A fiatal Földre és a Teremtésre vonatkozó bizonyítékok

 

Forrás:

https://answersingenesis.org/creation-vs-evolution/evidence-for-young-earth-creation/

 

Dr. Andrew A. Snelling,

Dr. David Menton,

Dr. Danny R. Faulkner és

Dr. Georgia Purdom

munkája nyomán.

2019. november 29.

 

 

Fordította: Konkoly Dávid

Lektorálta: Dr. Hecker Kristóf

 

 

A Föld mindössze néhány ezer éves. Ez tény, amelyet Isten Szava világosan kinyilatkoztat. Tehát arra kell számítanunk, hogy sok bizonyítékot fogunk találni a fiatal Földre. És ezt találjuk – a Föld geológiájában, a biológiában, a paleontológiában, és még a csillagászatban is.

 

Kormeghatározó módszerek százait alkalmazzák a Föld korának becslésére, és a nagy többségük egy jóval fiatalabb Földre utal, mint a világi tudósok állítása szerinti 4,5 milliárd év. A következő cikksorozat bemutatja az Answers in Genesis kutatói által kiválasztott tíz legjobb tudományos bizonyítékot, amelyek cáfolják a milliárd éveket, és megerősítik a viszonylag fiatal Föld és univerzum létezését.

 

A bizonyítékok bősége ellenére fontos megérteni, hogy a megfigyeléseken alapuló tudomány szemszögéből senki sem tudja abszolút módon megállapítani, hogy milyen fiatal (vagy idős) az univerzum. Csak egyetlen kormeghatározási módszer teljesen megbízható – az a tanú, aki nem hazudik, aki birtokában van az összes bizonyítéknak, és aki fel tudja fedni előttünk, hogy mikor keletkezett az univerzum!

 

És bizony van egy ilyen tanúnk – a Biblia Istene! Ő egy különleges történetet tárt elénk, kezdve a hatnapos teremtéssel és folytatva a részletes nemzetségtáblákkal, amelyek segítenek meghatároznunk az univerzum kezdetét. Ezen történet alapján a kezdet mindössze körülbelül hatezer évvel ezelőttre vezethető vissza (nagyjából négyezer év a teremtéstől Krisztusig).

 

Ezen lenyűgöző tudományos „bizonyítékok” vizsgálatának hevében könnyű szem elől téveszteni a teljes képet. A kutatók által gyűjtött tudományos bizonyítékok sokasága nyilvánvalóan ellentmond a feltételezett milliárd éveknek, vagyis miért nem készek elfogadni még többen a fiatal Föld igazságát a Biblia alapján?

 

A probléma abban áll, hogy amikor az eredet témáját kutatjuk, minden úgynevezett „bizonyítékot” egy értelmezési keretbe kell helyezni. A tények nem beszélnek önmagukért. A jelen tényeinek magyarázása különösen nehézzé válik azoknak a történelmi eseményeknek a rekonstruálásánál, amelyek ezeket a jelen tényeket előidézték, mivel egyetlen ember sem volt jelen, hogy megfigyelje az összes bizonyítékot, és rögzítse, hogyan keletkeztek ezek a bizonyítékok.

 

Igazságügyi szakértők egymást követő feltételezéseket alkalmaznak olyan eseményeknél, amelyeket nem tudnak megfigyelni. Mennyiben volt más az eredeti környezet? Többféle folyamat is szerepet játszott? A helyszín később szennyeződött? Mindössze egyetlen rossz feltételezés vagy a hiányzó bizonyítékoknak egy kis darabja képes teljesen megváltoztatni azoknak a múltbeli eseményeknek a rekonstruálását, amelyek a jelenlegi bizonyítékokhoz vezettek.

 

A föld korának vizsgálatakor a keresztényeknek készen kell lenniük arra, hogy tisztázzák a kiindulópontok jelentőségét. A Biblia a helyes kiindulópont. Ez a mindenható, hűséges és igaz Teremtő kinyilatkoztatott Szava, aki jelen volt a földtörténet minden eseményénél, és aki a múltban lejátszódott kulcsesemények hiánytalan leírását adta az emberiség számára.

 

A Biblia, Isten kinyilatkoztatása, adja azt az alapot, amelynek segítségével helyes világnézetet kezdhetünk el építeni és pontosan megérteni, hogy kapcsolódik össze a jelen és a múlt. Minden más, ember által írt dokumentum tökéletlen, az „Isten lehellte” csalhatatlan Ige viszont nem (II. Timóteus 3:16). A Biblia világosan és hibátlanul írja le az univerzum, a naprendszer és a föld körülbelül hatezer évvel ezelőtti teremtését. Tudjuk, hogy ez az Isten saját természetéből fakadó tekintélye alapján igaz. „Mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött” (Zsidókhoz írt levél 6:13).

 

Bizonyos értelemben Isten tanúságtételére van szükségünk; azonban Isten maga mondja nekünk, hogy magyarázzuk el, miben hiszünk (I. Péter 3:15). Tehát fontos, hogy végezzünk tudományos kutatást (ez része a föld feletti uralom gyakorlásának, amiképp Ádám fel lett szólítva erre a Teremtés könyve 1:28-ban). Ezzel a kutatással megszólíthatjuk azokat, akik elutasítják Isten világos Szavát és azokat, akik védelmezik a bibliai világnézetet.

 

Valóban Isten bizonyságtételének olyannyira központi szerepet kell játszania a gondolkodásunkban, hogy szinte lealacsonyítónak hangozzon, hogy „legjobb” bizonyítéka a fiatal földnek. Igazából ez az egyetlen alap, amelyhez képest minden más bizonyíték helyesen értelmezhető!

 

A következőkben szerepel a tudomány tíz legjobb bizonyítéka, amely a fiatal Föld és a teremtés mellett tanúskodik.

 

 

#1: Nagyon kevés üledék a tengerfenéken

Ha az üledék a tengerfenéken 3 milliárd éven keresztül felgyülemlik, a tengerfenéknek sok-sok mérföld mélyen telítődnie kellene üledékkel.

 

Évről évre a víz és a szél mintegy 20 milliárd tonna föld- és sziklatörmeléket váj ki a szárazföldből és rakja le a tengerfenékre¹ (1. ábra). Ennek az anyagmennyiségnek a nagy része laza üledékként halmozódik fel a kontinensek közelében, az üledék átlagos vastagsága globálisan a teljes tengerfenékre nézve mégsem éri el a 400 métert.²

 

Úgy tűnik, hogy egyes üledékek eltűnnek, amint a tektonikus lemezek lassan elcsúsznak (évente 2-5 cm) a kontinensek alatt. Mintegy egymilliárd tonna üledék tűnik így el minden évben.³ A nettó nyereség így 19 milliárd tonna évente. Ebben az ütemben 400 m üledék kevesebb, mint 12 millió év alatt felgyülemlik, nem pedig milliárd évek alatt.

 

---

1. ábra itt megtekinthető.

Az ábra felirata: 

3 milliárd év elteltével azt várnánk, hogy 250-szer több törmelék legyen, mint amit ma látunk

víz- és szélerózió / 20 milliárd tonna adódott hozzá

kontinentális kéreglemez

üledékek

Tektonikus lemezmozgás / 1 milliárd tonna elveszett

tektonikus lemez

 

Ábra alatti szöveg:

Évente 20 milliárd tonna föld- és sziklatörmelék mosódik bele az óceánba és gyülemlik fel a tengerfenéken. Mindössze 1 milliárd tonna (5%) tűnik el a tektonikus mozgások hatására. Ebben az ütemben a tengerfenéki üledék jelenlegi vastagsága kevesebb, mint 12 millió év alatt halmozódik fel. Ilyen üledékeket könnyű magyarázni a kontinensektől az Özönvíz vége felé elfolyó vízzel.

---

Ez a bizonyíték a Teremtés könyve Özönvíz-katasztrófájának kontextusában nyer értelmet, nem a lassú és fokozatos geológiai evolúció elképzelésében. Az egy évig tartó világméretű árvíz utolsó fázisaiban a víz gyorsan lefolyt a felbukkanó szárazföldről, az üledékkel telt halmokat a nyílt tengeren rakva le. Ennek következtében a tengerfenéki üledék nagy része gyorsan, mintegy 4.350 év alatt gyűlt össze.⁴

 

 

Mentőeszközök

 

Azok, akik az öreg Föld elméletét támogatják, azt hangsúlyozzák, hogy a tengerfenéki üledékek a múltban sokkal lassabb ütemben halmozódtak fel. Azonban ez a mentegetőzés nem fogadható el! A szárazföldi üledékrétegekhez hasonlóan a kontinentális talapzat és -szefély üledékei (a tengerfenéki üledékek nagy része) olyan jellemzőkkel bírnak, amelyek a mainál sokkal gyorsabb ütemű ülepedésre utalnak. Például a az üledékek szemcseméret szerinti rétegződése és mintázata ugyanolyan, mint amelyeket a tengerszín alatti földcsuszamlások hoznak létre, amikor a törmelékben gazdag áramlatok (ún. zavaros áramlatok) sebesen keresztülfolynak a kontinentális talapzaton és az üledékeken, majd hatalmas területen vastag rétegekben ülepednek le. Az öreg-Föld nézet számára egy további probléma, hogy nem létezik bizonyíték arra, hogy nagy mennyiségű üledék ütközne a kőzetlemezekkel és keveredne bele a földköpenybe.

 

 

 

#2: Ívelt kőzetrétegek

Számos hegyvidéki területen a többszáz méter vastag kőzetrétegek meghajlottak és törés nélkül meggyűrődtek. Hogy történhetett ez, ha többszáz millió éven keresztül egymástól függetlenül rakódtak le és közben megkeményedtek?

 

A megszilárdult kőzetrétegek törékenyek. Egyszer próbálj meghajlítani egy betondarabot, hogy lásd, mi történik! Viszont, ha a beton még nedves, könnyen alakítható és formálható, mielőtt a cement megköt. Ugyanez az elv vonatkozik az üledékes kőzetrétegekre. Hajlíthatók és alakíthatók nem sokkal azután, hogy az üledék leülepszik, mielőtt a természetes cementnek esélye lenne összekötni a részecskéket kemény, rideg sziklává.⁵

 

2. ábra

Az ábra felirata:

KAIBAB-FENNSÍK       KELETI KAIBAB REDŐ         KELETI KANYONOK
Kaibab mészkő                                                                              Muav mészkő                                                                        
Bright Angel pala                                                                            Tapeats homokkő
Metamorf kőzetek és gránit

Ábra alatti szöveg:

A Grand Canyon számos kőzetrétegen át hatolt. Korábban az összes réteg a jelenlegi magasságra emelkedett (amit ma Kaibab-fennsíkként ismerünk). Valamilyen módon ez a teljes kőzetsor törés nélkül meghajlott és meggyűrődött. Ez lehetetlen, ha az első réteg, a Tapeats homokkő, 460 millió évvel a gyűrődés előtt ülepedett Észak-Amerika területére. Azonban mindegyik réteg viszonylag puha és képlékeny maradhatott, ha mindez a nem oly régen megtörtént világméretű Özönvíz során keletkezett.

---

 

A Grand Canyon vidéke nagyszerű példája annak, hogy a föld legtöbb, kövületeket tartalmazó rétege gyorsan ülepedett le és sok ezek közül nedves állapotban meggyűrődött. A canyon mintegy 1370 m magas falai tele vannak kövületekkel, melyeket hagyományosan a Kambrium-Perm időszakra tesznek.⁶ A rétegek állítólag az 520-250 millió évvel ezelőtti időszakban rakódtak le. Aztán meglepő módon a rétegek teljes sora több, mint egy km-t emelkedett mintegy 60 millió évvel ezelőtt. Az a fennsík, amelyen a Grand Canyon fekszik, ma 2150-3450 méterrel van a tengerszint felett.

 

Gondoljunk bele. A Grand Canyon első leülepedése (520 millió évvel ezelőtt) és a meghajlása (60 millió évvel ezelőtt) között eltelt 460 millió év!

 

Nézd meg a következő oldalon található képeket, melyek néhányat ezek közül a rétegek közül bemutatnak a fennsík szélén, a Grand Canyontól keletre. Ezeknek a megkeményedett üledékes kőzetrétegeknek a teljes sora meghajlott és meggyűrődött anélkül, hogy megtört volna (2. ábra)⁷. Ennek a kőzetsornak az alján van a Tapeats homokkő, amely 30-100 méter vastag. 90°-ban elhajlott (1. kép). Az e fölött lévő Muav mészkő hasonlóképpen meghajlott (2. kép).

Első kép. Az üledékes rétegek teljes sorozata, melyen keresztül a Grand Canyon átvágja magát, törés nélkül meghajlott és meggyűrődött. A kőzetsor alján található Tapeats homokkő is ide tartozik. (A Grand Canyon keleti részének 90°-os meghajlása látható itt.) (Andrew Snelling jóvoltából)

 

Második kép. Az üledékes rétegek teljes sorozata, melyen keresztül a Grand Canyon átvágja magát – beleértve a képen látható Muav mészkövet – törés nélkül meghajlott és meggyűrődött. (Andrew Snelling jóvoltából)

 

3. ábra. Ez a jelenség nem helyi jellegű volt. A Tapeats homokkő átéri a kontinenst, míg más rétegek a földgolyó nagy részét beborítják.

 

Azonban állítólag 270 millió év kellett ahhoz, hogy ezek a különleges rétegek leülepedjenek. Abban az időben a Tapeats homokkő az alján minden bizonnyal kiszáradt volna és a homokszemek összetapadtak volna, különösen a fölötte lerakódott 1220 méter kőzetréteg nyomása alatt. Az egyetlen életképes tudományos magyarázat az, hogy a teljes rétegsor nagyon gyorsan ülepedett le – a teremtés-modell arra utal, hogy ez kevesebb, mint egy év alatt lezajlott, a világméretű Özönvíz-katasztrófa során. Tehát az 520 millió év soha nem zajlott le, és a föld fiatal.

 

 

Mentőeszközök

Milyen megoldást kínál erre az öreg-föld elmélet? A hő és a nyomás a kemény kőzetrétegeket rugalmassá tudja tenni, tehát állításuk szerint ennek a hatásnak kellett érvényesülnie a Grand Canyon keleti részén, vagyis a számos felső réteg az alsókra nyomást gyakorolt és felmelegítette a kőzeteket. Ezzel csak egy a gond. A hő és a nyomás ezeket a rétegeket kvarcittá, márvánnyá vagy más metamorf kőzetté alakította volna át. Ennek ellenére a Tapeats homokkő még mindig homokkő, egy üledékes kőzet!

 

Ez a dilemma még égetőbb azok számára, akik tagadják Isten újkori teremtését és az Özönvizet. A Tapeats homokkő és annak megfelelői megtalálhatók egész Észak-Amerikában (3. ábra)⁸ és azon túl, Afrika északi területein végig, egészen Izrael déli részéig.⁹ Valóban a Grand Canyon teljes üledékes sorozata szerves részét képezi hat óriási kiterjedésű kőzetsornak, amely lefedi Észak-Amerikát.¹⁰ Csak egy világméretű Özönvíz-katasztrófa lehetett képes elérni azt, hogy az üledékek vastag rétegekben rakódjanak le különböző kontinenseken át, egyik a másik után, gyors egymásutánban, egy esemény alatt.¹¹

 

 

 

#3 Lágyszövetek a kövületekben

Kérdezz meg egy átlag laikust, honnan tudja, hogy a föld többmillió vagy milliárd éves. Valószínű meg fogja említeni a dinoszauruszokat, amelyekről majdnem mindenki „tudja”, hogy 65 millió évvel ezelőtt haltak ki. Dr. Mary Schweitzernek egy friss felfedezése azonban megvizsgálta a teljes témát és arra késztette az evolucionistákat, hogy megkérdőjelezzék ezt az előfeltételezést.

 

Schweitzer mikroszkóp alatt vizsgált egy Tyrannosaurus rex fosszilizálódott combcsontjából (femur) származó csontdarabokat, melyet a montana-i Hell Creek formációban találtak meg. Meglepetésére a csontban talált vérereket, amilyeneket a velőben látni, és ezek sejtmaggal rendelkező, hüllőkre és madarakra (nem emlősökre) jellemző vörösvérsejteket tartalmaztak. Ezek az erek még olyan specializált endotél sejtekkel voltak bevonva, melyek az összes vérérben megtalálhatók.

 

Meglepő módon a csontvelő rugalmas szövetet tartalmazott. Eleinte egyes szkeptikus tudósok felvetették, hogy bakteriális biofilmek (elpusztult baktériumok nyálkában felhalmozódva) formálódtak, amelyek csak úgy néztek ki, mintha vérlemezkék vagy csontsejtek lennének. Nemrégiben Schweitzer és munkatársai biokémiai bizonyítékot találtak a fehérje kollagén sértetlen töredékeire, amely a kötőszövet fő építőeleme. Ez azért fontos, mert a kollagén egy különösen jellegzetes fehérje, amelyet nem baktérium hoz létre.¹²

 

Néhány evolucionista keményen kritizálta Schweitzer konklúzióit, mivel azok érthető módon vonakodtak elismerni a vérlemezkék, a sejtmaggal rendelkező sejtek létezését, a szövetek rugalmasságát, és az ép fehérje-töredékeket egy 68 millió évesre datált dinoszaurusz-csontban. Más evolucionisták, akik Schweitzer bizonyítékát túl kényszerítő erejűnek érezték ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják, egyszerűen arra a következtetésre jutottak, hogy van néhány, korábban fel nem fedezett formája a fosszilizációnak, amely megőrzi a sejteket és a fehérje-töredékeket több tízmillió éven keresztül.¹³ Mondanunk sem kell, nem volt olyan evolucionista, aki nyilvánosan figyelembe vette volna a lehetőségét annak, hogy a dinoszaurusz-fosszíliák nem többmillió évesek.

 

Schweitzer munkájából egy nyilvánvaló kérdés adódik: akárcsak halványan is, valószerűnek tűnik-e, hogy vérlemezkék, sejtek és fehérje-töredékek nagyjából sértetlenül fenn tudnak maradni több, mint 68 millió éven keresztül? Amíg sokan a szöveteknek és a sejteknek ezt a hosszú időn át tartó megőrződését nagyon valószínűtlennek tartják, a probléma az, hogy egyetlen emberi vagy állati maradványról nem tudható bizonyossággal, hogy 68 millió éves (4. ábra). Azonban, ha a kreacionistáknak igazuk van, a legtöbb dinoszaurusz betemetődött az Özönvízben 3-4000 évvel ezelőtt. Tehát számíthatunk-e a lemezkék, a sejtek és komplex molekulák olyan típusú megőrződésére, amelyről Schweitzer tudósított, más biológiai szöveteknél, melyekről történelmileg ismert, hogy 3-4000 évesek?

 

A válasz az, hogy igen. Az Egyiptomi múmiákról és más, ebből a korból (történelmi bizonyítékokkal alátámasztva) származó emberről készült számos tanulmány mutatja be mindazokat részleteket, amiket Schweitzer a T. rex kapcsán figyelt meg. Egyiptomi múmiákon kívül Ötzi, az 5000 évesre datált tiroli jégember, akit 1991-ben az Alpokban találtak, a DNS-nek egy hihetetlen mértékű megőrződését mutatta, de más mikroszkopikus részleteket is találtak nála.

 

Arra a következtetésre jutunk, hogy a vérlemezkék, a sejtek, és komplex molekulák megőrződése a dinoszauruszokban teljesen egybevág a fiatalföld-kreacionista szemlélettel, azonban nehezen egyeztethető össze a dinoszauruszoknak azon evolucionista megközelítésével, mely szerint több tízmillió évvel ezelőtt kihaltak.

 

4.ábra. Egy kis bőr: egy Dakota nevű, nagyrészt sértetlen dinoszaurusz tetemet találtak a Hell Creek formációban, az Egyesült Államok nyugati részén, 2007-ben. A hosszúnyakú Hadrosaurus egyes puha szövetei gyorsan megkövültek, akárcsak a pikkelyei a mellső lábán, lásd itt.

 

 

 

#4: A halvány Nap paradoxon

A bizonyítékok ma már az asztronómusok azon hitét támasztják alá, hogy a Nap energiája a hidrogén-hélium fúzióból származik mélyen a Nap magjában, azonban van itt egy komoly probléma. A hidrogénatomok egyesülése megváltoztatná a Nap magjának összetételét, fokozatosan növelve a nap hőmérsékletét. Ha ez igaz, az azt jelenti, hogy a föld hidegebb volt a múltban. Valójában a Földnek fagypont alatt kellett volna lennie 3,5 milliárd évvel ezelőtt, amikor az élet állítólag kifejlődött.

A magfúzió üteme függ a hőmérséklettől. Ahogy Nap magjának a hőmérséklete nő, a Nap energia-kibocsátásának is emelkednie kell, ami azt okozza, hogy a Nap az idő előrehaladtával egyre fényesebb. Számítások azt mutatják, hogy a nap 25%-kal lenne fényesebb 3,5 milliárd év elteltével. Ez azt jelenti, hogy a korai Napnak halványabbnak kellett lennie, 17°C-kal alacsonyabb hőmérsékletre melegítve a Földet, mint ma. Ez fagypont alatt van!

 

Azonban az evolucionisták elismerik, hogy nincs bizonyíték erre a földtani leletek között. Ezt a problémát a halvány fiatal Nap paradoxonnak is hívják. Sokezer évre vetítve ez nem probléma, azonban, ha a Föld többmilliárd éves, akkor igen.

 

 

Mentő eszközök

Az évek alatt a tudósok számos mechanizmussal próbálták meg kimagyarázni ezt a problémát. Ezek a felvetések a földi atmoszféra megváltozását igénylik. Például több üvegházhatású gáz a Föld korai történetében több hőt tartott volna vissza, de ez azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázoknak fokozatosan csökkenniük kellett azért, hogy ellensúlyozzák az egyre fényesedő napot.

Ezen felvetések egyikét sem lehet alátámasztani, mivel nincs rájuk bizonyíték. Továbbá nehéz elhinni, hogy egy olyan mechanizmus, mely abszolút nem függ össze a nap fényességével, ellensúlyozni tudta volna a nap változó kibocsátását olyan pontosan, milliárd éveken keresztül.

 

 

 

 

#5: Gyors ütemben gyengülő mágneses mező

A Föld egy olyan mágneses mezővel van körülvéve, amely megvédi az élőlényeket a nap káros sugaraitól. Enélkül nem létezne élet. Ezért lepődtek meg a tudósok, amikor felfedezték, hogy a mező gyors ütemben vékonyodik. A jelenlegi tempóban a mágneses mező és így a föld nem lehet idősebb 20.000 évesnél.

Több mérés is megerősíti ezt a gyengülést. Mióta a mérések 1845-ben elkezdődtek, a Föld mágneses mezőjében tárolt összenergia évszázadonként mintegy 5%-kal csökkent.¹⁴ Archeológiai mérések azt mutatják, hogy a mező 40%-kal erősebb volt Kr.e. 1000-ben.¹⁵ Az International Geomagnetic Reference Field jelenlegi adatai, amelyek a valaha mért legpontosabb értékek, 1,4%-os nettó energiaveszteséget mutatnak mindössze három évtized (1970-2000) távlatában.¹⁶ Ez azt jelenti, hogy a mező energiája megfeleződik nagyjából minden 1465 évben.

 

 

 

 

földkéreg földköpeny

mag

 

 

 

 

 

 

5. ábra. Kreacionisták felvetették, hogy a Föld mágneses mezejét egy, a Föld magjában lévő, spontán bomló elektromos áramlás okozza. (Az öregföld-tudósok rá vannak kényszerítve, hogy elfogadjanak egy olyan teoretikus, önfenntartó folyamatot – ún. dinamó-modell – amely ellentmond a fizika egyes alapvető törvényeinek.) Megbízható, pontos, publikált földtani mérési adatok határozottan a fiatalföld-modellt támasztják alá.

 

 

Kreacionisták felvetették, hogy a Föld mágneses mezejét egy, a Föld magjában lévő, spontán bomló elektromos áramlás okozza. Ez azt jelenti, hogy az elektromos áramlás természetszerűleg energiát veszít, vagy „gyengül”, amint keresztülfolyik a fémmagon. Habár ez eltér a legáltalánosabban elfogadott konvencionális modelltől, összeegyeztethető arra vonatkozó tudásunkkal, hogy miből áll a Föld magja.¹⁷ Továbbá a folyékony vas vezetőképességéről való tudásunk alapján ez a spontán bomló áramlás akkor indulhatott útjára, amikor a Föld külső magja kialakult. Azonban, ha a mag több, mint 20.000 éves volt, akkor a kezdeti energia túlságosan felforrósította volna a Földet ahhoz, hogy víz boríthassa be, amint azt a Teremtés könyve 1:2 leírja.

 

Megbízható, pontos, publikált földtani mérési adatok határozottan a fiatalföld-modellt támasztják alá: a külső magban lévő, spontán bomló elektromos áramlás okozza a mágneses mezőt.¹⁸ Habár ennek a mezőnek az iránya számos alkalommal megfordult az Özönvíz katasztrófája során, amikor a külső mag felkavarodott (5. ábra), a mező gyorsan és folyamatosan veszített összenergiájából a Teremtés óta (6. ábra). Ez mind arra mutat, hogy a föld és a mágneses mező mindössze 6.000 éves.¹⁹

 

 

Mentőeszközök

Az öregföld-elmélet védői továbbra is úgy tartják, hogy a Föld több mint 4,5 milliárd éves, tehát úgy gondolják, hogy a mágneses mezőnek önfenntartónak kell lennie. Ők a dinamó-modellként ismert komplex elméleti folyamatot feltételezik, de egy ilyen modell ellentmond a fizika egyes alapvető törvényeinek. Továbbá, modelljük nem képes magyarázni a jelenkori, tudományos módszerekkel bemért elektromos áramlást a tengerfenéken.²⁰ A mágneses mező múltban lezajlott megfordulását a számítógépes szimulációk ellenére sem tudja magyarázni.²¹

 

Az öregföld-elmélet és a dinamó-modell megmentésének érdekében egyesek azt állítják, hogy a mágneses mező gyengülése lineáris és nem exponenciális, annak ellenére, hogy a múltbeli mérések és évtizedes kísérletek megerősítik az exponenciális gyengülést. Mások azt vetik fel, hogy egyes összetevők erősségének növekedése pótolja más komponensek gyengülését. Ez az állítás abból ered, hogy elmossák a különbséget a mágneses mező intenzitása és energiája között, amelyet a teremtéspárti fizikusok kategorikusan cáfolnak.²²

 

 6. ábra

 

Az ábrához tartozó szöveg: A Föld mágneses mezeje gyors ütemben és folyamatosan veszít összenergiájából a létrejötte óta, tekintet nélkül arra a modellre, amit használnak a mágnesesség magyarázatára. A kreacionisták dinamikus bomlás modellje szerint a Föld mágneses mezeje több energiát veszített az Özönvíz óta, amikor a külső mag felkavarodott és a mező iránya többször megfordult.

 

 

 

#6: Hélium a radioaktív kőzetekben

A közetekben lévő uránium és tórium radioaktív bomlása során sok hélium keletkezik. Mivel a hélium a második legkönnyebb elem és egy nemesgáz – ez azt jelenti, hogy nem egyesül más atomokkal – könnyedén terjed (szivárog) és végül kilép az atmoszférába. A hélium olyan gyorsan bomlik, hogy az összes héliumnak el kellett párolognia kevesebb, mint 100.000 év alatt. Tehát miért vannak még mindig tele ezek a kőzetek hélium-atomokkal?

 

A prekambriumi (Özönvíz előtti), Új-Mexikóban található gránitrétegek mélyfúrása során geológusok cirkonkristályok (cirkónium-szilikát) mintáit vonták ki különböző mélységekből. A kristályok nemcsak urániumot tartalmaztak, hanem nagymennyiségű héliumot is.²³ Minél forróbb a kőzet, annál gyorsabban távozik a hélium, tehát a kutatók meglepődtek, amikor azt találták, hogy a legmélyebb, és emiatt a legforróbb cirkonok (197°C-on) sokkal több héliumot tartalmaztak, mint ahogy arra számítottak. A héliumnak legalább 58%-a, amit az uránium valaha is létrehozhatott, még mindig jelen volt a kristályokban.

 

7. ábra megtekinthető itt

Az ábra felirata: világűr, atmoszféra, földkéreg, földköpeny

Az ábra szövege: A kőzetekben található radioaktív elemek bomlásuk során héliumot termelnek; és ez a gáz gyorsan kikerül az atmoszférába, különösen, ha a kőzetek forróak. A földkéregben lévő radioaktív kőzetek mégis sok héliumot tartalmaznak. Az egyetlen lehetséges magyarázat: a héliumnak nem volt ideje megszökni!

---

A hélium szivárgásának arányát számos kísérlet megállapította.²⁴ Az összes méréssel kapcsolatban egyetértés van. A hélium olyan gyorsan terjed, hogy az ezekben a cirkonkristályban található összes héliumnak el kellett volna szivárognia kevesebb, mint 100.000 év alatt. Az a tény, hogy sok hélium van még jelen, azt jelenti, hogy nem lehet 1,5 milliárd éves, ahogy az az urán-ólom alapú kormeghatározásból adódik. Valójában, felhasználva a héliumszivárgás mért értékét, ezek az Özönvíz előtti kőzetek rendelkeznek egy átlagos, 6.000 (± 2.000) év „szivárgási korral”.²⁵

 

Ezek a kísérletileg meghatározott és megismételhető eredmények, a diffúzió jól megértett fizikai folyamatának alapján határozottan azt mutatják, hogy ezek a cirkonok mindössze néhány ezer évesek. A feltételezett 1,5 milliárd év a radioizotóp kormeghatározás ellenőrizhetetlen előfeltevésein alapul, amely alapjában véve téves.²⁶

 

Egy másik bizonyíték a fiatal Földre, a hélium alacsony mennyisége az atmoszférában. A hélium gáz atmoszférába szivárgásának arányát megmérték.²⁷ Habár némi hélium kikerült az űrbe, a jelenlegi mennyiség közel sem annyi, mint ha a föld 4,5 milliárd éves lenne (7. ábra).²⁸ Valójában, ha azt feltételezzük, hogy nem volt hélium az ősatmoszférában, az összes héliumnak még egy evolúciós alapállásról nézve is csak 1,8 millió év alatt kellett, hogy összegyűljön.²⁹ Ha viszont az Özönvíz-katasztrófát is figyelembe vesszük – egy árvíz, amely gyors ütemben juttatott nagy mennyiségű héliumot az atmoszférába –, mindössze 6.000 év is elegendő lehetett.³⁰

 

 

Mentőeszközök

Annyira világos és elsöprő a hélium meglepően nagy mennyisége, hogy az öregföld támogatói megkísérelték hitelteleníteni ezt a bizonyítékot.

 

Az egyik kritika azt veti fel, hogy a hélium nem teljes egészében a cirkonkristályokban végbemenő urániumbomlásból származik, hanem egy nagy része a környező ásványokból kerül bele. Azonban ez a felvetés figyelmen kívül hagyja azokat a méréseket, amelyek azt mutatják, hogy kevesebb héliumgáz van a környező ásványokban. A diffúzió jól kidolgozott fizikai törvényének megfelelően a gázok mindig a magasabb koncentrációjú helyekről áramlanak az őket körülvevő alacsonyabb koncentrációjú területekre.³¹

 

Egy másik kritika szerint a cirkonkristályok széleinek meg kellett volna állítaniuk a héliumot a szivárgástól, hatékonyan „bepalackozva” a héliumot a cirkonokon belül. Azonban ez az állítás is könnyedén cáfolható, mivel a cirkonkristályok sima, csillámpala lapok közé ékelődtek, nem voltak „becsomagolva”, tehát a hélium könnyedén, korlátlanul áramolhatott a lapok között.³² Az összes többi kritikát már megválaszoltuk.³³ Tehát az összes, rendelkezésre álló bizonyíték megerősíti, hogy ezeknek a cirkonoknak és gránit alapkőzetüknek a valódi kora mindössze 6.000 (± 2.000) év.

 

 

 

#7: C¹⁴ a fosszíliákban, kőszénben és gyémántban

 

8. ábra. A képen látható ammonitát (tengeri élőlény) Kaliforniában, Redding közelében fedezték fel egy megkövült fa mellett. Mindkét fosszíliát a kőzetrétegek kormeghatározása alapján 112-120 millió évesre becsülték, azonban radiokarbon vizsgálat alapján mindössze néhány ezer évet tudtak igazolni.

 

A Carbon-14 (vagy radiokarbon) az elemi szénnek egy radioaktív formája, amelyet a tudósok fosszíliák korának meghatározására használnak. Azonban ez olyan gyorsan bomlik – 5730 év felezési idővel – hogy várhatóan nem marad belőle a fosszíliákban néhány százezer év elteltével. Mégis, amióta létezik radiokarbon kormeghatározás, mindig találtak carbon-14-et „ősi” fosszíliákban – melyek állítólag legalább többszáz millió évesek.³⁴

 

Még ha a földön lévő összes atom C¹⁴ volna, olyan gyorsan elbomlana, hogy semennyi sem maradna belőle a földön 1 millió év eltelte után.

A várakozásokkal ellentétben, csak 1984 és 1998 között a tudományos szakirodalom 70 C¹⁴-et tartalmazó mintáról számolt be, amelyek kövületekből, kőszénből, kőolajból, földgázból és márványból származnak, és amelyek reprezentálják a fosszíliákat tartalmazó geológiai leletanyagot, állítólagosan átfogva több, mint 500 millió évet. Mindegyik tartalmazott radioaktív szenet.³⁵ Továbbá a fosszilizálódott fáról és szénmintákról származó elemzések, melyek állítólag 32-350 millió évet fognak át, a C¹⁴-es kormeghatározás használatával 20.000-50.000 évesnek bizonyultak.³⁶ A 8-as ábrán látható fosszilizálódott tengeri élőlény és fa mind párezer éves radiokarbon-korra utal. A gyémántok, melyek állítólag 1-3 milliárd évesek, hasonlóképpen mindössze 55.000 éves carbon-14 korra engednek következtetni.³⁷

 

Még akkor is túl idősek, amikor felismerjük, hogy ezek a kormeghatározások azt feltételezik, hogy a Föld mágneses mezeje mindig állandó volt. Azonban erősebb volt a múltban, védve az atmoszférát a nap káros sugaraitól és csökkentve a radiokarbon-kibocsátást. Ennek következtében az őslényeknek sokkal kevesebb radiokarbont tartalmazott a testük, és a kipusztulásuk időben sokkal közelebb történt, mint ahogy beszámolnak róla!

 

Tehát az összes kövület és kőszén radioaktív korát kevesebb, mint 5.000 évesre kellene csökkentenünk, az Özönvíz során lezajlott betemetődésük időmeghatározásának megfelelően. A gyémántok korát a bibliai Teremtés hozzávetőleges idejére kellene csökkentenünk – nagyjából 6.000 évesre.³⁸

 

 

Mentő eszközök

Az öregföld-elmélet támogatói ugyanazt a két elcsépelt viszontválaszt ismételgetik, annak ellenére, hogy azok már évekkel ezelőtt megdőltek. Az első felkiáltás az, hogy „Ez mind szennyeződés.” Immár 30 éve, hogy AMS radiokarbon laboratóriumok vizsgálat alá vetették az összes mintát, mielőtt a C¹⁴-es módszerrel meghatározták volna a korukat, erős savakkal és klórral megismételt, durva kezeléseknek téve ki ezeket, hogy megszabadítsák minden szennyeződéstől.³⁹ És amikor az eszközöket üres mintákkal tesztelték, nulla radiokarbont hoztak eredményül, tehát nem lehetett semmiféle szennyeződés vagy műszeres probléma.

 

A második panaszuk az, hogy „az új radiokarbon közvetlenül a kövületekben alakult ki, amikor a közelben lebomló uránium bombázta a nitrogén maradványokat a betemetődött fosszíliákban”. A carbon-14 valóban a nitrogén ilyen jellegű átalakulásaiból keletkezik, azonban friss mérések következetesen azt mutatják, hogy ez a folyamat nem termeli a radiokarbonnak azt a szintjét, amelyet a világhírű laboratóriumok találtak a kövületekben, kőszénben és gyémántokban.⁴⁰

 

 

 

#8: Rövid életű üstökösök

Egy üstökös élete nagy részét messze tölti a naptól, a világűr mély hidegségében. Azonban a pályáján van egy pont, amikor az üstökös elég közel kerül a naphoz, hogy a Nap hője elpárologtassa az üstökös jegének nagy részét, eltávolítja a port, csóvát formálva belőle. Az üstökösöknek kicsi a tömegük, tehát minden közelkerülés a naphoz nagyban csökkenti az üstökös méretét, és végül az üstökös megszűnik. Nem tudnak fennmaradni milliárd éveken keresztül.

 

Két másik mechanizmus tudja megsemmisíteni az üstökösöket – katapultálás a naprendszerből és a bolygókkal való összeütközés. A kilövellés akkor történik, amikor az üstökösök túl közel kerülnek a nagyobb bolygókhoz, különösen a Jupiterhez, és a bolygók gravitációja kilöki őket a Naprendszerből. Miközben ilyen kilövelléseket már sokszor megfigyeltek, az első megfigyelt ütközés 1994-ben volt, amikor a Comet Shoemaker-Levi IX belecsapódott a Jupiterbe.

 

A megsemmisülési arányok birtokában könnyű kiszámítani az üstökösök maximum életkorát. Ez a maximum idő mindössze pár millió év. Nyilvánvaló, hogy ennek a gyakorisága akkor nyer értelmet, ha a teljes naprendszer mindössze néhány ezer évvel ezelőtt teremtetett, azonban nem értelmezhető, ha milliárd évekkel ezelőtt jött létre.

 

Mentőeszközök

Az evolucionista csillagászok azzal az állítással válaszoltak erre a problémára, hogy az üstökösöknek két forrásból kell származniuk. Azt vetik fel, hogy a Neptunusz pályáján túli Kuiper-öv rövid életű üstökösöknek (200 év alatti pályával rendelkező üstökösök) ad helyet, és egy jóval nagyobb, távoli Oort-felhőben pedig hosszúéletű üstökösöket (200 éven túli pályával rendelkező üstökösök) találhatunk.

Nincs bizonyíték a feltételezett Oort-felhő létezésére, és valószínűleg nem is lesz. Az elmúlt 20 évben a csillagászok aszteroidák ezreit fedezték fel, melyeknek pályája a Neptunuszon túl található, és ezekről feltételezik, hogy a Kuiper-öv lehet. Azonban az aszteroidák nagy mérete (a Plutó a nagyobbak közé tartozik) és az aszteroidák valamint az üstökösök közötti összetételbeli különbség szembemegy ezzel a következtetéssel.

 

 

 

 

 

#9: Nagyon kevés só a tengerben

 

A 9-es ábra megtekinthető ide kattintva.

Az ábra felirata:

erózió +234 millió tonna                   atmoszféra +2 millió tonna    tengerhullám –60 millió tonna

szivárgás + 96 millió tonna    a tengerfenék kicserélődése +115 millió tonna -62 millió tonna

terjeszkedő tengerhátságok +11 millió tonna

Az ábrához tartozó szöveg: Minden évben a kontinensek, az atmoszféra és a tengerfenék 458 millió tonna sót juttatnak az óceánba, de csak 122 millió tonna (27%) oldódik fel. Ilyen aránynál a jelenlegi sótartalmat 42 millió év alatt értük volna el. Azonban Isten eredendően sós óceánt teremtett a vízi élőlények számára és az Özönvíz gyorsan adott hozzá még több sót.

---

 

Ha a világ óceánjai már 3 milliárd év óta jelen lennének, ahogy az evolucionisták hiszik, akkor a jelenleginél is mérhetetlenül több sót kellene az óceánoknak tartalmazniuk.

 

Minden évben a folyók, gleccserek, leszivárgó talajvíz, az atmoszferikus és vulkáni por hatalmas mennyiségű sót rak le az óceánokba (9. ábra). Figyelembe véve a túlsúlyban lévő só, nátrium-klorid (közönséges konyhasó) beáramlását. Mintegy 458 millió tonna nátrium keveredik bele az óceán vizébe minden évben⁴¹, de csak 122 millió tonna (27%) ürül ki egyéb természetes folyamatok következtében⁴².

 

Ha a tengervíz eredetileg nem tartalmazott nátriumot (sót) és a nátrium a manapság mért arányban halmozódott fel, akkor napjaink óceánjai savasságukat mindössze 42 millió év alatt érték volna el⁴³ – az evolucionisták ezt az arányt mindössze 1/70-re teszik 3 milliárd év alatt. Azonban ezek az előfeltevések megbuknak, ha figyelembe vesszük annak valószínűségét, hogy Isten teremtette a sós tengervizet az összes tengeri élőlény számára az 5. napon. Továbbá az egy évig tartó globális Özönvíz-kataklizmának példátlan mennyiségű sót kellett az óceánba árasztania az erózió, az üledékképződés és vulkanikus tevékenység által. Tehát a mai óceánok sótartalma sokkal jobban beleillik a bibliai, mintegy hatezer éves időskálába.⁴⁴

 

 

Mentőeszközök

Azok, akik a hárommilliárd éves óceánban hisznek, azt mondják, hogy a múltbeli nátrium-bemenetnek kisebbnek, a kimenetnek pedig nagyobbnak kellett lennie. Azonban még a legmegengedőbb számítások is csak 62 millió évre tudják nyújtani a felhalmozódás időkeretét.⁴⁵ A hosszú-korszak támogatói továbbá azzal érvelnek, hogy nagy mennyiségű nátrium oldódott fel a nyílttengeri hátságok bazaltjainak kialakulásakor,⁴⁶ de ez figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a nátrium visszakerül az óceánba, miközben a tengerfenék bazaltjai elmozdulnak a hátságokról.⁴⁷

 

 

 

#10: DNS az „ősi” baktériumokban

2000-ben tudósok azt állították, hogy „feltámasztottak” baktériumokat, név szerint a Lazarus-baktériumokat, amelyeket egy sókristályban fedeztek fel, és hivatalosan 250 millió évesre datáltak. Ledöbbentek azon, hogy a baktérium DNS-e nagyon hasonló volt a mai baktériumok DNS-éhez. Ha a modern baktérium 250 millió évnyi evolúció eredménye, akkor a DNS-ének nagyon különbözőnek kell lenni a Lazarus-baktériumtól (az ismert mutációs ráták alapján). Ráadásul a tudósok meglepődtek, amikor azt találták, hogy a DNS még mindig sértetlen az állítólagos 250 millió év eltelte után. A DNS alapesetben hamar szétesik, még ideális körülmények között is. Még az evolucionisták is megegyeznek abban, hogy a baktériumcsírák DNS-e (alvó állapot) nem maradhat fenn tovább, mint egymillió év. Zavarodottságuk igen jelentős.

 

Azonban a Lazarus-baktérium felfedezése nem sokkoló vagy meglepő, amikor az elvárásainkat a bibliai beszámolókra alapozzuk. Például az Özönvíz ülepíthette le azokat a sótömegeket is, amelyek otthonul szolgáltak a baktériumoknak. Ha a Lazarus-baktériumok csupán mintegy 4.350 évesek (az évek azon hozzávetőleges száma, amely a világméretű árvíz óta eltelt), DNS-ük valószínűbb, hogy ép és hasonlít a mai baktériumokéhoz.

 

 

Mentőeszközök

Néhány tudós elutasítja ezt a felfedezést és azt gondolja, hogy a Lazarus-baktériumok a mai baktériumok szennyezett formái. Azonban a baktériumokat felfedező tudósok azzal védekeznek, hogy a szigorú eljárásokat azért használták, hogy elkerüljék a szennyeződést. Azt állítják, hogy a hosszú korszak akkor érvényes, ha a baktériumoknak hosszabb generációs időszakaik, különböző mutációs rátáik voltak, és/vagy hasonló szelekciós nyomás nehezedett rájuk, korunk baktériumaival összevetve. Természetesen ezek a „mentő eszközök” csak találgatások, melyek segítik az adatokat beilleszteni a világnézetükbe.

 

 

 

Lábjegyzetek

 

1. John D. Milliman és James P. N. Syvitski: Geomorfikus/tektonikus irányítás az üledékek óceánba történő lerakódásának: A kis hegyek övezte folyók jelentősége – The Journal of Geology 100 (1992), 525–544.o.

 

2. William W. Hay, James L. Sloan II, és Christopher N. Wold: A tengerfenéki üledékek tömeg-/koreloszlása ill. összetétele, valamint az üledéksüllyedés általános mértéke – Journal of Geophysical Research 93, B12 (1998): 14,933–14,940. oldal

 

3. Uo.

 

4. Teljeskörűbb feldolgozásért és további információért nézze meg: John D. Morris: A fiatal Föld (Green Forest, AR: Master Books, 2000), 88–90.o.; Andrew A. Snelling: A Föld katasztrofikus múltja: Geology, Creation and the Flood (Geológia, Teremtés és az Özönvíz) Dallas, TX: Institute for Creation Research (Teremtéskutatási Intézet), 2009, 881–884.o.

 

5. R.E. Goodman: Bevezetés a kőzetmozgások mechanikájába (New York: John Wiley and Sons, 1980); Sam Boggs Jr.: Az üledékképződés és rétegtan alapelvei (Upper Saddle River, NJ: Prentice-Hall, 1995), 127–131.o.

 

6. Stanley S. Beus és Michael Morales: A Grand Canyon Geológiája, 2. kiadás (New York: Oxford University Press, 2003).

 

7. Andrew A. Snelling: A kőzetrétegek meggyűrődnek, nem törnek, Answers 4, 2. szám (2009. április-június), 80–83.o.

 

8. F. Alan Lindberg: Correlation of Stratigraphic Units of North America (COSUNA) (Észak-Amerika rétegtani egységei közötti összefüggések, Correlation Charts Series (Tulsa, OK: American Association of Petroleum Geologists (A kőolajkutató geológusok Amerikai Szövetsége), 1986.

 

9. Andrew A. Snelling: “Izrael földtana a Bibliai Teremtés-Özönvíz történelem-modell kereteiben. 2. Az Özönvíz sziklái, Answers Research Journal 3 (2010), 267–309.o.

 

10. L.L. Sloss: “Észak-Amerika kratonikus belsejének sorozata,” Geological Society of America Bulletin (Amerika Geológus Közösségének Közlönye 74 (1963), 93–114.o.

 

11. Teljeskörűbb feldolgozásért és további információért nézze meg: Morris: A fiatal föld, 106–109.o.; Snelling: A Föld katasztrofikus múltja: Geology, Creation and the Flood (Geológia, Teremtés és az Özönvíz), 528–530, 597–605.o.

 

12. Lásd: Schweitzer kritkai tanulmányát, “Vér a kőből”, Scientific American (December 2010), 62–69.o.

 

13. Marcus Ross: “Those Not-So-Dry Bones,” (Azok a nem túl száraz csontok) Answers (2010. január-március), 43–45.o.

 

14. A.L. McDonald és R.H. Gunst: “A Föld mágnese mezejének elemzése 1835-1965 között” ESSA Technical Report, IER 46-IES 1 (Washington DC: U.S. Government Printing Office (A kormányzat nyomdairodája, 1967).

 

15. R.T. Merrill és M.W. McElhinney: A Föld mágnese mezeje (London: Academic Press, 1983), 101–106.o.

 

16. Ezeket a méréseket az International Geomagnetic Reference Field gyűjötte össze.
    Lásd: D. Russell Humphreys: “A Föld mágneses mezeje még mindig energiát veszít” Creation Research Society Quarterly (A Teremtéskutató Társaság negyedévente megjelenő kiadványa) 39, 1. szám (2002), 1–11.o.

 

17. Thomas G. Barnes: “A Föld mágneses mezejének gyengülése és ennek geokronológiai következményei” Creation Research Society Quarterly (A Teremtéskutató Társaság negyedévente megjelenő kiadványa) 8, 1. szám (1971), 24–29.o.;

Thomas G. Barnes: A Föld mágneses mezejének eredete és sorsa, Technical Monograph 4.szám, 2. kiadás, Santee, CA: Institute for Creation Research (Teremtéskutató Intézet), 1983.

 

18. D. Russell Humphreys: “A földi mágneses mező irányának megfordulása az Özönvíz ideje alatt, in Proceedings of the First International Conference on Creationism (Az első nemzetközi Kreacionista Konferencia kiadványaiban, 2. kötet, R.E. Walsh, C.L. Brooks, és R.S. Crowell kiadványai, Pittsburgh, PA: Creation Science Fellowship (Teremtéstudományi Társaság, 1986 , 113–126.o.

 

19. Teljeskörűbb feldolgozásért és további információért nézze meg: Morris: The Young Earth (A fiatal föld), 74–85.o.; Snelling: A Föld katasztrofikus múltja: Geology, Creation and the Flood (Geológia, Teremtés és az Özönvíz), 873–877.o.

 

20. L.J. Lanzerotti és társai: “Az egyenáramú Föld mágneses potenciáljának nagyléptékű mérései és a geomagnetikus dinamó lehetséges összefüggései,” Science 229, 4708. szám (1985), 47–49.o.

 

21. D. Russell Humphreys: “Az evolucionisták képesek magyarázatot adni a Föld mágneses mezejére?” Creation Research Society Quarterly (A Teremtéskutató Társaság negyedévente megjelenő kiadványa) 33, 3. szám (1996), 184–185.o.

 

22. D. Russell Humphreys: “A Föld mágneses mezeje irányváltásának fizikai mechanizmusai az Özönvíz ideje alatt” in Proceedings of the Second International Conference on Creationism (A kreacionizmus második nemzetközi konferenciájának kiadványaiban jelent meg), 2. kötet, 129–142.o.

 

23. R.V. Gentry, G.L. Glish, és E.H. McBay: “A cirkonokban meglévő hélium-vissztartás különbözősége,” Geophysical Research Letters (Geofizikai Kutatási levelek) 9, 10. szám (1982), 1129–1130.o.

 

24. S.W. Reiners, K.A. Farley, és H.J. Hicks: “Hélium-szóródás és a cirkonok (urán-tórium)/hélium termokronometriája: A Nevadai Fish Canyon Tuff-ból és a Gold Butte-ból származó kezdeti eredmények” Tectonophysics 349, 1–4.szám (2002), 297–308.o.;  Russell Humphreys és társai: “A hélium szóródás aránya alátámasztja a felgyorsult nukleáris bomlást” in Proceedings of the Fifth International Conference on Creationism (A kreacionizmus ötödik nemzetközi konferenciájának kiadványaiban jelent meg), R.L. Ivey Jr., kiadás, Pittsburgh, PA: Creation Science Fellowship (Teremtéstudományi Társaság, 2003, 175–196.o.; D. Russell Humphreys: “A cirkonok fiatal héliumszóródási időadatai alátámasztják a felgyorsult nukleáris bomlást”, in Radioisotopes and the Age of the Earth (a Radioizotópok és a Föld korában) (Egy kreacionista kutatási kezdeményezés eredményei a fiatal földdel kapcsolatban), L. Vardiman, A.A. Snelling, és E.F. Chaffin kiadása (El Cajon, CA: Institute for Creation Research (Teremtéskutatási Intézet), és Chino Valley, AZ: Creation Research Society (Teremtéskutatási Társaság), 2005, 25–100.o.

 

25. Humphreys és társai: “A hélium szóródás aránya alátámasztja a felgyorsult nukleáris bomlást”; Humphreys: “A cirkonok fiatal héliumszóródási időadatai alátámasztják a felgyorsult nukleáris bomlást.”

 

26. Andrew A. Snelling: “Radiometrikus kormeghatározás: Vissza az alapokhoz”, Answers 4, 3. szám (2009. július-szeptember), 72–75.o.; Andrew A. Snelling: “Radiometrikus kormeghatározás: Problémák az előfeltevésekkel” Answers 4, 4. szám (2009. október-december),70–73.o.

 

27. G.E. Hutchinson: “Széljegyzetek”, American Scientist 35 (1947), 118.o.; Melvin A. Cook: “Hol van a Föld radiogén héliuma?” Nature 179, 4557. szám (1957), 213.o.

 

28. J.C.G. Walker: Az atmoszféra evolúciója (London: Macmillan, 1977); J.W. Chamberlain és D.M. Hunten: A bolygók légköreinek elmélete, 2. kiadás (London: Academic Press, 1987).

 

29. Larry Vardiman: A Föld atmoszférájának kora: A Study of the Helium Flux Through the Atmosphere (Tanulmány a hélium atmoszférán keresztüli áramlásáról), El Cajon, CA: Institute for Creation Research (Teremtéskutató Intézet), 1990.

 

30. Teljeskörűbb feldolgozásért és további információért nézze meg: Morris: A fiatal Föld, 83–85.o.; DeYoung: Ezrek . . . nem milliárdok, 65–78.o.; Snelling: A Föld katasztrofikus múltja: Geológia, Teremtés és az Özönvíz, 887–890.o.

 

31. D. Russell Humphreys és társai: “A hélium-szóródás 6000 éves kora alátámasztja a felgyorsult nukleáris bomlást” (A Teremtéskutató Társaság negyedévente megjelenő kiadványa) 41, 1. szám (2004), 1–16.o.

 

32. Humphreys: ““A cirkonok fiatal héliumszóródási időadatai alátámasztják a felgyorsult nukleáris bomlást.”

 

33. D. Russell Humphreys: “A fiatal világra utaló hélium-bizonyítékok kritkusai úgy tűnik most csendben vannak” Journal of Creation 24, 1. szám (2010), 14–16.o.; D. Russell Humphreys: “A fiatal világra utaló hélium-bizonyítékok kritkusai úgy tűnik most csendben vannak?” Journal of Creation 24, 3. szám (2010), 35–39.o.

 

34. Robert L. Whitelaw: “Idő, élet és a történelem a 15000 radiokarbon évnek a fényében,” Creation Research Society Quarterly (A Teremtéskutató Társaság negyedévente megjelenő kiadványa) 7, 1. szám (1970), 56–71.o.

 

35. Paul Giem: “A fosszilis karbon C¹⁴-tartalma,” Origins 51 (2001), 6–30.o.

 

36. John R. Baumgardner és társai: “Mérhető C¹⁴ a fosszilizálódott szerves anyagokban: A fiatalföld-teremtés-modell megerősítése,” in Proceedings of the Fifth International Conference on Creationism (A kreacionizmus ötödik nemzetközi konferenciájának kiadványaiban jelent meg), R.L. Ivey, Jr., kiadás, Pittsburgh, PA: Creation Science Fellowship (Teremtéstudományi Társulás), 2003, 127–142.o.

 

37. John R. Baumgardner: “C¹⁴-es bizonyíték egy a közelmúltban lezajlott Özönvízre és egy fiatal Földre,” megjelent: Radioizotópok és a Föld kora: Egy fiatal Földből származó eredmények, Creationist Research Initiative (Kreacionista Kutatási Kezdeményezés), 587–630.o.

 

38. Teljeskörűbb feldolgozásért és további információért nézze meg: Don B. DeYoung: Ezrek . . . nem milliárdok, 45–62.o.; Snelling: A Föld katasztrofikus múltja: Geology, Creation and the Flood (Geológia, Teremtés és az Özönvíz, 855–864.o.; Andrew A. Snelling: “C¹⁴ radiokarbon kormeghatározás — Az alapok megértése,” Answers 5, 4. szám (2010. okt.–dec.), 72–75.o.; Andrew A. Snelling: “C¹⁴ a fosszíliákban és a gyémántokban — egy evolúciós dilemma” Answers 6, 1. szám (2011. jan.–marc.), 72–75.o.; Andrew A. Snelling,: “50,000 éves fosszíliák — egy krecionista kirakójáték,” Answers 6, 2. szám (2011. ápr.-jún.), 70–73.o.

 

39. Andrew A. Snelling: “A Californiai-i Reddingben talált krétakori rétegek ammonitesz-fosszíliáinak és a fáinak radiokarbon-kora,” Answers Research Journal 1 (2008), 123–144.o.

 

40. Baumgardner: “C¹⁴-es bizonyíték egy a közelmúltban lezajlott Özönvízre és egy fiatal Földre”, 614–616.o.

 

41. M. Meybeck: “Concentrations des eaux fluvials en majeurs et apports en solution aux oceans,” Revue de Géologie Dynamique et de Géographie Physique (A dinamikus geológia és a természetföldrajz magazinja) 21, 3. szám (1979), 215.o.

 

42. F.L. Sayles és P.C. Mangelsdorf: “Az Amazonas kation-cseréjének jellegzetességei felfüggesztett üledékképződéssel a tengervízre gyakorolt hatásával” Geochimica et Cosmochimica Acta 43 (1979), 767–779.o.

 

43. Steven A. Austin és D. Russell Humphreys: “A tenger hiányzó sója: Az evolucionisták egyik dilemmája,” in Proceedings of the Second International Conference on Creationism (A kreacionizmus második nemzetközi konferenciájának kiadványaiban jelent meg), 17–33.o.

 

44. Teljeskörűbb feldolgozásért és további információért nézze meg: Morris: A fiatal Föld, 85–87.o.; Snelling: A Föld katasztrofikus múltja: Geology, Creation and the Flood (Geológia, Teremtés és az Özönvíz), 879–881.o.

 

45. Austin and Humphries: “A tenger hiányzó sója: Az evolucionisták egyik dilemmája.”

 

46. Glenn R. Morton – mint társszerző – Salt in the sea (Só a tengerben), http://www2.asa3.org/archive/evolution/199606/0051.html.

 

47. Azok a számítások, melyek sok más egyéb tengervízi elemeken alapulnak, az óceánokra is jóval fiatalabb korokat adnak meg. Lásd: Stuart A. Nevins (Steven A. Austin): “Evolúció: Az óceánok nemet mondanak!” Impact 8. szám, Santee, CA: Institute for Creation Research (Teremtéskutatási Intézet), 1973.