Adatok, tények melyek a fiatal Világegyetemre, Naprendszerre, Földre utalnak

1. A hosszú keringési idejű üstökösök létezése

A hosszú periódusú üstökösök a fizika szabályai alapján nem létezhetnének, de mégis látjuk őket. Ezt a nyilvánvaló ellentmondást Jan Oort asztrofizikus úgy oldotta meg, hogy a Kuiper-övön túlra egyszerűen „betett” egy gömbölyű térrészt, amelyből üstökösmagok szabadulnak (szakadnak) ki. Ezt a felhőt (a kitaláló, nem felfedező nevéről) Oort-felhőnek nevezték el.

Biztos, hogy ezt a súlyos problémát ilyen egyszerű elméleti trükkel meg lehet oldani? Hol van Oort-felhőhöz szükséges hatalmas anyagmennyiség? Hiányzik!

2. Technécium

Rendszáma 43, vegyjele Tc. A felezési ideje: 2 millió év, ami lényegesen kevesebb, mint azoknak a csillagoknak az életkora, amelyben kimutatható. Kézenfekvő az ötlet: a technécium, nem lehet a csillagokban azok születése óta, hiszen akkor már semmi sem marad volna belőle. De akkor hogy, mikor, hol alakult ki a technécium? Hogyan került az adott csillagok felszínére? A tudomány nem tud ezekre a kérdésekre a válaszolni.

3. A bolygóközi tér

Ateista állítás: A Földbolygó a Napot 4,6 milliárdszor kerülte meg.

A probléma: Azt várnánk, hogy a Föld a keringése során már rég elégette az útjában lévő törmeléket, de nem ez történt.

Az ateisták szavak szintjén ezt a problémát is „megoldották”: régen mások voltak a körülmények.

Biztos, hogy ennek az ellentmondásnak ilyen egyszerű elméleti magyarázata van? Ez a magyarázat hit vagy tény?

4. A Hold távolodik a Földtől

A Hold évente 5 cm-es sebességgel távolodik a Földtől, és a múltban ez a sebesség még nagyobb volt. Még ha a Hold – annak alkotórészeként – a Földből vált is volna ki, „csak” 1,37 milliárd évre lett volna szüksége, hogy elérje jelenlegi távolságát a Földtől. Ebből nem a Hold tényleges, hanem maximális kora adódik, és még ez is kevés az evolúcióelmélet szerint feltételezett 4,6 milliárd évhez képest. Kétmilliárd évvel ezelőtt – vagyis a Föld-Hold-rendszer elfogadott korának felénél – a Holdnak annyira közel kellett volna keringenie a Földhöz, hogy a dagályhullámokat kiváltó erőknek szét kellett volna bolygónkat robbantaniuk. A Földnek pedig olyan gyorsan kellett volna forognia a tengelye körül, hogy az pusztító viharokat idézett volna elő.

5. A napszél és a meteorikus por

Az a tény, hogy egyáltalán van még kozmikus por a naprendszerben, annak a bizonyítéka, hogy a naprendszer nem lehet több milliárd éves. A napszél nyomása lassan kisöpri a port a bolygóközi térből. Ezt Poynting-Robertson-effektus néven ismerjük. Ez a folyamat két és fél millió év alatt tisztára söpörte volna a naprendszert a bolygóközi portól.

A szupernóvák nagy tömegű csillagok felrobbanásai. Ezek maradványainak (SNR-ek) fizikai számítások szerint többszázezer évig kellene tágulniuk. De a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben és szatellit-galaxisaiban, a Magellán-felhőkben nincsenek nagyon öreg, kiterjedt (3-as fázisú) SNR-ek, és csak néhány középkorú (1-es fázisú) van. Ez a körülmény “fiatal” galaxisokra utal, melyek még nem elég régóta léteznek ahhoz, hogy kiterjedt robbanásokat lehessen megfigyelni bennük.

6. Spirálgalaxisok

„Tudjuk, hogy a spirálgalaxisoknak 300 millió évesnél jóval fiatalabbaknak kell lenniük, mivel le szoktak csavarodni és mostanáig elliptikus galaxissá alakultak át. Spirálgalaxisokat találtak 13 milliárd fényévre a Földtől. A kiterjesztett univerzumban mi a fiatalság bizonyítékát látjuk.”

Forrás: Vernon Cupps interjú egy magfizikussal

7. Polónium 214 a gránitban

Elképesztően gyorsan a másodperc nagyos kis része alatt, kellett a gránitnak megszilárdulnia, hogy nyomot hagyjon benne a polónium 214.

Forrás: Dr. Robert V. Gentry: Creation’s tiny mystery (Teremtés kis titkai) 1992

A polónium izotópgyűrűk léte a gránitban, kizárja az öreg föld teóriát, miszerint a föld keletkezése során átment egy olyan fázison, amikor a föld felszínét olvadt kőzetek alkották, melyek később megszilárdultak.

Az oldal összeállításában Konkoly Dávid segített.