Hasznavehetetlen szervek?
Hasznavehetetlen szervek?
Don Batten szerkesztésében:
Kérdések a Kezdethez.
Alcím: A teremtés logikája
Evangéliumi Kiadó 2003.
118-122. o.
4. Hasznavehetetlen szervek?
Az evolúciótan képviselői gyakran azzal érvelnek, hogy az olyan struktúráknak, mint például a repülésre képtelen madarak szárnyai, a disznók lábujjai, a férfiak mellbimbói, a lábatlan gyíkok, a nyulak emésztőrendszerei, az ember féregnyúlványa (vakbele), valamint a bálnák csípőcsontja ködjei. semmilyen hasznuk és funkciójuk nincs. Azt állítják, hogy itt az „evolúció maradványairól” van szó, és az evolúciótan bizonyítékaiként emlegetik őket.
Az evolúciótan képviselői lépten-nyomon felhozzák a „csökevényes szervek” érvét. Ez tehát a régi történet, amely azonban mégsem tartható:
Először:
Lehetetlen bebizonyítani, hogy egy szervnek nincs funkciója. Lehet, hogy funkciója jelenleg ismeretlen, és csak a jövőben ismerjük meg.
Ez volt a helyzet több mint 100, korábban csökevényesnek tekintett emberi szervvel is.
Az orvostudományi ismeretek fejlődésével világossá vált, hogy ezek a szervek nélkülözhetetlenek.
Másodszor:
Egy állítólag csökevényes szerv, még ha az állat nem is használja többé, nem az evolúció, hanem sokkal inkább a „devolúció” vagy degeneráció bizonyítéka. A teremtési modell a bűnbeesés óta megengedi a degeneráció lehetőségét. A molekulák emberré való evolúciójának modellje azonban fejlődő szervek példáit igényli, vagyis olyanokét, amelyek komplexitása növekszik.
Repülésre képtelen madarak szárnya?
Legalább két magyarázat van arra, hogy az olyan repülésképtelen madaraknak, mint a strucc vagy az emu, miért van szárnya.
1. A szárnyaknak tényleg „nincs funkciója”, és olyan madaraktól származnak, amelyek valaha tudtak repülni. Ez a teremtésmodell keretében is elképzelhető. A természeti folyamatok viszonylag egyszerűen vezethetnek bizonyos tulajdonságok elvesztéséhez, míg az új képességek megszerzéséhez új, specifikus információra van szükség a DNS-ben, ami lehetetlen. Egy bogárfaj, amely egy szeles szigetet népesített be, valószínűleg ily módon veszítette el a szárnyát. De újra hangsúlyoznunk kell, hogy itt bizonyos genetikai információ elvesztéséről van szó, tehát ez nem bizonyítja a mikrobának emberré való evolúcióját. Ehhez extra hatalmas mennyiségű új genetikai információra lenne szükség.21
2. A szárnyaknak van funkciója. A repülésképtelen madár fajtájától függően néhány lehetséges funkció:
– egyensúlyozás futás közben,
– a test hűtése meleg időben,
– ill. melegítése hideg időben,
– a mellkas védelme eleséskor,
– dürgési rituálék,
– támadók elijesztése (az emuk tágra nyitott csőrrel és csapkodó szárnyakkal támadnak a kicsinyeiket fenyegető ellenségre),
– a kiscsibék oltalmazása stb.
Ha a szárnyaknak nincs funkciója, akkor felmerül a kérdés: Miért működnek azok az izmok, amelyek lehetővé teszik, hogy a madár mozgassa a szárnyait?
A disznóknak olyan lábujjaik vannak, amelyek nem érintik a talajt?
Vajon ez azt jelenti, hogy a rövidebb lábujjaknak nincs funkciója? Semmiképpen. A disznók sok időt töltenek vízben és iszapban, hogy lehűtsék magukat. A járulékos lábujjak valószínűleg megkönnyítik az iszapban való mozgást (valahogy úgy, ahogy a magasabban hordott kerekek egyes hosszú tehergépkocsiknál, amelyek csak akkor érintik az úttestet, amikor a kocsi nagyon meg van terhelve). Azok az izmok, amelyek össze vannak kötve ezekkel a pótlábujjakkal, talán erősítik a disznó „bokáját”.
Miért van a férfiaknak mellbimbója?
A férfiaknak azért vannak mellbimbóik, mert a korábbi embrionális fejlődés általános terve megköveteli. Már az embriónál elkezdődik azoknak az ismertetőjegyeknek a kialakulása, amelyek közösek a férfiakban és a nőkben. Ez ismét jó példa a „tervezés gazdaságosságára”. Viszont – amint Bergman és Howe rámutattak22 – megkérdőjelezhető az az állítás, miszerint a férfiak mellbimbóinak nincs funkciójuk.
De hogy magyarázzák az evolúciótan képviselői a férfiak mellbimbóit? Vajon a férfiak a nőktől származnak, vagyis degenerálódtak? Vagy egykor a férfiak szoptatták a csecsemőket? Egyetlen evolucionista sem állítaná ezt. A férfiak mellbimbója se nem bizonyíték az evolúció mellett, se nem érv ellene, de a teremtés ellen sem.
Nyulak emésztőrendszere
Miért van a nyulaknak olyan emésztőrendszere, amely
„olyan rosszul működik, hogy meg kell enniük saját ürüléküket”?
Ez első hallásra hihetetlen állítás. A nyúl a világ egyik legsikeresebb faja! A nyúl életmódja láthatóan fölöttébb hatékony (ez már a „szapora, mint a nyúl” mondásból is kiderül). Az, hogy az ürülék elfogyasztása az emberek számára undorító, nem jelenti azt, hogy a nyulak számára nem hatékony! A nyulaknak a vastagbelük elején van egy speciális, caecum nevű zsák (a tulajdonképpeni vakbél), amely baktériumokat tartalmaz. Ezek a baktériumok segítik az emésztést, ugyanúgy, ahogy a szarvasmarha és a juh bendőjében élő baktériumok. Igen, a nyulak „kérődzők” akárcsak a tehenek és a juhok. A nyúl kétféle, „bogyót” termel: egy keményet és egy puhát, amely a caecumból származik. Csak az utóbbit fogyasztja el újra, hogy táplálékát feldúsítsa azokkal a tápanyagokkal, amelyeket a baktériumok termelnek a caecumban. Másképpen kifejezve: A nyulaknak ez a képessége egy tervezési jellegzetesség, és semmi esetre sem arról van szó, hogy valamit meg kellett tanulniuk, mert „emésztési rendszerük olyan rosszul működik”. Ez a tulajdonság is bizonyítja az Isten által megtervezett élőlények változatokban való gazdagságát, ezért a teremtés és nem az evolúció mellett szól.
A szkeptikusok azt mondják, hogy a Biblia hibás, mivel megállapítja, hogy „a nyúl kérődző” (3Mózes 11,6). A „kérődzésre” használt eredeti héber kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy, „ismét előveszi, amit lenyelt”. A nyúl a táplálékot, amit lenyelt, másodszor is elfogyasztja, az először csak részben megemésztett ürülékgolyók formájában. A szkeptikusok tévednek ebben az esetben is.
Lábatlan gyíkok
Nagyon valószínű, hogy a lábatlan gyíkok genetikai információvesztés által egy eredetileg teremtett fajból keletkeztek; a struktúrák megegyeznek ezzel a feltételezéssel. A struktúrák „elvesztése” nem járul hozzá az evolúció gondolatrendszeréhez; sokkal inkább olyan mechanizmusokat kellene találni, amelyek új struktúrákhoz vezetnek. Az információvesztés nem magyarázza meg, hogyan működhet egy olyan evolúció, amely „az amőbától az emberig” vezet. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy 1Mózes 3,14 azt sugallja, hogy a kígyóknak egykor volt lába.23
Az alkalmazkodás és a természetes kiválogatódás biológiai tények; „az amőbától az emberig vezető evolúció” azonban nem az. A természetes szelekció csak azzal a genetikai információval történhet, ami már rendelkezésre áll egy populációban – új információ azonban nem keletkezhet. Mivel például az ismert hüllőknek nincsenek tollai, bármennyi szelekció sem képes tollas hüllőket produkálni. A génekben történő mutációk csak létező struktúrákat képesek megváltoztatni vagy eltüntetni, de nem képesek újakat teremteni.
Ha egy gyík egy adott környezetben inkább képes a túlélésre kisebb lábakkal vagy lábak nélkül, akkor az e tulajdonsággal rendelkező változatok kiválogatódnak. Ezt a folyamatot inkább degenerációnak, mint evolúciónak kellene nevezni.
A gyíkoknál felléphetnek kisebb gyors változások a végtagok hosszában, amint azt Losos és mások kimutatták a Bahamákon.24 Ezek a változások lényegesen gyorsabban léptek fel, mint azt az evolúcióelmélet képviselői lehetségesnek tartották. Ilyenfajta változásokhoz nincs szükség új genetikai információra, ezért semmiképpen nem szolgálnak bizonyítékul a mikrobának emberré való evolúciójára. Sokkal inkább azt mutatják meg, milyen gyorsan alkalmazkodhattak az állatok az özönvíz után a különböző élőhelyekhez.
Az emberi vakbél
Ismeretes, hogy az emberi féregnyúlvány (vakbél) nyirokszöveteket tartalmaz, és szabályozza a baktériumok bélbe való jutását. Hasonlóan működik, mint a mandulák az emésztőrendszer felső végén (garat). Ismeretes, hogy elhárítják a légutak fertőzéseit. Régebben a mandulákat is funkció nélküli szerveknek tartották.25
A bálnák csípőcsontjai
Az evolúciótan egyes követői szerint ezek a csontok arra utalnak, hogy a bálnák szárazföldi állatoktól származnak. Bergman és Howe azonban bebizonyította, hogy a hím és a nőstény bálnáknak különbözik a csípőcsontja.26 Ezek semmiképpen sem funkció nélküliek, mert szükségesek a szaporodáshoz (párosodás).27
A szilás cetek embrióinak fogai
Az evolúciótan képviselői szerint ezek a fogak azt bizonyítják, hogy a szilás cetek a fogas cetektől származnak. Nem tudtak azonban megnevezni olyan mechanizmust, amely egy tökéletesen működőképes rendszert (fogak) kiselejtez, és egy teljesen másféle rendszerrel (szilák) helyettesít. Ezenkívül a bálnaembriókban a fogak a masszív állkapcsok képződését szabályozzák.
Scadding, az evolúciótan egyik képviselője mondta: „…a csökevényes szervek nem bizonyítják az evolúcióelméletet.”28
Hivatkozások:
21. Wieland, C., 1997: Beetle Bloopers: Even a Defect Can Be an Advantage Sometimes
[Bogár-bakik: Néha még egy hiba is előnyös lehet] Creation 19(3):30.
22. Bergman, J., & Howe, G., 1990: „Vestigial Organs2 ar Fully Functional [A „csökevényes szervek” teljesen funkcionálisak], Creation Research Society Monograph No. 4, Creation Research Society Books, Terre Haute, Indiana.
23. Brown, C., 1989: The Origin of the Snake [A kígyó eredete], Creation Research Society Quarterly 26:54. Brown felveti, hogy a kígyók ősei talán a varánuszok voltak.
24. Losos, J.B., Warheit, K.I. & Schoener, T.W., 1997: Adaptive Differentiation Following Experimental Island Colonization in Anolis Lizards [Adaptív differenciálódás Anolis gyíkokban kísérleti sziget-foglalást követően], Nature 387:70-73. Vö. Case, T.J. kommentárjával: Nature 387:15-16 és Creation 19(4):9.
25. Ham, K. & Wieland, C., 1997: Your Appendix … It’s there for a Reason [A vakbélnek megvan a szerepe], Creation 20(1):41-43.
26. Bergman & Howe, i.m.
27. Lásd Wieland, C., 1988: The Strange Tale of the Leg on a Whale [A bálnák lábainak furcsa meséje], Creation 20(3):10-13.
28. Scadding, S.R., 1981: Do Vestigial Organs Provide Evidence for Evolution? [A csökevényes szervek szolgáltatnak-e bizonyítékot az evolúcióra?], Evolutionary Theory 5:173-176
A Kérdések a Kezdethez című könyv teljes egészben elolvasható.
Következő oldal:
Howard Peth: Csökevényes szervek
Kapcsolódó oldal:
Más oldalak:
Darwin káprázata – csökevényes szervek