Az evolúció valószínűsége

 

Az előadáshoz kapcsolódó ppt. a http://teremtestudomany.hu/prezentaciok/ oldalon az Eredet Konferencia anyagai között található.

Tisztelettel köszöntöm Önöket! Köszönöm, hogy eljöttek, kívánom, hogy a konferencia után még hatékonyabban tudjanak érvelni a teremtésmodell mellett.

 

Ez a III. Eredetet Konferencia!

Jókívánságaimat fejezem ki a rendezőknek, hogy ebben a rendkívül fontos témában találkozót szerveztek.

Az előadás után még beszélhetünk a téma fontosságáról. Most csak annyit, hogy a különböző gyülekezetek a fiataljaik jelentős részét az evolúciómodell okozta kételkedés miatt veszítik el, ezért a szülőknek, pásztoroknak, gyermekmunkásoknak, keresztény tudósoknak és tanároknak, sőt maguknak a diákoknak is, tudatosan foglalkozniuk kell az eredet kérdéssel.

Kimondva vagy kimondatlanul a teremtésmodell vagy evolúciómodell kérdés lényege: a tudomány megöli és eltemeti Istent vagy felfedezi és dicsőíti?

Az evolúciómodell okozta hitetlenség és kétely kivédhető, csupán a Biblia egyetlen mondatát kell betartani: Mindent megvizsgáljatok, ami jó azt tartsátok meg. (1Tesz.5.21)

Ezen a konferencián pontosan ezt tesszük: megvizsgáljuk, hogy mennyire támasztható alá az evolúciómodell tényekkel.

 

Magamról annyit, hogy

1998 óta foglalkozom tudatosan az eredetkérdéssel, miután elolvastam Dr. David Rosevear: Teremtéstudomány című könyvét. Ekkor értettem meg, hogy az evolúciómodell rendkívül gyenge lábakon áll, valamint felismertem, hogy a teremtésmodell sokkal jobb magyarázat a világmindenség, az élet, a természeti törvények és az ember eredetének és létezésének magyarázatára.

 

Dr. Rosevear, kémikus ilyeneket írt:

„A sejtek hihetetlenül bonyolult felépítésűek. Nincs mód arra, hogy egy teljes sejt magától előálljon. Az első sejt létrejöttének befejeződéséig annak alkotórészei rendkívül instabilak. Olyan biológiai mechanizmus sem létezett, amely hozzájárul volna a sejt összeállásához. A természetes kiválasztódás nem működés folyamat, amíg az első sejt nem képes önmaga újraelőállítására (reprodukálására).

Képzeljünk el egy számítógépet, amely véletlenül összerakja magát!

A legegyszerűbb sejt is nagyságrendekkel bonyolultabb, mint a legfejlettebb számítógép.”

 

A teremtéstudomány.hu honlapon ezek a gondolatok részletesen ki vannak fejtve, de az előadás alatt én is visszatérek rájuk. A már említett honlapon a teljes könyv elolvasható.

Amúgy Rosevear tiszteletére lett a honlap neve teremtéstudomány.

 

Az egész előadásom írott anyaga a teremtéstudomány honlapon, a hivatkozásokkal együtt megtalálható. Nem akarom, hogy a számítások elvonják a figyelmüket, ezért a konkrét számítások is megtalálhatóak a honlapon, így könnyebb lesz figyelni. Az előadásom egyik célja, hogy felhívjam a figyelmüket néhány evolúciós problémára.

 

Felvezetésképpen mondanék néhány szót az evolúciómodellről

Ha az evolúcióról beszélünk, először pontosítani kell két dolgot:

Melyik evolúció fajtáról beszélünk?

Mit értünk az evolúció alatt?

Ha ezek a kérdések nincsenek tisztázva, esély sincs a megegyezésre.

Az evolúciómodell alatt a véletlen kialakulás feltételezett folyamatát értem, aminek a lényege az, hogy Isten nélkül jött létre a világegyetem, alakult ki az élet, majd az ember.

A kozmikus, geológiai, kémiai, biológiai evolúció felosztást fogom követni, bár időnként megemlítek más evolúció fajtát is.

A valószínűség-számításról annyit, hogy az 1:10⁵⁰ – egy a tíz az ötvenediken vagy ennél kisebb valószínűségű esemény, a soha be nem következő események közé tartozik.

 

Térjünk át az evolúciómodell valószínűségének vizsgálatára

Az evolúciómodell szerint az ember kialakulásához

– kozmikus,

– geológiai,

– kémiai,

– majd biológiai folyamatok / fázisok vezetnek el.

Ebben a folyamatban megfigyelhető: ha csak egyetlen helyen megszakad a folyamat, a láncolat későbbi részei érvénytelenné válnak! Ha a kémiai evolúcióról kiderül, hogy lehetetlen, akkor fölösleges spekulációk millióit gyártani a biológiai evolúcióról. De ez igaz a kozmikus evolúcióra is, ha erről kiderül, hogy lehetetlen, akkor teljesen értelmetlen az evolúciómodell későbbi folyamatairól évente változó előfeltételezésekkel előállni.

 

 

Fred Hoyle ateista csillagász, a szénatom finomhangoltságából jött rá, hogy az evolúciómodell tudományos zsákutca. Az összehangoltságnak csupán ez az egyetlen tényezője elég volt ahhoz, hogy megrendítse addigi ateista hitét. Rájött, hogy a tények egy Teremtőre mutatnak.

Miközben egyetlen felekezetnek, vagy vallásnak sem tagja ezt állítja: „mintha egy felsőbb rendű elme babrált volna a fizikával, valamint a kémiával és biológiával.”

 

Hugh Ross asztrofizikus, a Világegyetem finomhangoltságával kapcsolatban 93 pontban sorol fel mérési eredményeket, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a világegyetemnek profi Tervezője és Kivitelezője van. (A másik honlapomon a teremtesvagyevolucio.hu a lista megtalálható, csakúgy, mint Hoyle [Hojl] számításai közül jó néhány.)

 

Michael Denton, biokémikus: (Nature’s Destiny -) A természet végzete című könyvében arra mutat rá, hogy egyedül a molibdén kémiája, arra indítja a szabadon és következetesen gondolkozó tudósokat, hogy elvéssék az evolúciósmodellt, mint lehetséges eredetmodellt. A molibdénre a nitrogén megkötéséhez van szüksége az emberi szervezetnek.

 

Behe, A Darwin fekete doboza című könyvében, a molekuláris biológia területén olyan sejtalkotókat és biokémiai folyamatokat mutat be, amelyek csak jelenlegi, vagyis kész állapotukban, ilyen megbonthatatlanul összetett formában működőképesek. Ilyen összetett rendszerek nem alakulnak ki fokozatosan.

 

Behe a biokémia professzoraként az evolúciómodell biokémiai problémáit tárgyalva rámutat, hogy nincs olyan mechanizmus a darwini evolúcióban, amely képes lenne olyan új információkat létrehozni, melyek kihatnak a makro-evolúcióra. Ehhez először egy új, értelmes DNS betűkészletnek kellene létrejönnie. De értelmes betűkészlet véletlenül soha nem keletkezik.

 

Álljunk meg egy pillanatra.

Rosevear és Behe az evolúció hiányzó mechanizmusaira, algoritmusaira hívja fel a figyelmet. Erről bővebben a teremtéstudomány honlapon például az „Egy kis matematika” oldalon olvashatnak bővebben.

 

Még egy nagyon fontos gondolat Behe-től:

„A szekvenciák összehasonlítása és a matematikai modellezés ellenére a molekuláris evolúció elmélete sohasem foglalkozott annak a kérdésével, hogyan jöttek létre a komplex szerkezetek. Valójában a molekuláris evolúció darwini elméletét sohasem publikálták, tehát nem is létezik.”

 

Behe máskor is egyértelműen fogalmaz:

„A molekuláris evolúció nem alapszik semmilyen tudományos tényen. A tudományos irodalomban egyetlenegy publikáció sem található, mely leírná, hogy hogyan történhetett egy reális bonyolult biokémiai rendszer molekuláris evolúciója. Csak kijelentések (szólamaik) vannak arról, hogyan történhetett az evolúció, de azok nincsenek alátámasztva kísérletekkel vagy számításokkal.”

 

Behe itt egy féltve őrzött szakmai titkot árul el: azt, hogy egy komplett evolúció-fajta hiányzik az evolúciómodellből, mégpedig a molekuláris evolúció.

 

Isaac Asimov a XX század egyik legismertebb írója, aki szintén biokémikus volt az inzulin, hemoglobin, és a vírusok természetes kialakulásának a lehetőségét vizsgálva elképesztően kis számokat kapott. Számításai a kivetítőn láthatóak.

Inzulin

Az inzulinszerű fehérjéknek 8*10²⁷ különböző kombinációja létezik, de ezekből csak egy képlet felel meg a szükséges inzulinnak. Becslésünkben gavallérosan feltételezzük, hogy az univerzum keletkezése óta minden másodpercben egy különböző inzulinszerű protein keletkezik. Akkor 10 milliárd év alatt 3·10¹⁷ kombináció lenne. Ez azt jelenti, hogy ez a mennyiség az összes inzulinkombinációnak csak az egy milliárdnyi része. Így még 10²⁰ évet kellene várni, hogy mindegyik kombináció előforduljon.

 

Hemoglobin

A hemoglobin véletlenszerű kialakulása még valószínűtlenebb. A hemoglobinnak 135·10¹⁶⁵ kombinációja van. Ebben az esetben még többet megengedhetünk az evolucionistáknak. Feltételezzük, hogy az univerzum létezése óta 10¹⁰⁰ kombináció keletkezik. Ugyanakkor az univerzumban az összes atomok becsült száma – 10⁷⁸, ami azt jelentené, hogy a „hemoglobin gyárunk e termelékenység fenntartásához 10²¹ univerzumot fogyasztana másodpercenként.

Vírus

A legkisebb ismert vírus DNS-e 5000 vegyületet tartalmaz. Akkor ebben az esetben a lehetséges kombinációk száma 10^1505! Ennek a számnak a nagyságrendjét az ember nem képes felbecsülni.”

Nem fogom felolvasni, mert akarom számok özönét önökre zúdítani, viszont szeretném tényekkel felvértezni önöket. Akit érdekel a téma sok háttéranyagot találhat a honlapjainkon.

Asimov gyakorlatilag felfoghatatlan nagy számtartományokat kapott eredményül. Nem véletlenül mondta Asimov:

„Megpróbáltam pusztán értelmi alapon ateista lenni, de mivel ez nem lehetséges, ezért úgy döntöttem, hogy pusztán érzelmi alapon leszek ateista.” – Ateista = Isten tagadó. (Isaac Asimov, Free Inguiry 2. kötet 2. szám 9. o. Interjú Paul Kurtz-cal 1982 tavaszán. Magyar hivatkozás: Tom Short 5 döntő kérdés 19. o.)

Ez a hozzáállás az eredetkérdéshez, gyakoribb mint sokan gondolják. George Wald, Nobel-díjas evolucionista sokak hozzáállását tükrözi:

„Nem akarok hinni Istenben. Ezért inkább úgy döntöttem, abban hiszek, amiről tudom, hogy tudományos képtelenség, vagyis a (biológiai) evolúcióhoz vezető spontán nemzésben.” (Az élőnek az élettelen anyagból való spontán keletkezése.)

 

Térjünk át a következő blokkra, aminek a matematikusok és az evolúciómodell címet adtam.

Tegyünk egy rövid történeti áttekintést a matematikusok és az evolúciómodell témakörben.

Ennek a blokknak az apropóját az adja, hogy 50 évvel ezelőtt 1966-ban, a tudósok eltemették a darwinizmust felváltó neodarwinizmus nevű feltételezést, mert az matematikai képtelenség.

Ezt egy kevésbé publikált tény: 50 évvel ezelőtt bizonyították be, hogy a neodarwinizmus = matematikai képtelenség.

 

Hogyan jutottak erre a megállapításra?

És egyáltalán hogyan mertek a matematikusok egy tudományosnak tartott nézetet a tudomány szemétdombjára dobni, és azt állítani róla, hogy képtelenség?

 

Az élet keletkezésének kérdését tanulmányozva az alábbi két oldalt kell vizsgálni:

Egyik oldal

A világegyetem emberi elmével felfoghatatlan nagysága, valamint a tudományos elit által hangoztatott több milliárd év.

Másik oldal

Az élet kialakulásához és fennmaradásához szükséges feltételek.

Innentől kezdve a matematika veszi át a fő szerepet.

A matematikusok sohasem fogadták örömmel az evolúció egyetlen fajtáját sem. Az 1960-as évektől a racionálisan gondolkozó matematikusok nyíltan és erőteljesen hangot adtak a kozmikus, geológiai, kémiai, biológiai, és egyéb evolúció matematikai képtelenségének.

 

Az elégedetlenség más tudományágakon belül is jelen volt, ezért 1966-ban a Wistar Intézetben tartottak egy tudományos tanácskozást. Itt magasan képzett tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a neo-darwinizmus matematikai szempontok alapján tarthatatlan, ugyanis az evolúciómodell által megkövetelt folyamatokat semmilyen matematikai algoritmussal nem lehet leírni.

Az előadásom egyik fő üzenete, amire Rosevear, Behe és a most említett tanácskozás résztvevői is hivatkoznak, az evolúciómodellnek hiányzik az algoritmusa. Érdemes elolvasni a világ egyik legkiemelkedőbb tudósának, James Tournak a vallomását a szuk.hu honlapon. Tour, akit 2013-ban az év tudósának választották elmondja, hogy még a Nobel-díjas tudósok sem értik az evolúciót, csak nem merik a nyilvánosság előtt bevallani.

Amikor négyszemközt beszélgetek biológusokkal ők is elismerik a biológiai és a kémiai evolúció hatalmas problémáit, de ezt nem merik szóvá tenni.

Jelenleg is tart egy per Mark Armitage pere, akit kirúgták az állásából, mert publikálni merte, a megkérdőjelezhetetlen tudományos tényt, hogy dinoszaurusz lágy szövetmaradványokra bukkant.

 

Érdemes megnézni a Kirekesztve című filmet, ami bepillantást ad, hogy mi megy a tudományos élet háttérében. A filmben Richard Dawkins elismeri, hogy nem tudják hogyan keletkezett az élet.

Ide tartozik, hogy evolúciómodellnek nemcsak az algoritmusa hiányzik, hanem a forgatókönyve is. A teremtéstudomány honlapon az élet hiányzó forgatókönyve című oldalon ez a téma bővebben ki van fejtve. Dr. Farkas Ferenc vegyészmérnökkel, aki a konferencia egyik előadója elkezdtünk írni egy könyvet erről a témáról. Az ötletet az evolúciómodell magyarországi főpapja Dr. Kampis György, a Magyar Tudományban megjelent beismerő vallomása adta:

„Tudjuk-e, hogyan ment végbe az evolúció? Nem tudjuk.

Tudjuk-e igazolni az evolúciót? Nem tudjuk.

Tudjuk-e cáfolni az alternatív felvetéseket? Legalábbis a többségüket nem tudjuk.”

 

Térjünk vissza az 1966-ban történt történelmi eseményekre.

A több tudományágból jelenlévő tudósok vizsgálták a pozitív mutációk lehetőségét és ezt találták:

„Úgy tűnik, sok ezer, talán több millió egymást követő mutációra van szükség ahhoz, hogy a legegyszerűbb olyan komplexitás létrejöjjön, amit ma az életformákban látunk. Talán naivitás, de úgy látszik, bármilyen nagy az esélye egy egyszeri mutációnak, még ha egy a kettőhöz is ez az esély, ezt a valószínűséget a milliomodik hatványra kell emelni, ami olyan közel van a nullához, hogy egy ilyen láncolat létrejöttének az esélye gyakorlatilag nulla.” (Stanislaw M. Ulam, „How to Formulate Mathematically Problems of Rate of Evolution,” in Mathematical Challenges to the Neo-Darwinian Interpretation of Evolution (Wistar Institute Press, 1966, No. 5), pg. 21)

Mire jöttek rá a tudósok? Arra, hogy az evolúciómodell támogatói által lépten-nyomom varázsszóként használt, és teremtő erővel felruházott mutáció csődöt mond. Dr. Farkas Ferenc majd mond a pozitív mutációról néhány szót.

Ez az 1966-os konferencia annyira jelentős volt, hogy Thaxton, Bradley, Olsen Az élet eredetének rejtélye című sikerkönyve is foglalkozik vele. Ők ilyeneket írnak róla:

„A küszöbön álló válság jelei egy 1966-ban Philadelfiaban megtartott tudományos tanácskozáson váltak nyilvánvalóvá.

A konferencia résztvevői a neodarwinisata elmélet megvitatására gyűjtek össze, a megbeszélés egyik következtetését Murray Eden fogalmazta meg:

Az életeredettel foglalkozó elméleteinkből száműznünk kell a véletlenszerűséget, hogy az legfeljebb jelentéktelen, de semmiképpen sem döntő szerephez juson.

Erre a következtetésre a valószínűségszámítás alapján jutottak el. Matematikailag kimutatták, hogy az élethez szükséges rendkívül összetett szerkezet kialakulásának rendkívül kicsi az esélye. A nagy sebességű számítógépes programok segítségével modellezhetővé vált a neodarwinista evolúciómodell folyamata, és az eredmények azt mutatták, hogy a biokémiai világ összetettsége tízmilliárd év alatt sem jöhetett létre véletlenszerű folyamatokból.” Eddig az idézet.

A véletlen trónfosztásának egyik közvetlen előzménye az volt, hogy kétféle számítási móddal jutottak ugyanarra a következtetésre, és ez végleg meggyőzte a résztvevőket arról, hogy az evolúciómodell tudományos zsákutca, és az eredményeiket ismertetniük kell a tudományos- és a laikus világgal egyaránt.

Gondoljuk végig! Már 1966-ban eltemették a tudósok a neodarwinizmust, mert az matematikai képtelenség. Az eltelt 50 évben az élet, véletlen kialakulásának lehetősége az egyre bővülő ismeretek miatt matematikailag még valószínűtlenebbé vált, így Szent-Györgyi Albert professzor orvos és biokémikus megállapítása napjainkban még aktuálisabb: „A biológia a valószínűtlenség tudománya.”

 

Az 1970-es évektől Fred Hoyle csillagász, és Chandra Wickramasinghe asztrofizikus, mindketten evolucionista tudósok, sokat foglalkoztak a véletlen kialakulás valószínűtlenségével. Néhány megállapításuk:

„Nem számít, milyen nagy a figyelembe vett környezet, az élet nem kezdődhetett véletlenül. Shakespeare műveit nem írhatták meg az írógépeket véletlenszerűen ütögető majmok, azon egyszerű oknál fogva, hogy a megfigyelhető világegyetem nem elég nagy ahhoz, hogy tartalmazza a szükséges majomsereget, a szükséges írógépeket és persze a szükséges papírkosarakat, amelyek ahhoz kellenek, hogy beléjük dobják a sikertelen próbálkozásokat.

Ugyanez érvényes az élő anyagra. Annak valószínűsége, hogy az élet spontán módon kialakuljon az élettelen anyagból, 1:n, (egy az n-hez) ahol n egy rendkívül nagy szám, amelynek végén 40.000 nulla áll – ez elég nagy szám ahhoz, hogy eltemesse Darwint, és az egész evolúcióelméletet.

Nincs ősleves – sem ezen a bolygón, sem máshol -, és ha az élet nem véletlenszerűen kezdődött, akkor szükségképpen egy céltudatos intelligencia alkotása.” Fred Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, New York, Simon & Schuster, 1984, p.176  és Cosmic Life Force [Kozmikus életerő] című könyvük utolsó fejezet Dent, London 1988

 

1980-ban a Chicagói Természettudományi Múzeumban megrendezett tanácskozáson kb. 150 evolucionista tudós vett részt. A tanácskozásra az evolúció-mechanizmusban található ellentmondások miatt került sor. A négynapos, heves vita után az evolucionisták egyetértettek abban, hogy „az evolúció tény”. Azzal kapcsolatban viszont nem tudtak megállapodni, hogy tulajdonképpen mi is ez a tény.

A New York Times beszámolója szerint az összegyűlt tudósok nem tudták kielégítő módon megfogalmazni az evolúció mechanizmusát. Sőt, még abban a kérdésben sem tudtak egyezségre jutni, hogy miként lehetne eldönteni, hogy az evolúció folyamata hogyan ment végbe. Tóth Tibor: Tudomány, világnézet, hit. 78. o.

 

A matematika beavatkozása az evolúciómodell különböző területeire elérte a hatását, mert 1996-ban az agresszív ateizmus fő szószólója Richard Dawkins is elismerte, hogy a véletlen kialakulás – vagyis az evolúciómodell – matematikai képtelenség. Ezt írja:

„Kínzóan, nyomasztóan, halálosan nyilvánvaló, hogy ha a darwinizmus valóban a véletlenen alapulna, nem működhetne. Nem kell matematikusnak vagy fizikusnak lennünk ahhoz, hogy kiszámítsuk: Ahhoz, hogy egy szem, vagy hemoglobin-molekula véletlenszerűen összeálljon, az örökkévalóság is rövid lenne.” Climbing Mounth Improbable [A Valószínűtlenség Hegyének megmászása] New York, Norton 1996, 67. o.

Asimov is foglalkozott a hemoglobin véletlen kialakulásával lehetőségével és ő is arra a következtetésre jutott, hogy az nem jön létre véletlenül.

A matematikusok evolúciómodell kritikája napjainkban is erős. Richard Dawkins oxfordi professzor egyik legismertebb állandó vitapartnere egy másik oxfordi professzor: John C. Lennox.

Lennox, a matematika és a logika szabályaival bizonyítja az ateista nézetek téves voltát, valamint rámutat azok tartalmi hibáira. Matematika-professzorként sokat foglalkozik a véletlen kialakulás feltételezett folyamatainak valószínűségével, pontosabban valószínűtlenségeivel.

Az előző előadás a tudomány és hit kapcsolatával Lennox is foglalkozik:

„Az a tény, hogy vannak tudósok, akik harcban állnak Istennel, nem jelenti azt, hogy maga a tudomány áll harcban Istennel. Például egyes zenészek harcos ateisták, de ebből nem következik az, hogy maga a zene áll harcban Istennel. A lényeg így fejezhető ki: egyes tudósok állításai nem szükségképpen a tudomány állításai.”

Vannak, akik a zenét rosszra használják, de nem maga a zene a rossz. Ugyan így a tudománnyal és a joggal is.

Andrew McIntosh matematikus Biológiai információ című írását a teremtéstudomány honlapon érdemes elolvasni.

 

Folytassuk az evolúciómodell matematikai elemzését egy biológus írásából vett idézettel.

Borhidi Attila, A növényvilág evolúciója és a darwini fejlődéselmélet című írásában azzal foglalkozik, hogy a földi élet szempontjából alapvető szerep a növényvilágé, csakhogy a növényvilág evolúciós kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban komoly problémák vannak. Például:

“…Ezek között bonyolult felépítésű vegyületek vannak, amelyeket az anyagcsere melléktermékeiként kell előállítani, amiről tudjuk, hogy nem megy egyik napról a másikra. Ehhez még vegyük hozzá azt a körülményt, hogy véletlenszerű keletkezés esetén fennáll a veszély, hogy hibás anyag keletkezik, amit „a rosszul kemizáló növénnyel együtt ki kell dobni”. Szegény növény már régen kipusztult, mire a megfelelő vegyületet „kikísérletezte” volna. Ha megkíséreljük kiszámítani, hogy ennek a koevolúciós folyamatnak mi a valószínűsége véletlenszerű keletkezés esetén, akkor rendkívül kicsiny számot kapunk. Kiszámították, hogy a sikeres kísérletek előállítására nem negyvenmillió, de még négyszázmillió év − vagyis a teljes szárazföldi élet tartama − sem lenne elegendő.”

Érdemes elolvasni a teljes cikket a teremtestudomany.hu honlapon.

Ugyancsak ezen a honlapon van egy biológus professzor Wolfgang Kuhn, gomba című írása. Szeretem, amikor egy biológus professzor cáfolja meg a biológiai evolúciót. – Nem is született válasz a könyveire, csak a szokásos mély hallgatás veszi körül írásait. Az evolúciómodell támogatói úgy tesznek, mintha a biológiai evolúciónak nem lennének szakértő kritikusai.

 

Térjünk rá a következő blokkra.

Az evolúciómodell valószínűségének vizsgálata jelenleg a leghatékonyabb evolúció-romboló eszköz, három dolog miatt.

Nem vitatkozik az evolúciómodell kulcsszavaival, a számítások eredményéül kapott rendkívül kis számok, valamint nem lehet elfogultsággal vádolni. Elegáns. Csak annyit kell tenni, hogy elküldeni a véletlen, gomba, egy kis matematika oldalt, hogy ha akar vitatkozzon a számokkal.

A valószínűségszámítás során nem vitatkozunk az evolúciómodell varázsszavaival:

– Mutáció

– Genetikai rekombináció,

– Genetikai sodródás,

– Génáramlás,

– Szelekció, (természetes kiválasztódás)

– Adaptáció,

– Koevolúció,

– Fajképződés,

– Kihalás,

– Az anyag önszerveződése,

– Véletlen,

– Szerencse,

– Exon kettőződés, exon keveredés, génkettőződés, stb. hanem tág teret ad ezeknek. Tehát nem letámad, hanem együttműködik.

Amúgy a letámadással sincs semmi gond, sőt szükséges, mert az anyag önszerveződése nevű feltételezés nem  állja ki a vizsgálat próbáját. Nem arról van szó, hogy nem szabad ötletelni, és azt kipróbálni, hanem arról van szó, hogy az anyag önszerveződési képességét, ha egyáltalán van ilyen, milliárdszor milliárdszor megvizsgálták és azt találták, hogy ha esetleg van is anyagnak önszervező képessége az rendkívül minimális.

A valószínűségszámítás sikerének másik oka: – a számok. Nagyon kevés ember vállalja, hogy a képletekkel és konkrét számokkal vitatkozzon. Ezt ma már csak rendkívül elfogult emberek teszik.

 

Nézzünk két példát:

1. Az egyik példánk a már említett 1966-os tudományos tanácskozás, ahol eltemették a neodarwinizmust. Ők messzemenően számoltak a pozitív mutációkkal.

Sok ember, amikor meghallja ezt a szót, hogy pozitív mutáció a legyekkel történő kísérletezéssorozat, a csernobili tragédia és az ezt követő 30, valamint nagyon sok fajjal történt kísérletsorozat jut az eszébe és elutasítja a pozitív mutáció teremtő erejét. Farkas Ferenc munkatársamnak van egy előadása, ami a teremtéstudomány honlapon a PPT-k között megtalálható. Dr. Farkas Ferenc is megvizsgálta a mutáció hatásait, de ő se találta meg benne az evolúció makroszintre kiható erejét.

A teremtésmodellnek a nincs a tudománnyal harca.

A valószínűségszámítás nem vitatkozik, hanem teret ad. Ha az evolúciómodell támogatói azt mondják, pozitív mutáció, akkor a matematikusok a valószínűség számításukba beleveszik a pozitív mutációt. A tudósok 1966-ban megvizsgálták, majd a kapott konkrét számok alapján utasították el az evolúciómodellt.

2. Második példa

A teremtestudomany.hu honlapon az Evolúció bizonyítékai menüben a véletlen oldal.

Ez a számítás az ezredik fehérje keletkezésének evolúciós lehetetlenségét mutatja be. Ez az egyszerű számtanpélda bemutatja az evolúciómodell irracionális voltát.

„Mi szükséges ahhoz, hogy a pusztán a véletlen elven működő folyamat során találunk kb. 1000 darab olyan fehérje molekulát, melyek a legprimitívebb életforma kialakulásához szükségesek? Hogy a kérdést lényegesen leegyszerűsítsem, azzal a feltevéssel élek, hogy a szükséges 1000-ből valahogyan már megtaláltunk 999 ilyen fehérje molekulát és már csak azt az egyetlen különleges aminosav sorozatot keressük, mely a szükséges legutolsó fehérjeként szolgál.

Feltételezésünket korlátozzuk arra a jellemző 20 aminosav csoportra, amely az élőlényekben megtalálható, és hagyjuk figyelmen kívül azt a körülbelül százat, amely nem.

Hagyjuk figyelmen kívül továbbá azt a tényt is, hogy csak a baloldali szimmetriával rendelkezők jelennek meg az élő proteinekben.

Szintén hagyjuk figyelmen kívül még azokat a rendkívül kedvezőtlen vegyi reakciókinetikákat, melyek a hosszú peptid láncok képződésében játszanak szerepet.”

Ez a számítási mód még így is rendkívül nagyvonalú!

1. Kb. 30 milliárd évvel számol.

Az evolúciómodell legelterjedtebb nézete szerint is csak 15 milliárd év a világegyetem kora. Az evolúciómodell szerint a Földön a feltételek a fehérje kialakuláshoz 30 milliárd helyett kb. 4 milliárd év, vagyis 7,5 szer kevesebb idő áll rendelkezésre. Még ilyen 7,5 szeres túlbecsült számítás mellett is elképesztőbb számot kapunk.

 

Baumgardner mondja:

A célom az volt, hogy szándékosan olyan hatalmas reakció-összszámmal dolgozzak (átlagosan milliószor millió reakció atomonként és másodpercenként), hogy minden ellenvetési kísérlet teljesen irrelevánssá váljon.

 

És ez csak a fehérje. De ugyanez a helyzet az aminosavakkal, és a DNS-sel.

Az előadásom következő fő mondanivalója. Biztos, hogy:

Az aminosav sorozatok nem keletkeznek véletlenül.

A fehérje sorozatok nem keletkeznek véletlenül.

A DNS sorozatok nem keletkeznek véletlenül.

 

Az evolúciómodell azzal számol, hogy az aminosav-, valamint a fehérje sorozatok, majd a DNS is véletlenül keletkeztek. Ezért nagyon hatásos a valószínség számításokkal érvelni.

 

Idézet a Kezdetben című könyvből 247. o.

„Egy száz elemből álló egység (amely sokkal egyszerűbb, mint egy sejt) véletlenül jöjjön létre, csak 1 a 10¹⁵⁸-hoz esély van (amíg az univerzumban összesen 10⁸⁰ elektron van); még másodpercenként egymilliárd próbálkozással is milliárdok milliárdjaival több időre lenne szükség, mint amennyi a kozmogenezis ideje.”

Nem mondják ki, de a fenti számítással, ők is elismerik, hogy az evolúciómodell matematikai képtelenség.

A tudósok a tényeket kutatva ilyenekre jöttek rá:

Paul Davis fizika professzora Isten és az új fizika c. könyvében: „a tudomány biztosabb utat ajánl Istenhez, mint a vallás.”

Jean-Henri Fabre, híres rovartannal foglalkozó tudós: ő nem hisz Istenben, ő látja Istent.

Teller Ede: Isten nyomon követhető a kvantummechanikában.

Valóban meglátható, hogy:

“ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik.”

 

Végezetül néhány könyvet ajánlok a figyelmükbe:

Ariel Roth biológus, geológus. Az evolúció és a teremtés bizonyítékait vizsgálja. Végső következtetésként megállapítja, hogy a bibliai teremtéstörténet kevesebb megválaszolatlan kérdést hagy maga után, mint bármelyik evolúciós modell vagy a két végpont közötti bármelyik látásmód. Az eredet alternatívák lapmű rendkívül kulturáltan bemutatja, hogy a tudomány és a Szentírás mennyire összeegyeztethető egymással.

 

Wolfgang Kuhn: A darwinizmus buktatói – Egy évszázados tévedés vége. A biológiai evolúció kulisszatitkainak leleplezése.

 

Szedmák András: Mi az igazság? – Az evolúció, mint biológiai képtelenség. Az alcímében benne a könyv mondanivalója tényekkel kifejtve és alátámasztva.

Dr. Henry M. Morris: Kreacionizmus.

Don Batten szerkesztésében: Kérdések a Kezdethez.

Dr. Jobe Martin: Evolúciótól teremtésig. Az evolúciómodell kb. 1960-85 között mondogatott és megdönthetetlennek tartott bizonyítékait elemzi. A könyv érdekessége, hogy ezeket a „megdönthetetlen” evolúcióbizonyítékokat (pl.: csökevényes szervek) már az ateisták sem használják.

Szük Bendegúz: Biblia Történelem Tudomány 1-2

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.