált, de elhallgatott gént várunk egy adott genomban, sem a szükséges bekapcsolások számát, sem annak a valószínűségét, hogy egy új funkció jöjjön létre, amely a csendes génben keletkezik, és hogyan fog beépülni az új funkció a szervezet már összetett genomjába, sem azt a sebességet, amellyel elveszne a csendes „szemét” DNS random (genetikai sodródás) vagy természetes szelekció révén. Ezek a számok nem kedveznek az evolúciós elméletnek, és matematikai tanulmányok, amelyek megpróbálták tanulmányozni a kérdést, mind valószínűtlenségbe futnak, még akkor is, amikor egyszerű változásokat próbálnak modellezni^31-33. Ez hasonlít azokhoz a matematikai nehézségekhez, amiket Michael Behe: „Az evolúció éle” című³⁴ könyv tárgyal. A gén törlődések³⁵ és a hasznos funkciók elvesztése valójában meglepően gyakori³⁶. Miért várná bárki, hogy egy deaktivált gén egy millió évig vagy annál hosszabb ideig megmaradjon, miközben egy valószínűtlen új funkció alakul ki?

De a génduplikálással kapcsolatos helyzet még ennél is bonyolultabb. A gén hatása gyakran a gén másolatszámától függ. Ha megjelenik egy szervezet egy bizonyos gén extra példányával, akkor nem képes ellenőrizni az adott gén kifejezését, és egyensúlyhiány lép fel a fiziológiájában, csökkentve annak alkalmasságát (pl. a triszómia olyan rendellenességeket okoz, mint a Down-szindróma ilyen génadagolás miatti hatásoktól). Mivel a másolatszám egyfajta információ, és mivel a másolatszám változása ismert (akár az emberek³⁷ körében is), ez egy olyan mutáció, amely megváltoztatja az információt. Nem azt mondtam, hogy „hozzáad” az információhoz, hanem „megváltoztatja”. A szószaporítást általában feleslegesnek tartják (kérdezz meg egy angol tanárt). Hasonlóképpen, a génduplikáció általában, de nem mindig, rossz. Azokban az esetekben, amikor a szervezet károsítása nélkül előfordulhat, fel kell tennünk a kérdést, hogy ez tényleg egy információ hozzáadása-e. Sőt, kell-e az evolúcióhoz ez a kiegészítés? Nem kell.
Számos kreacionista írt ebben a témában, pl. Lightner³⁸, Liu és Moran³⁹. Még ha egy új funkciót fedeznek is fel a gén duplikációjánál, akkor az új funkciónak feltétlenül kapcsolódnia kell a régi funkcióhoz, például egy enzimkatalízis új, de hasonló végterméke. Nincs ok arra, hogy mást várjunk. A duplikációk során felmerülő új funkciók nem lehetetlenek, de elenyészőek, és egyre valószínűtlenebbek, minél több változást igényel az új funkció kifejlődése.

 

Degradált információ

Számos példa van az evolúciós irodalomban, ahol genetikai degradációt használtak annak érdekében, hogy megpróbálják az információ időbeli növekedését mutatni. Ide tartoznak a sarlósejtes vérszegénység (amely a deformált hemoglobin molekulákkal áll ellen a malária parazitának)⁴⁰, a baktériumok aerob citrát-emésztése (amely a normál anaerob citrát emésztés szabályozásának elvesztését jelenti)⁴¹ vagy nylon emésztése (amely a táptalaj-specifitás elvesztése által jön létre, ami egy extra-kromoszomális plazmidban lévő enzimben van)⁴². Mivel ezek mindegyike a korábbi információ leromlása révén jön létre, nem nyújtanak elegendő bizonyítékot a biológiai összetettség időbeli növekedésére.

 

Antibiotikum rezisztencia baktériumokban

Olyan sokszor foglalkoznak ezzel, hogy alig akarom megemlíteni. Azonban valamilyen oknál fogva az evolucionisták állandóan felhozzák, szinte rosszul vagyok tőle. Az érdeklődő olvasó könnyen találhat számos cikket a témában, részletes kreacionista cáfolatokkal⁴³.

Általános funkciót növelő mutációk

Az evolúció funkciónövekedést létrehozó (GOF) mutációt igényel, de az evolucionistáknak kevés esélyük van jó példákat hozni⁴⁴. Sem az adaptív immunitás, sem a homológ rekombináció, sem az antibiotikum rezisztencia a baktériumoknál vagy a sarlósejtes vérszegénység az emberekben, ill. a fent részletezett többi példa sem felel meg a valódi GOF követelményeinek. Az evolúciós elméletek érvényességének alátámasztására nincsenek példák, még elméleti példák sem, márpedig ezekre abszolút szükség lenne.

 

A lényeg

Az új funkciók kifejlődése az egyetlen olyan dolog, ami az evolúció számára igazán fontos. Nem a kisebb funkcionális változásokról, hanem a radikálisokról beszélünk. 
Néhány szervezetnek meg kellett tanulnia, hogyan kell átalakítani a cukrot energiává. 
A másiknak meg kellett tanulnia, hogyan kell napfényt venni, és cukrokká alakítani. 
A másiknak meg kellett tanulnia, hogyan kell felfogni a fényt, és értelmezhető képpé formálni az agyban. 
Ezek nem egyszerű dolgok, de olyan csodálatos folyamatok, amelyek több lépést tartalmaznak, és a körkörös és/vagy rendkívül összetett útvonalakat magukban foglaló funkciókkal választódnak ki, mielőtt lehetőség nyílik egy működő rendszer kialakítására. Például a funkció nélküli DNS, amely olyan fehérjéket/enzimeket állít elő, amelyek nem használhatók egészen csak a teljes folyamat végén, amikor nano-gép már kész, megérett lenne a törlésre, pedig ez az értékes sejtforrások pazarlása lenne. Rengeteg itt a „tyúk vagy tojás” probléma. 
Mi volt meg először, az ATP-szintáz molekuláris gép, vagy az ATP-től függő fehérje és RNS gyártóberendezés, ami az ATP-szintáz-gép alapanyagait termeli? 

A legalapvetőbb folyamatok, amelyektől minden élet függ, nem választhatók ki a már létező rendszerekből. 
Ahhoz, hogy az evolúció működjön, mindezeknek a semmiből kell előállniuk, gondosan mérlegelniük és szabályozniuk kell a folyamatokat, és működniük kell, mielőtt megmaradhatnak.
Azt mondani, hogy egy gént lehet másolni, majd felhasználni egy új funkció prototípusaként, nem az, amit az evolúció megkövetel, mivel ez nem kalkulálhat a radikálisan új funkciókkal. Így a gén-duplikáció nem válasz az evolúció történetében a legfontosabb kérdésekre. Hasonlóképpen, a mutáció gyakori módozatai (véletlenszerű betűváltozások, inverziók, törlődések stb.) nem alkalmasak arra, amit az evolúció megkövetel. Darwin: „A fajok eredete” című könyve beetetés (légből kapott) volt. Ő valójában két külön elméletet állított fel: amit én az evolúció speciális és általános elméleteinek hívok Kerkut után⁴⁵. Darwin hosszasan elmélkedett, hogy megmutassa, hogyan változnak a fajok. Ez volt az evolúció speciális elmélete, és amit számos más, köztük több kreacionista is, megelőzött.
Hosszú időbe telt, hogy eljusson a lényegig, de végül kimondta:
„…nem látok semmilyen határt a változás mértékére … ami hosszú távon a természet szelekciós erejével valósulhat meg.”⁴⁶
Ez volt az Evolúció Általános Elmélete, és ez az, ahol elbukott, mert nem szolgáltatott valódi mechanizmust a változásokhoz, és nem volt tudomása a mögöttes mechanizmusokról, amelyek később kiderültek. Hogy egy modern analógiát használjunk: olyan mintha egy komplex számítógépes program kis, véletlenszerű változásai radikális új szoftvermodulokat hozhatnának létre a rendszer összeomlása nélkül⁴⁷. Így az az érvelés, hogy „a mutációk új információkkal szolgálhatnak” egy híd akar lenni a speciális és általános evolúció között. Igen, a mutációk előfordulhatnak az élő fajok (fajták) között, de ezek a mutációk nem használhatók arra, hogy megmagyarázzák, hogy ezek a fajok (fajták) hogyan jöttek létre. Két teljesen különálló folyamatról beszélünk.

 

A meta-információs kihívás

Túl kell lépnünk azon a naiv gondolaton, hogy megérthetjük a genomot, mert ismerjük a lineáris DNS-sorozatot. Valójában mindössze az első dimenziót ismerjük a legalább négyből, amelyben a genom működik: 
1: az egydimenziós, lineáris betűkészlet; 
2: a karaktersorozat egy részének kétdimenziós kölcsönhatása a másikhoz, közvetlenül vagy RNS és fehérje proxikán keresztül, 
3: a DNS háromdimenziós térbeli szerkezete a magon belül, 
és 4: időbeli változások az 1., 2. és 3. dimenzióban). 
Hatalmas mennyiségű információ van a genomba csomagolva, amelyet még nem ismertünk ki, beleértve több egyszerre átfedő kódot⁴⁸. Ha azt mondjuk, hogy a mutáció új információt hoz létre, az evolucionisták rögtön felmutatják a mutáció egy túlzottan leegyszerűsített nézetét, majd azt állítják, hogy megoldották a problémát, miközben mellőzik az igazi kérdést: az ultra-komplexitás és a véletlen mutáció közötti ellentmondást.
Ha egy négydimenziós genom felfogása túl nehéz, akkor mit szólunk ahhoz, hogy a genomban hatalmas mennyiségű „meta-információ” is létezik. Ez információ az információról! Ez az az információ, ami megmondja a sejtnek, hogy hogyan tartsa meg az információt, miként tudja megjavítani, ha megszakad, hogyan másolja le, hogyan értelmezze a tartalmat, hogyan használja azt, mikor használja azt, és hogyan továbbítsa azt a következő generációnak. Mindez bele van kódolva abba a lineáris karakterláncba, és az élet nem létezhet nélküle. Tény, hogy az életet fentről lefele tervezték, nyilvánvalóan a meta-információval az elején. Alex Williams egy ragyogó írása szerint⁴⁹, az élethez, hogy létezzen, az organizmusoknak szükségük van egy hierarchiára:
1.    tökéletesen tiszta, egyedi molekula-specifikus biokémia,
2.    speciálisan strukturált molekulák,
3.    funkcionálisan integrált molekuláris gépek,
4.    átfogóan szabályozott, információ-vezérelt anyagcsere-funkciók, és
5.    fordított ok-okozati meta-információ.
Ezen szintek egyike sem érhető el természetes folyamatok révén, az alábbi szintről nem lehet a következőt előrejelezni, és mindegyik a felette való szinttől függ. A meta-információ a biológiai komplexitás legmagasabb szintje, és nem magyarázható naturalisztikus mechanizmusokkal, az élet viszont nem létezhet nélküle. A biológiai információk keletkezésének minden vitáját félretéve, honnan jött a meta-információ, amitől minden élet függ?

 

Következtetések

Hozhat létre új információt a mutáció? Igen, de attól függ, hogy mit értünk „információ” alatt. Továbbá az „új” nem feltétlenül jelenti azt, hogy „jobb” vagy „jó”. Amikor az evolucionisták az „új” információ példáit említik, szinte mindig új tulajdonságok bizonyítékaiként teszik, ám ezeket a tulajdonságokat a meglévő információk megrongálódása okozza. A mutációk régi gének újabb variánsait hozzák létre, amint azt a laboregerek, a farok nélküli macskák és a kék szemű emberek eseteiben láthatjuk. De a káros mutációk nem magyarázzák a molekuláktól az emberig terjedő evolúciót. A dolgok lerombolása nem vezet magasabb funkciókhoz (és feltételez egy korábbi funkciót, amit le kell rombolni). Továbbá nem minden új tulajdonság mutáció eredménye! Néhány a már meglévő információk megfejtéséből származik, mások a tömörített információk kibontásából, megint mások bizonyos gének bekapcsolásával és kikapcsolásával.

Azokban az esetekben, amikor a teremtés ellen érvelnek, az evolúciót nem segítik. Nincsenek ismert példák a nagyszabású evolúciós folyamatokhoz szükséges információ-növelő mutációkra. Valójában úgy tűnik, hogy minden példa a funkciónövelő mutációkra igazából kivétel a szükségeshez képest, mivel mindegyik példában valami elromlik. Ezek mind felhívják a figyelmet a felfelé tartó evolúciós fejlődés hosszú távú problémáira.
Ezen a területen, mi kreacionisták vagyunk előnyben. Ha ezt megfelelően kezeljük, nagy győzelmet arathatunk az igazságért vívott hosszú háborúban. A genom nem az, amit az evolúció várt. A példáink a mutációkra nem azok, amik az evolúcióhoz szükségesek. Az evolúciónak meg kell magyaráznia, hogyan jött létre a négydimenziós genom, több átfedő kóddal és meta-információval tele. Hozhat létre a mutáció új információt? Talán, de csak a legkorlátozottabb értelemben. Tud-e létrehozni a genom előállításához szükséges információkat? Egyáltalán nem!

 

Köszönetnyilvánítás

Meg kell köszönnöm Don Battennek, Jonathan Sarfatinak és három önmagát megnevezni nem kívánó bírálónak a kritikus észrevételeket. Ez a cikk nagyon szoros csapatmunka eredménye, és kreacionista munkatársaimmal a többéves együttműködés során „szűrtűk le” az ötleteket. Sok ezek közül itt nem is került megemlítésre, nem a kisebb jelentőség, hanem pusztán helyhiány miatt. Különben is, sokan jártak már előttem.

 

 

A madaras ábra alatti szöveg:

A mutaciókat az általuk okozott káros hatásokról ismerik, mint például a „tollfürtös hullámos papagáj” (balra), ami deformált tollakat eredményez. Úgy tűnik, bizonyos genetikai változások be vannak programozva, és sokféle változást eredményeznek az organizmusok alkalmazkodásában. Ez az „új információ”?

2. ábra alatti szöveg:

Az „intelligens tervezésű” VIGE-k központi szerepének sablonos nézete szerint a VIGE-k szerepet játszhatnak bizonyos variációk, adaptációk és speciációs események generálásában az élő szervezetek genomjaiban ahhoz, hogy a DNS-ben változásokat okozzanak. Alsó rész: A VIGE-k közvetlenül modulálhatják a (morfo-)genetikai algoritmusok kimenetét a pozícióhatások miatt. Felső rész: A különböző kromoszómákon elhelyezkedő VIGE-k lehetnek eredményei a fajkialakító eseményeknek, mivel homológ szekvenciáik szolgáltatják a kromoszómális transzlokációkat és más nagyobb kariotípus-átrendezéseket (Terborg, 22. ref.).

 

 

 

Ezeket olvasta már?

Alex Williems: Biológiai információ öröklése.

Andrew McIntosh: Biológiai információ.

Információelmélet.

Baumgardner: Kódolt nyelvi szerkezetek.

 

 

 

Referenciák

1. Hálás vagyok Randy Guliuzza-nak (Institute for Creation Research), hogy elsőként bíztatott arra, hogy a gén-központú nézőponttól forduljak a szervezet-központúság felé. 

2. Gabriel, S.B. et al., The structure of haplotype blocks in the human genome, Science 296:2225–2229, 2002. 

3. Conrad, D.F. et al., A high-resolution survey of deletion polymorphism in the human genome, Nature Genetics 38(1):75–81, 2003; See also articles by Hinds et al. and McCarroll et al. in that same issue. 

4. Barash, Y. et al., Deciphering the splicing code, Nature 465:53–59, 2010. 

5. Carter, R.W., Splicing and dicing the human genome: Scientists begin to unravel the splicing code; creation.com/splicing-and-dicing-the-humangenome, 2010. 

6. Gerstein, M.B. et al., What is a gene, post-ENCODE? History and updated defi nition, Genome Research 17:669–681. 

7. See Sarfati, J., Refuting Evolution, 4th ed., Creation Book Publishers, pp. 120–121, footnote #7, 2008; creation.com/refuting-evolution-chapter-9- is-the-design-explanation-legitimate. 

8. Gitt, W., Information, Science and Biology, Journal of Creation 10(2):181–187, 1996; creation.com/information-science-and-biology. 

9. Gitt, W., Implications of the scientifi c laws of information—part 2, Journal of Creation 23(32):103–109, 2009, creation.com/laws-of-information-2. 

10. Rengeteg cikk jelent meg a témában kreacionista oldalon, többek között: Batten, D., Ligers and wholphins? What next? Creation 22(3):28–33; creation.com/ligers-and-wholphins-what-next. 

11. Trusting Aristotle was an ‘argument from authority’, which could be construed as a classic logical fallacy. We might be tempted to say they should have known better, but ancient authority was very important to the culture back then, and science today operates on a tremendous trust system of prior authority, until proven otherwise. 

12. The flat earth notion was invented, apparently out of thin air, by Washington Irving in his novel about Columbus. See: Multiple authors, Who invented a flat earth? Creation 16(2):48–49, 1994; creation.com/ who-invented-the-fl at-earth; and Faulkner, D., Geocentrism and creation, Journal of Creation 15(2):110–121, 2001; creation.com/geocentrism-andcreation. 

13. This was not true in his early years, but by the last edition of Systema Naturae, Linnaeus had included information about change over time. 

14. Grigg, R., Darwin’s illegitimate brainchild, Creation 26(2):39–41, 2004, creation.com/charles-darwins-illegitimate-brainchild. 

15. Wieland, C, Dynamic Life: Changes in Living Things. DVD available through creation.com. Papers 98 JOURNAL OF CREATION 25(2) 2011 

16. creation.com/speciation-questions-and-answers. 

17. Williams, A., Facilitated variation: a new paradigm emerges in biology, Journal of Creation 22(1):85–92, 2007; creation.com/facilitatedvariation-paradigm-emerges; see also creation.com/alexander-williams. 

18. Borger, P., Evidence for the design of life: part 2—Baranomes, Journal of Creation 22(3):68–76, 2008. This is part of a series of articles available here: creation.com/peter-borger. 

19. Lightner, J.K., Comparative cytogenetics and chromosomal rearrangements, Journal of Creation 24(1):6–8, 2010. This is just one of several articles I could have cited by Lightner. 

20. Shan, E.L., Transposon amplification in rapid intrabaraminic diversifi cation, Journal of Creation 23(2):110–117, 2009; creation.com/ transposon-amplifi cation. 

21. Carter, R.W., The slow, painful death of junk DNA, creation.com/junkdna-slow-death, 2010; see also Shan (2009), ref. 20. 

22. Borger, P., The design of life: part 3—an introduction to variation-inducing genetic elements, Journal of Creation 

23. (1):99–106, 2009; creation.com/ vige-introduction. 23. Lightner, J.K., Gene duplications and nonrandom mutations in the family Cercopithecidae: evidence for designed mechanisms driving adaptive genomic mutations, Creation Research Society Quarterly 46(1): 1–5, 2009. 24. Borger, P., An illusion of common descent, Journal of Creation 

24. (2) 122–127, 2010. 

25. Gabriel, S.B. et al., The structure of haplotype blocks in the human genome, Science 296:2225–2229, 2002. 

26. I say this based on personal knowledge after many hours of study. The HapMap data is available online for anyone to check my claim: www. HapMap.org. 

27. Shibata, T. et al., Homologous genetic recombination as an intrinsic dynamic property of a DNA structure induced by RecAyRad51- family proteins: A possible advantage of DNA over RNA as genomic material, Proceedings of the National Academy of Science (USA) 98(15):8425–8432, 2001. 

28. Berg. I.L., et al., PRDM9 variation strongly infl uences recombination hot-spot activity and meiotic instability in humans, Nature Genetics 42(10):859–864, 2010. 

29. Parvanov, E.D., Petkov, P.M. and Paigen, K., Prdm9 Controls Activation of Mammalian Recombination Hotspots, Science 327:835, 2010. 

30. Enter ‘adaptive immunity’ in the search box on creation.com and you will fi nd several appropriate articles discussing this issue in more depth. 

31. Axe, D.D., The limits of complex adaptation: an analysis based on a simple model of structured bacterial populations, BIO-Complexity 2010(4):1–10, 2010. 

32. Truman, R., Searching for needles in a haystack, Journal of Creation 20(2):90–99, 2006; creation.com/searching-for-needles-in-a-haystack. 

33. Truman, R., Protein mutational context dependence: a challenge to neoDarwinian theory: part 1, Journal of Creation 17(1):117–127, 2003; creation.com/images/pdfs/tj/j17_1/j17_1_117-127.pdf. 

34. Batten, D., Clarity and confusion, A review of The Edge of Evolution: The Search for the Limits of Darwinism by Michael J. Behe, Journal of Creation 22(1):28–33, 2008; creation.com/review-michael-behe-edgeof-evolution. 

35. cf. ref. 3. 

36. The 1000 Genomes Project Consortium, A map of human genome variation from population-scale sequencing, Nature 467:1061–1073. 

37. Sudmant, P.H. et al., Diversity of human copy number variation and multicopy genes, Science 330:641–646, 2010. 

38. Lightner, J.K., Gene duplication, protein evolution, and the origin of shrew venom, Journal of Creation 24(2):3–5, 2010. 

39. Liu, Y. and Moran, D., Do functions arise by gene duplication? Journal of Creation 20(2):82–89, 2006; creation.com/do-new-functions-arise-bygene-duplication. 

40. Konotey-Ahulu, F., Sickle-cell anemia does not prove evolution! Creation 16(2):40–41, 1994; creation.com/sickle-cell-anemia-does-not-proveevolution. 

41. Batten, D., Bacteria ‘evolving in the lab’? ‘A poke in the eye for antievolutionists?, creation.com/bacteria-evolving-in-the-lab-lenski-citratedigesting-e-coli, 2008. 

42. Batten, D., The adaptation of bacteria to feeding on nylon waste, Journal of Creation 17(3):30–5, 2003; creation.com/the-adaptation-of-bacteriato-feeding-on-nylon-waste. 

43. One of many examples can be found here: creation.com/is-antibioticresistance-really-due-to-increase-in-information. 

44. Lightner, J.K., Gain-of-function mutations: at a loss to explain moleculesto-man evolution, Journal of Creation 19(3):7–8, 2005; creation.com/ gain-of-function-mutations-at-a-loss-to-explain-molecules-to-manevolution. 

45. Darwin, C.R., On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life, 1st ed., John Murray, London, p. 109, 1859; darwin-online.org.uk. 

46. Stevens, R.W., Can evolution make new biological software? Creation Research Society Quarterly 46(1):17–24, 2010. 

47. Itzkovitz, S., Hodis, E. and Segal, E., Overlapping codes within proteincoding sequences, Genome Research 20:1582–1589, 2010. 

48. Williams, A., Life’s irreducible structure—Part 1: Autopoiesis, Journal of Creation 21(2):109–115, 2007; creation.com/lifes-irreducible-structurepart-1-autopoiesis. 

49. Williams, A., Meta-information: an impossible conundrum for evolution, creation.com/meta-information, 2007.

 

Robert Carter alkalmazott biológiából szerzett diplomát 1992-ben (Georgia Institute of Technology), doktori fokozatot pedig a Miami Egyetemen szerzett korallzátony-ökológiából 2003-ban. Fluoreszcens fehérjék genetikáját vizsgálta a korallokban és tengeri rózsákban, és szabadalmaztatott egy bizonyos fluoreszcens fehérje gént. Jelenleg a humán genom genetikai mintázata után kutat, és az emberi géntörténet bibliai modelljének kidolgozásán fáradozik. A CMI-US előadója és kutatója.