Írta: Szük Bendegúz L.

A Plútó tagadhatatlanul fiatal

            Gyermekkoromban mindig izgatottsággal gondoltam a kicsiny Plútóra, amely akkoriban a Naprendszerünk legutolsó, kilencedik bolygója volt. Aztán a kétezres években minden megváltozott, sorra fedezték fel a Plútóhoz hasonló égitesteket a Neptunuszon túl, amely következtében a Plútó és hasonló társai 2006-tól már nem viselhették a bolygó címet, hanem törpebolygó besorolást kaptak. A törpebolygók elég nagyok ahhoz, hogy közel gömbölyűek legyenek, de nem elég nagyok ahhoz, hogy pályájuk környékét „kisöpörjék“ más égitestektől.

            2015 nyarán a tudományos világ figyelme elsősorban a Naprendszerünk kutatása felé irányult, mivel két űrszonda is törpebolygók közelébe ért. Az űrszondák megfigyelései számos meglepetést tartogattak különösképpen az evolucionista tudósok számára, ugyanakkor tovább mélyítették a bibliai beszámolót támogató teremtéstudomány igazságát. A teremtéstudósok elképzelése szerinte a Föld és a Naprendszer kora 6-7000 év lehet, amelyre a bibliai beszámolón túl számtalan tudományos megfigyelés, mérési eredmény is mutat.

A Plútó a New Horizons űrszonda felvételén a szív alakú Tombaugh Reggioval (NASA/JHUAPL/SwRI)

            A Plútót eddig csak földi vagy föld körüli pályán keringő távcsöveken keresztül ismertük, azonban 2015. július 14-én kilenc és fél év utazás után a New Horizons űrszonda elsuhant mellette és legnagyobb holdja, a Charon mellett, amelyekről a rendelkezésre álló rövid idő alatt a lehető legtöbb információt gyűjtötte. A Plútó egy kisebb égitest, átmérője mindössze 2370 km, amely a Földről jól ismert Holdunk átmérőjének csupán 2/3-a. Hogy jobban érzékeljük, ez a méret nagyságrendileg a Madrid-Varsó távolság, tehát a Plútót a Föld felszínére helyezve Európa egészét sem fedné el. Felszínéről korábban semmit nem tudtunk, így nagy kíváncsisággal vártuk az első képeket. A képek tanulsága szerint a Plútó felszíne változatos, vannak 3500 méter magas hegyek, metán és nitrogén jéggel borított területek. Felszíni hőmérséklete -225 °C.

            A tudósok nehezen tudták visszatartani döbbenetüket a szonda felvételei láttán. A képek rendkívül fiatal világot tártak elénk, amely valószínűsíthetően ma is geológiailag aktív. Az aktivitást az égitest belső hője táplálja, amely egy evolucionista tudósnak igen nagy problémát jelent, mivel egy ilyen piciny égitest esetén (tömege hatoda a Holdénak) lehetetlen megmagyarázni, hogy az evolucionisták által feltételezett 4,6 milliárd éves kora alatt hogyan ne hűlt volna ki teljesen.

            A Plútó felszínén az egyik legfiatalabb geológiai képződményeket a szív alakú „Tombaugh Reggio“  egyik része, az ún. Szputnyik-síkság szénmonoxid, nitrogén és metán jéggel borított felszíne teljesen mentes a meteorit becsapódásoktól, amely az evolucionista tudósok szerint is nagyon fiatal, becslésük szerint kora nem lehet több, mint 100 millió év, amely számukra még mindig rendkívüli fiatalságot fejez ki. Ugyanakkor mindez jelenthet akár 100 évet is! Egy égitest felszíni korának megállapításához az egyik alapvető eszköz a felszínen található becsapódások, kráterek száma meghatározása. Ugyanakkor ez a korhatározási módszer nem megbízható, mivel nem ismerjük a becsapódások gyakoriságát, ugyanakkor biztosra vehető, hogy a becsapódások gyakorisága hosszútávon nem állandó, emiatt a módszer legfeljebb csak arra alkalmas, hogy az ugyanazon égitesten lévő felszínek egymáshoz viszonyított korát állapítsuk meg.

A Sputnyik-síkság (NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Southwest Research Institute)

            Jeff Moore, a NASA Ames Kutatóközpontjának tagja az alábbiakat mondta egy sajtótájékoztatón: “Még mindig emlékeznem kell, hogy mély levegőt vegyek”. “Amikor először láttam ezt a képet úgy döntöttem, hogy ‘nem könnyen magyarázható felszínnek’ fogom nevezni”. “Amennyire tudjuk, kora akár egy hetes is lehet”. Bill McKinnon a New Horizons csapat tagja, a Washington Egyetem oktatója úgy nyilatkozott, hogy “valós bizonyítékunk van a közelmúltban történt geológiai aktivitásra”.

            A közelebbi felvételeken a nitrogénjég gleccserszerű folyásai láthatók. A megállapítások szerint a jég ilyen mozgása csak akkor lehetséges, ha a legalább egy kilométer vastag és az égitest oldaláról melegítve van. Ebben a régióban repedezések és vonalak is láthatók, amelyek szintén geológiai aktivitásra, hőkibocsátásra utalnak. Mindemellett a jégben sötét foltok is láthatók, pont úgy, mint a Szaturnusz Titán holdján, amelyekről később kiderült, hogy gejzírek és a Plútó esetén is ez a feltételezés valószínűsíthető.

            A Plútó légköre további meglepetésekkel szolgált. A mostani megfigyelések az égitest Nap körüli keringésének teljes ideje alatt állandó légkör jelenlétét mutatják. Légköre a Földéhez hasonlóan elsősorban nitrogénből áll, ugyanakkor metán és összetettebb szénhidrogén vegyületekből álló rétegeket is tartalmaz. A New Horizons űrszonda már 5 nappal a megérkezése előtt észlelt nitrogén atomokat, mivel a Plútó kicsiny gravitációs ereje és a napszél miatt folyamatosan veszít légköréből. Számítások szerint az égitest így óránként 500 tonna anyagot veszít! Az evolucionista 4,6 milliárd éves feltételezett kora alatt ez egy kb. 3000 méter vastag nitrogén jég réteg eltávolodását jelentené a teljes felszínről. Természetesen az, hogy ez a nagy mennyiségű anyag honnan és hogyan kerül pótlásra a Plútó felszínéről, nem ismert, ugyanakkor nagyon nehezen elképzelhető, hogy légköre több milliárd éves lenne, amely ismét csak azt bizonyítja, hogy fiatal égitestről van szó. 

            A Plútó legnagyobb holdjáról, a Charonról készült felvételek sem kevésbé meglepőek. Hatalmas repedések, kanyonok találhatók rajta, amelyek elérik a 9 km mélységet is. Felszínén a várakozásokkal ellentétben nagyon kevés kráter található, ami arra utal, hogy meglepően fiatal lehet és a Plútóhoz hasonlóan talán ma is aktív, amely egy olyan égitest esetében, amely Plútó tömegének csak 1/7-ed részével bír nagyon nagy kérdéseket vet fel az evolucionisták számára, ugyanakkor a bibliai teremtéstudomány szemszögéből természetes tulajdonság.

            Az új felfedezések a Biblia igazságát bizonyítják, miszerint a Plútó és holdjai, valamint a teljes Naprendszer nem lehet több milliárd éves, ennek megfelelően létrejöttük természetes kialakulással nem magyarázható, csak természetfeletti erővel lehetséges.

            A szerző további cikkei a www.szuk.hu oldalon olvashatók.