Bojtosúszójú hal

 

Erről a halról azt mondta Richard Dawkins: „Élő kövület abba az értelemben, hogy szinte alig változott több százmillió évvel ezelőtt élt elődei óta.”¹

 

Tartalom:

1. Az evolúciómodell szerint

2. Evolúciós állítások a bojtosúszójú halakról

3. Az evolúciós állítások a bojtosúszójú halakról és a valóság

4. Néhány szó az élő kövületekről

5. Irodalomjegyzék

 

 

1. Az evolúciómodell szerint

 

A bojtosúszójú halak kb. 410 millió évvel ezelőtt jelentek meg és kb. 60-80 millió évvel ezelőtt kihaltak.²

 

 

2. Evolúciós állítások a bojtosúszójú halakról

 

A Coelacanth a halak és a kétéltűek közötti átmenet megdönthetetlen bizonyítéka. A víz és a szárazföld közötti összekötő láncszem. A hüllők közvetlen őse. A tengerből való kiköltözés előfutára. A vízi állatok és a szárazföldi állatok közötti átmeneti forma, melyben a köztes állapotok bőséges tárháza figyelhető meg:

1. fejlett agy,

2. kezdetleges tüdő, a szárazföldi lélegzéshez,

3. olyan emésztési rendszer, amely egyaránt képes a vízben és szárazföldön is működni,

4. a keringési rendszere lehetővé tette, hogy hosszabb-rövidebb ideig a szárazföldön tartózkodjon,

5. az uszonyok tökéletes bizonyítékai a járás kifejlődésének, mert a Coelacanth képes szárazföldön is a helyváltoztatásra, úgymond a „járásra”.

 

Hát ezek bizony önmagukban is súlyos állítások! Így együtt pedig igencsak meggyőzőek. De van-e erre valamilyen konkrét bizonyíték?

Nincs! Csupán feltételezések sorozata az egész, de ez nem zavarta az evolucionistákat, hogy minden (tan)könyvben, cikkben, stb. ezeket a dolgokat sulykolják a gyerekekbe és az emberekbe.

Aztán…

 

1938. december 22-én, Dél-Afrika partjainál az Indiai-óceánból mélytengeri halászhajóval! kifogtak egy bojtosúszós halat, melyet Latimeria chalumnae-nek neveztek el. A következő években még több példányt fogták ki ezekből a halakból, így a faj tanulmányozhatóvá vált.

 

„Egy élő bojtosúszójú hal felfedezése 1938-ban igazi szenzáció volt. Miss M. Latimer konverzált egy kifogott halat, mivel szokatlannak tűnt számára. Amikor a kézikönyvek alapján nem tudta azonosítani a faját, lerajzolta és elküldte J. L. B. Smithnek³, a Grahamstown-i Rhodes Egyetem (Dél-Afrika) híres halszakértőjének.

„Aligha lepődtem volna meg jobban, ha egy dinoszaurusszal találkozom az utcán” – jegyezte meg a professzor.⁴ Hiszen ennek a halnak tulajdonképpen már a dinoszauruszokkal együtt ki kellett volna halnia. Ez az élőlény állítólag már legalább hatvan millió éve alig változott.

 

Peter Wellnhofer hozzáteszi: „A Latimeria [bojtosfarkú hal; a szerző] felfedezésében nem csak az volt a szenzációs, hogy a bojtosfarkúak már régen kihaltnak vélt állatcsoportjához tartozik, hanem az is, hogy a devon legrégibb fosszilis képviselői és a recens [ma is élő; a szerző] Latimeria között alig van morfológiai különbség, tehát konstrukciós tervük alig változott az évmilliók alatt. A Latimeria ezért joggal nevezhető „élő kövületeknek”⁵

 

Figyeljük meg James Leonard Brierley Smith nyilatkozatát: akkor sem lepődött volna meg jobban, ha egy élő dinoszaurusszal találkozik, amint vele szemben sétál az utcán. A párhuzam nem véletlen. Az evolúciós feltételezés szerint a dinoszauruszok és a bojtosúszójú halak kb. egy időben haltak ki. Az evolucionisták annyira biztosan voltak a dolgukban, hogy kételkedés nélkül hittek feltételezéseikben. Csak az élő kifogott példányok tudják őket kizökkenteni a hitrendszerükből.

 

1997-ben Celebesz szigeténél (Indonéziai) egy további faj került elő, mely a Latimeria menadoensis nevet kapta. A faj anatómiája, életvitele mára feltárásra került.

 

3. Az evolúciós állítások a

bojtosúszójú halakról és a valóság

 

1. A fejlett agy

A valóság: Nem fejlettebb az agya, mint a hozzáhasonló többi halé.

 

2. A kezdetleges tüdő

Valóság: A primitív tüdőről kiderült, hogy zsírzsák.

 

3. Az emésztési rendszer

Valóság: A mélytengeri halakra jellemző az emésztési rendszerük.

 

4. A keringési rendszer

Valóság: tipikus mélytengeri hal keringési rendszer.

 

5. Az uszony-láb

Az evolucionisták az uszonyokat: comb-, lábszár- és lábtőcsontokkal azonosították.

Valóság: Annyi tény, hogy páros úszóik vannak, de ezek nem kezdetleges lábak, de még nem is a lábak előfutárai. Az élő Latimeria menadoensis halak tanulmányozása során kiderült, hogy ezek sima speciális mélytengeri uszonyok.

 

6. A tengerből való kiköltözés előfutára

Valóság: tipikus mélytengeri hal, mely az óceán alsó rétegeiben él. Eszük ágában sincs elhagyni a mélységet. 2009. október 6-án filmre vettek egy coelacantha bébi születését 161 méter mélységben.⁶

 

Szedmák András: Mi az igazság? Az evolúció, mint biológiai képtelenség:

„A XIX. században azt hitték, hogy a kihalt, bojtosúszójú halak voltak azok, melyek az átmenetet képezték a halak és a kétéltűek között. Elméletek születtek arról, hogyan költözött ki ez a faj a szárazföldre és vált kétéltűvé. Ez a mese akkor dőlt meg, amikor 1938-ban a bojtosúszójú halak két faját, a Latimeria chalumnae-t, 1998-ban pedig a Latimeria menadoensis-t újból felfedezték és kifogták élő példányként a tengerekből. Kiderült, hogy nem képeznek semmilyen átmenetet, hanem mélytengeri halak, amelyek még a vízfelszínt sem közelítik meg, ezért képtelenség, hogy a vízből ezek a fajok léptek volna ki először.”

 

4. Néhány szó az élő kövületekről

 

John Mackay, ausztrál geológus:⁷

„Eltekintve a Coelacanth-nak, mint élő fosszíliának a kivételes és nyilvánosságra hozott példájától, az ilyen állatok nagy száma az egyik legjobban rejtegetett szakmai titka volt azoknak, akik ismerték a kövületek világát. Ha azt mondanám Önöknek, hogy a Heterodontus Japonicus és a Rhizocrinus Lofotensis az evolúciójukban egy megrekedési időszakon mentek keresztül, az egyetlen dolog, amelyet a legtöbb ember megértene ebből, az lenne, hogy ezek az élőlények fejlődésen mentek keresztül. De amit valójában mondtam, az az volt, hogy a gyakori jó öreg Port Jackson-i cápa, amely az ausztrál Sydneyben, az igen híres operaház mellett él, nem mutatja és soha nem is mutatta semmi jelét annak, hogy kifejlődött volna. Így a tengeri liliom sem. Mindketten, olyan stabilak és változatlanok, mint amilyenek mindig is voltak.”

Mackay, geológus lerántja a leplet erről a szakmai titokról; az állatok nagyon gyakran nem változnak évmilliókon keresztül! Ez viszont nem egyeztethető össze az evolúciómodellel!

 

Iványi Szabolcs könyvében⁸ foglalkozik az élő kövület evolúciós meghatározásával.

„Nagy kérdés, hogy vajon mennyi élő kövület létezik még most is? Ehhez először is azt kell tisztáznunk, hogy mit számítunk be az élő fosszíliák közé.

Ma már például nem soroljuk ide a kacsacsőrű emlőst, mert nem elég idős, nincs olyan múltja, mint a 350 millió éve kitartó tüdőshalnak. Tehát több tíz- vagy százmillió évesnek kell lennie az ilyen „kövületnek”. Roppant sok ilyen növény és állat van, legismertebb közülük talán a krokodil.

Ahhoz, hogy nehogy túl sok ilyen élőlényünk legyen, közbeiktatták az evolucionista kutatók azt a feltételt is, hogy az élő kövületnek egy egykor változatos faj magányos túlélőjének kell lennie. Sok, olyan élőlénycsoport van, melyek 400-500 millió éves múltja van (pl. egyes szivacsnemzetségek, a tapogatószakállasok törzse), mégsem számítják őket az élő kövületek közé, mert többnyire alárendelt szerepet játszottak az evolúció során, és alacsony fajgazdagsággal rendelkeztek. Ez tisztán egy tudós doktrína, melyet azért gondoltak ki, hogy csökkenthessék az élő kövületek számát.

De tovább kell még szűkíteni a kört, hiszen még így is számos növény- és állatfaj él a Földön, amely ősi és kihalt rokonságához képes magányos. Ilyen például a magkagyló (Nucula), mely több mint 500 millió éve él, és egyes időkben változatos csoportot alkotott. Csakhogy ez még mindenütt otthonos a világtengerekben, és esze ágában sincs kipusztulni!9 Az evolucionisták által keresett öreg, magányos túlélő szerepre tehát túlzott elterjedése miatt alkalmatlan. Hogyan lehetne hinni az evolúcióban, ha még vannak állatok, melyek 500 millió év óta is virágzó életet élnek?

 

Ezért tehát kimondták azt is, hogy az élő kövületnek korlátozott, lehetőleg minél kisebb élőhelyen szabad csak előfordulniuk. Így már könnyű szívvel lehet szólni az evolúció csodálatos és kiismerhetetlen voltáról (egyes fajok lassú, más fajok gyors evolúciójáról), amiből kifolyólag mára csak pár tucat faj maradt fenn élő kövületként. A dolog ott hibádzik, hogy:

1. ez sem kevés számú faj,

2. még ezeket sem tudjuk, hogyan maradhattak fenn (fosszíliák hátrahagyása nélkül)

3. roppant módon lehatárolták a tudósok az élő kövület meghatározását, nehogy kínosan sok legyen belőlük. Véleményem szerint sok tízezer fajta élő kövület létezik, és nemcsak fajok, hanem egész nemzetségek, rendek, osztályok és törzsek is. Ezek nagy részének ráadásul hiányoznak a fosszíliái földtörténeti korok át.”

 

5. Irodalomjegyzék:

1. Richard Dawkins: A vak órásmester. Akadémiai Kiadó, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1994. 224.o.

2. Az itt megadott időadatok radiometriás kormeghatározáson alapulnak.

3. James Leonard Brierley Smith (1897-1968) Fokföld.

4. Begleitartikel zur Sonderausstellung „Von der Evolution vergessen? – Lebende Fossilien”, Institut für Palaontologie und Historische Geologie, Ludwig-Maximilians-Universitat München. Fablbush: Von der Evolution vergessen? [Cikk: „Megfeledkezett róluk az evolúció? – élő kövületek” című kiállításról, Palenontológiai és a Történeti Geológiai Intézet, Ludwig Maximilian Egyetem, München. Fablbush: Megfeledkezett róluk az evolúció?] Kai-Uwe Kolrep: Teremtés vagy evolúció Evangéliumi Kiadó 32. oldal

5. Wellnhofer: Der Quastenflosser Latimeria – ein lebendes Fossil [A Latimeria bojtosúszójú hal – egy élő kövület] Kai-Uwe Kolrep: Teremtés vagy evolúció Evangéliumi Kiadó 32. oldal

6. http://index.hu/tudomany/2009/11/17/lefilmeztek_egy_ujszulott_oshalat/ 2015. augusztus 15-i állapot

7. Mackay, John: The World of Living Fossils [Az élő kövületek világa] Creation Research Centre, Headquarters Australia, Capabala (46 perces videofilm, magyar változatát a Magyar Teremtéskutató Csoport készítette, Budapest 1995.) Tóth Tibor: Tudomány, hit, világmagyarázat 80. oldal

8. Iványi Szabolcs: Sárkányok születése. Bába Kiadó, 2006, 243-250 o.

Angol irodalom:

1. Gerald T. Todd, „Evolution of the Lung and the Origin of Bony Fishes: A Casual Relationship”, American Zoologist, Cilt 26, No. 4, 1980, s. 757.

2. R. L. Carroll, Vertebrate Paleontology and Evolution, New York: W. H. Freeman and Co. 1988, s. 4.

3. Edwin H. Colbert, M. Morales, Evolution of the Vertebrates, New York: John Wiley and Sons, 1991, s. 99.

4. Jean-Jacques Hublin, The Hamlyn Encyclopadia of Prehistoric Animals, New York: The Hamlyn Publishing Group Ltd., 1984, s. 120.

5. Jacques Millot, „The Coelacanth”, The Scientific American, Cilt 193, Aralik 1955, s. 39.

6. Bilim ve Teknik Dergisi, Kasim 1998, Sayi 372, s. 21.