Rendszerelmélet, rendszertechnika.

 

Bárhová tekintünk világegyetemben; legyen az a mikro- vagy makro-, az élő vagy élettelen világ, kivéve az ember által barkácsolt tákolmányokat (politika, kultúra, stb.) nagyfokú rendet és szervezettséget találunk. Sehol sem látunk félkész, használhatatlan mechanizmusokat, szerveket, sejteket vagy megoldásokat.

Az egyik legmeglepőbb dolog a mindenségben, hogy nem káoszt, hanem az emberiség össztudását jóval túlszárnyaló szuperintelligens mechanizmusokat, ötletességet és bonyolultságot találunk. Mivel a természet ontja magából az emberi csúcstechnológiát messze meghaladó megoldásokat, az emberiség másolja a természetben található tervezettséget. (Így született egy új tudományág a természetmásolás.) Ezért született a következő megállapítás:

“A világegyetem csodálatos szerkezeti rendje minden másnál jobban igazolja, hogy az univerzum intelligens és szándékos tervezésnek köszönheti létét. 

A tudósok megállapították azt, hogy a világegyetemben rengeteg finoman összehangolt feltétel tejesül – éppen azok, amelyek szükségesek az élet fenntartásához. Példának okáért az élő szervezetben molekulák építik fel a testet, hordozzák az energiát és biztosítják a tápanyagokat. Ám molekulák nem létezhetnének, hacsak nem állna fenn rendkívül precíz egyensúly a különféle atomrészecskék hatalmas tömegében, valamint az őket összetartó erőben. Számos tudós írt értelmezést az univerzum tökéletesen összehangolt sajátosságairól, amelyekből arra következtetnek, hogy mindez intelligens tervezés eredményének tűnik.” (Baldwin-Gibson-Thomas: A képzeleten túl. Advent Kiadó, 2014. 28.o.)

Egy festmény például Lerma herceg lovasportréja elegendő bizonyíték a festő, Rubens létezésére. A világegyetem finomhangoltsága elegendő bizonyíték egy Teremtő Isten létezésére.

 

Nézzünk néhány példát a bonyolultságra

 

1. A hemoglobin-molekula véletlen kialakulási valószínűsége aminosavakból.

A hemoglobin-molekula 4 összetekeredett aminosav-láncból áll. Mindegyik lánc 146 aminosavból áll, és az élőlényekben 20 különféle aminosav található. E 20 aminosav különböző elrendezéseinek száma egy 146 elemű láncban 146!/20!, ami 4,8296X10⁺²³⁵. Tehát ennek az aminosav szekvencia véletlen kialakulásának elméleti valószínűsége 1:10²³⁵.

Elméleti valószínűségről, nem pedig gyakorlati valószínűségről beszélünk.

Nagy különbség az optimalizált, steril körülményekkel számoló íróasztal mögötti számítások és a Földbolygón ténylegesen végbemenő folyamatok között. A való életben:

• Keresztkötések jöhetnek létre, melyek által új, összetett szerkezetű szerves vegyületek keletkezhetnek, így előfordulhat nemkívánatos melléktermékek megjelenése.
• Más anyaggal való érintkezés során elképzelhető, hogy nem jön létre a kísérletben kívánt eredmény.

 

Dr. Ray Bohlin:

„Ezeknél a kísérleteknél általában azzal biztosítják be magukat, hogy tisztított reagenseket, izolált energiaforrásokat, túlzott energiaszinteket használnak, és olyan eljárásokat, amelyek a valóságtól távol álló módon irányítják a reakciót a kívánt végtermék elérése felé. A létrejött anyagokat pedig pontosan azoktól a romboló hatású energiaforrásoktól védelmezik, amelyek azokat tulajdonképpen először létrehozták.” Dr. Ray Bohlin: A hiányzó láncszem http://www.ministeriosprobe.org/fldocs/kritikus-hun.html

 

Nick Lane, evolúció mellett rendkívül lelkesen érvelő tudós:

„A Nobel-díjas Christian de Duve, aki hasonlóan kimagasló képességű tudós, még izgalmasabban érvel, amikor azt állítja, hogy az élet szükségszerűen gyorsan alakult ki. Szerinte kémiai reakciók vagy gyorsan történnek, vagy sehogy; kifejti, hogy ha egy reakció egymillió év alatt megy végbe, nagy az esélye, hogy közben az összes reagens egyszerűen lebomlik vagy eltűnik, hacsak közben más, gyorsabb reakciók nem segítik.” Nick Lane: Hajrá élet. Akadémiai Kiadó. 21. o.

 

 

„Végy egy nagy steril leveskonzervet (vagy mogyoróvajat), és ne nyúlj hozzá néhány millió évig. Vajon élet sarjad belőle? Nem. Miért nem? Mert az összetevők magukra hagyva semmi mást nem tesznek, csak lebomlonak.” Uo. 25. o.

 

 

 

Isaac Asimov a XX század három legismertebb sci-fi írója közül az egyik, aki biokémikus volt az inzulin, hemoglobin, és a vírusok természetes kialakulásának a lehetőségét vizsgálva elképesztően kis elméleti valószínűségeket talált.

 

Inzulin

Az inzulinszerű fehérjéknek 8*10²⁷ különböző kombinációja létezik, de ezekből csak egy képlet felel meg a szükséges inzulinnak. Becslésünkben gavallérosan feltételezzük, hogy az univerzum keletkezése óta minden másodpercben egy különböző inzulinszerű protein keletkezik. Akkor 10 milliárd év alatt 3·10¹⁷ kombináció lenne. Ez azt jelenti, hogy ez a mennyiség az összes inzulinkombinációnak csak az egy milliárdnyi része. Így még 10²⁰ évet kellene várni, hogy mindegyik kombináció előforduljon.

 

Hemoglobin

A hemoglobin véletlenszerű kialakulása még valószínűtlenebb. A hemoglobinnak 135·10¹⁶⁵ kombinációja van. Ebben az esetben még többet megengedhetünk az evolucionistáknak. Feltételezzük, hogy az univerzum létezése óta 10¹⁰⁰ kombináció keletkezik. Ugyanakkor az univerzumban az összes atomok becsült száma – 10⁷⁸, ami azt jelentené, hogy a „hemoglobin gyárunk e termelékenység fenntartásához 10²¹ univerzumot fogyasztana másodpercenként.

 

Vírus

A legkisebb ismert vírus DNS-e 5000 vegyületet tartalmaz. Akkor ebben az esetben a lehetséges kombinációk száma 10^1505! Ennek a számnak a nagyságrendjét az ember nem képes felbecsülni.”

 

Nem véletlenül mondta Isaac Asimov:

 

„Megpróbáltam pusztán értelmi alapon ateista lenni, de mivel ez nem lehetséges, ezért úgy döntöttem, hogy pusztán érzelmi alapon leszek ateista.”

Ateista = Isten tagadó. (Isaac Asimov, Free Inguiry 2. kötet 2. szám 9. o. Interjú Paul Kurtz-cal 1982 tavaszán. Magyar hivatkozás: Tom Short 5 döntő kérdés 19. o.)

 

 

 

2. A Világegyetemben tapasztalható finomhangoltság

véletlen létrejöttének valószínűségéről

 

Fred Hoyle, csillagász, és Chandra Wickramasinghe asztrofizikus:

„Nem számít, milyen nagy a figyelembe vett környezet, az élet nem kezdődhetett véletlenül. Shakespeare műveit nem reprodukálhatják írógépet véletlenszerűen ütögető majmok, azon egyszerű oknál fogva, hogy a megfigyelhető világegyetem nem elég nagy ahhoz, hogy tartalmazza a szükséges majomsereget, a szükséges írógépeket és persze a szükséges papírkosarakat, amelyek ahhoz kellenek, hogy beléjük dobják a sikertelen próbálkozásokat.”

 

A Világegyetem finomhangoltságával kapcsolatban Hugh Ross, asztrofizikus 93 pontban sorol fel mérési eredményeket. A 93 pont ide kattintva olvasható.

 

3. Az élő anyag evolúciós kialakulásának valószínűségéről

Annak valószínűsége, hogy az élet spontán módon kialakuljon az élettelen anyagból, 1:n, ahol n egy irdatlan nagy szám, amelynek végén 40.000 nulla áll – elég nagy szám ahhoz, hogy eltemesse Darwint az egész evolúciós elméletet. Nincs ősleves – sem ezen a bolygón, sem máshol -, és ha az élet nem véletlenszerűen kezdődött, akkor szükségképpen egy céltudatos intelligencia alkotása.”

Fred Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, New York, Simon & Schuster, 1984, 176. p.

 

4. Olyan bonyolult rendszerek, mint ATP-szintáz enzim, kinezin motor, sejt, véralvadás, idegrendszer, agy, lélek, tudat, stb. nem keletkeznek véletlenül.

John C. Eccles, neurofiziológus, a modern agykutatás megteremtője, Nobel-díjas:

„Minden lélek Isten új teremténye, melyet az emberi magzatba implantál (szervezetbe beültet).”

„Az a nézet, mely szerint a gondolkodás fizikai folyamatok eredménye egyszerűen babona, melyhez az ateisták ragaszkodnak.” Dr. Csókay András: „Személyes megtapasztalások a lélekről”.

 

A véralvadásról Dr. Farkas Ferenc, vegyészmérnök az ÉRTEM egyesület (Értelmes Tervezettség Mozgalom) elnökének előadása: A vér, a víz és a kenyér.

 

Rend és szabadság a mindenségben. Debreceni Református Hittudományi Egyetem Hatvani István Teológiai Kutatóközpont Debrecen 2005. 92.o. A könyv az evolúciómodell lelkes támogatója, ennek ellenére ködösítve, de elismeri, hogy nincs az agynak evolúciós leírása.

„Az idegrendszeri tanulmányok egyik kedvenc témája az agy evolúciója, de mint annyi másnak, ennek sem sikerült a folyamatát végigkövetni.”

Lásd még: Lépegető gépezet a sejtben. Proton meghajtású motor a sejtekben.

 

5. A következő probléma kör az egymást kölcsönösen feltételező dolgok, melyek szintén kizárják a véletlen kialakulás lehetőségét. A „háttér” honlapunkon a Teremtés vagy véletlen kialakulás, Tyúk vagy tojás kérdések >> gomb alatt olyan dolgokkal foglalkoztunk, melynek egyszerre kellett kialakulniuk, mivel nem létezhet egyik a másik nélkül. Nézzünk erre is egy példát.

Az élő sejt információ vezérelte körfolyamatának leegyszerűsített ábrázolása:

A transzlációs folyamat a pragmatikának felel meg, annyiban azonban a szemantikai információ körfolyamatába sorolandó, amennyiben a DNS szintézise csak enzimatikus katalízis mellett mehet végbe. A rajz világosan ábrázolja, hogy ilyen körfolyamatnak kezdettől készen kell állnia és nem keletkezhet folyamatos módon. A komplex információátviteli rendszereknek ez egy példája. A megkövetelt zárt kör:

1. Enzimvezérelt DNS-szintézis – REPLIKÁCIÓ.

2. DNS-vezérelt RNS-szintézis – TRANSZKRIPCIÓ.

3. RNS-vezérelt fehérje-szintézis – TRANSZLÁCIÓ.

4. A folyamat az egyes ponttal folytatódik.

Werner Gitt: Kezdetben volt az információ >> 2 kiadás Evangéliumi Kiadó 147.o.

Szathmáry Eörs, biológus, egyetemi tanár, ELTE: „Talányos, hogy az olyan molekulák, mint az RNS vagy a DNS túl összetett molekulák ahhoz, hogy önmagukat másolhatták volna. A magukat nagyon egyszerű módon szaporítani képes molekulák, és a mai nukleinsavak között kellett lennie valamiféle átmenetnek. Itt az öröklődés ténye nagyon fontos; öröklődés nélkül nincs evolúció.” www.c3. (1. kérdés.) 2014.11.06-i állapot

A fehérje-DNS-enzim-membrán alapú élet ezeknél a rész rendszereknél sokkal bonyolultabb.

 

Mi a baj az alulról felfelé történő építkezéssel?

 

Az evolúciós gondolat lényege: az egyszerűbb bonyolultabbá válik, ez a gondolat számos problémát vet fel:

1. Az evolúciónak nem célja egy későbbiekben működő, önmagában viszont működésképtelen alrendszer, szerv létrehozása.

2. Az ilyen alrendszer evolúciósan fölösleges, helyfoglaló, az életben maradást hátrányosan befolyásoló és energia lekötő alrendszer evolúciós hátrány. Az evolúciós gondolat az állandó fejlődés, nem pedig az önmagában használhatatlan alrendszerek kifejlesztése. Ez az evolúció egyik önellentmondása: az önmagában fölösleges, nem működő alrendszerek sorozat gyártása.

3. A tapasztalat ellentmond ennek a gondolatnak, mert ha ilyen barkácsolós, kísérletezős lenne a természet, nem lennének természettörvények.

4. Nincs, olyan mechanizmus, ami legyőzné a termodinamika második főtételét.

5. A következő ellentmondásra G. Osche, evolúcióbiológus hívja fel a figyelmet:

„Az élőlények bizonyos evolúciós fázisokban nem zárhatják be az üzemet, mint egy vállalkozó az üzem átépítése miatt.” Werner Gitt: Amit Darwin még nem tudhatott. Evangéliumi Kiadó

6. A következő ellentmondásra Szathmáry Eörs biológus mutat rá:

„Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.” http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html (Utolsó előtti kérdés.) 2014.11.06-i állapot

7. Rendszer-elméletileg minél összetettebb, komplexebb egy rendszer és minél bonyolultabb működésének a fenntartása, annál inkább meg kell azt tervezni.

8. A természetmásolás Biomimetika (bios = élet, mimézis = utánzás)

A természetben már meglévő szerkezetek lemásolására törekvő tudományág.

A növény- és állatvilágban kimutatható szuper-intelligens megoldások tömkelege a mérnököket arra ösztönzi, hogy az élővilágban már meglévő technikai megoldásokat az emberi életben is alkalmazzák, ezért egyszerűen lemásolják azokat. Mára ez a megismerési – lemásolási, megismétlési tevékenység külön tudományággá fejlődött.

Már egyetlen bonyolult tervezési mechanizmus alapján, arra a következtetésre jutunk, hogy ez egymáshoz szorosan kapcsolódó rendszerek és alrendszerek rendkívül bonyolult halmaza, értelmes tervezés és alkotás eredménye.

A természettörvények alapján tudjuk, hogy vannak lehetséges és lehetetlen folyamatok.

Az élővilág minőségi és mennyiségi bonyolultsága céltalan véletlenek sorozataként matematika, rendszerelmélet, illetve rendszertechnika törvényei szerint nem jönnek létre. Az egyetlen lehetséges magyarázat a teremtés.

 

Összegezve:

A rendszerelmélet, rendszertechnika törvényei kizárják az élővilág véletlen kialakulásának lehetőségét és egy Értelmes, szuper intelligens Tervező létét követeli meg.

 

 

Idézetek a témában:

 

Isaac Newton:

„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”

 

André Marie Ampere:

„Isten létének legmeggyőzőbb bizonysága… az a nyilvánvaló harmónia, amely a világegyetem rendjét fenntartja, és amelyben az ott élő lények megtalálják mindazt, … amire szellemi és fizikai fejlődésükhöz szükségük van.”

 

Francis Crick Nobel-díjas tudós ezt állítja Az élet mikéntje című könyvében: “Az élet olyan bonyolult, hogy magától nem jöhetett létre. A világegyetem más részén jött létre egy szuper-civilizáció és ők küldték ide. Ez az úgynevezett irányított pánspermia elmélet.”

 

Borhidi Attila: A növényvilág evolúciója és a darwini fejlődéselmélet

“…Ezek között bonyolult felépítésű vegyületek vannak, amelyeket az anyagcsere melléktermékeiként kell előállítani, amiről tudjuk, hogy nem megy egyik napról a másikra. Ehhez még vegyük hozzá azt a körülményt, hogy véletlenszerű keletkezés esetén fennáll a veszély, hogy hibás anyag keletkezik, amit „a rosszul kemizáló növénnyel együtt ki kell dobni”. Szegény növény már régen kipusztult, mire a megfelelő vegyületet „kikísérletezte” volna. Ha megkíséreljük kiszámítani, hogy ennek a koevolúciós folyamatnak mi a valószínűsége véletlenszerű keletkezés esetén, akkor rendkívül kicsiny számot kapunk. Kiszámították, hogy a sikeres kísérletek előállítására nem negyvenmillió, de még négyszázmillió év − vagyis a teljes szárazföldi élet tartama − sem lenne elegendő.”  Bővebben: teremtestudomany.hu / Ajánló / Cikkek

 

Fang Li Shi kínai asztrofizikus, Li Shu Xian kínai fizikus:

„A Világegyetem teremtésének kérdése, mely mindig a metafizika vagy teológia kérdésének számítódott, jelenleg az a fizika aktív kutatási területévé vált.” [Fang Li Shi, Li Shu Xian, Creation of the Universe, Singapore: World Scientific, 1989]

 

Harrison Edward kozmológus:

„Isten létezésének kozmológiai bizonyítása megfelel a Paley-féle megújult és tökéletesebb koncepciójának. A Világegyetem tökéletes harmóniája – Isten tervének direkt bizonyításának az alapja. Választhatunk: vagy vak eset, amely végtelen számú világegyetemek létezését feltételez, vagy tervezés, amikor csak egy Világegyetemre van szükség… Amikor ezt a tudósok beismerik, akkor elfogadják a teológiai koncepciót – az értelmes tervezést.” Edward Harrison, “Masks of the Universe”, New York: Collier Books: Macmillan, 1985

 

Flew Anthony ateista filozófus,  Аteista humanizmus című könyv szerzője, Riding Egyetem:

„… A kozmológiai kutatások nyugtalanná teszik az ateistákat. Úgy tűnik, a kutatók olyan tudományos bizonyítékokat mutatnak be, hogy a Világegyetemnek volt kezdete. Én továbbra is ateista maradok, de bevallom, hogy ilyen egyértelmű tudományos eredmények tudatában nekem nehéz védeni a nézeteimet…”

 

Jastrow Robert asztrofizikus, Amerikai Kozmikus Intézet igazgatója:

„A csillagászok már megértették, hogy önmagukat sarokba szorították, mivel saját módszerükkel bebizonyították, hogy a Világegyetem egy teremtés eredményeként hirtelen keletkezett… Azt is megállapították, hogy ez olyan erők révén történt, melyeket nem vagyunk képesek felismerni.” Jastrow R. God and the Astronomers, New York: W. W. Norton 1978

 

Kisthjakovski Vera fizikus, Massachusetts Institute of Technology, a Nők a tudományban egyesület volt elnöke:

„A kifogástalan rendezettség, melyet a tudomány felfedezett a fizikai világban, sugalmazza az Isten jelenlétét.”

 

Davies Paul, angol elméleti fizikus, csillagász:

1. „Úgy tűnik, hogy a fizikai törvények egy rendkívül zseniális terv eredménye…

Komoly bizonyítékok vannak arra, hogy azok mögött van valaki. A teremtés ténye mély hatással volt ránk.”

2. „Nehéz ellenállni annak a benyomásnak, hogy a Világegyetemet struktúrája, mely rendkívül érzékeny a paramétereinek legcsekélyebb változásaira, egy felsőbb Elmének a precíz tervezte… A Világegyetem fundamentális konstansainak összhangja fantasztikus, ami a Világegyetem Nagy Tervének létezésének legmeggyőzőbb bizonyítéka… Számomra nyilvánvaló, hogy valaki mindent kitűnően megtervezett, mielőtt megteremtette volna a Világegyetemet. A tervezés érzékelése megdöbbentő.”

A Kozmikus terv könyvében írja: 

3. „… be kell ismernünk egy tökéletes, pontos terv, projekt létezését”

Amikor Paul Davies befejezte a Világegyetem kitágulásának sebességének számításait, kijelentette, hogy emberi szempontból ez a sebesség felfoghatatlan pontossággal van kiválasztva:

„A Világegyetem kitáguláságának sebességének precíz számításai kritikus értéket adnak. Nagyobb értékeknél a Világegyetem megszabadulna a saját gravitációjától, és szétszóródna az űrben. Kisebb értékeknél a gravitáció visszaállítaná a Világegyetemet az eredeti állapotába. A robbanás mindegyik pillanata rendkívül precízen volt beprogramozva.” [Paul Davies, God and the New Physics, New York: Simon & Schuster, 1983, Superforce, New York: Simon & Schuster, 1984, The Cosmic Blueprint, New York: Simon & Schuster, 1988]

Idézet a jelenleg (2017-ben) érvényben lévő tudományos sikerműből:

„Az egyik problémát az élő sejtekben lévő hihetetlen összetettség okozza. Amikor a vegyészek mesterségesen állítanak elő aminosavakat vagy cukrokat, legtöbbször csak egyfélét szintetizálnak, amit a reakcióhoz szükséges kísérleti körülmények, például a hőmérséklet, vagy a különféle összetevők koncentrációjának óvatos szabályozásával érnek el, ezzel optimalizálva a célmolekula képződését.

Ez pedig nem egyszerű feladat, hiszen a szokásosan használt lombikok, lecsapatók, elválasztótornyok, szűrűberendezések és egyéb összetett kémiai készülékek belsejében uralkodó eltérő körülmények óvatos szabályozást igényelnek.

Testünk minden egyes sejtje ugyanakkor folyamatosan több ezer eltérő biokémiai molekula szintézisét hajtja végre egy olyan reakcióedényben, amit a mikroliter néhány milliomod részének megfelelő mennyiségű folyadék tölt meg.

Hogyan valósul meg mindez a sok reakció egyidejűleg?

S vajon miként hangolódnak össze a molekuláris események a sejtben?

A rendszerbiológia nevű új tudományág pontosan ezekre a kérdésekre keresi a választ; ám meg kell vallani, azokat még nem találta meg.” Jim AlKhalili – Jonhjoe McFadden: Az élet kódja – Titokzatos kvantumok, Libri, 2015. 58. o.

Tóth Tibor: Mit nem tudunk a világról? Létkérdés Konferencia 2005–2006 Előadások, kerekasztal–beszélgetések X. évfolyam, 3. szám 2007. november

“Az a hit, hogy az ismert dolgok segítenek bennünket – hasonlósági alapon – az ismeretlenek magyarázatában. E tételnek az abszolutizálása a legvadabb végkövetkeztetésekhez vezethet. Például alkothat valaki egyenáramú hidromotort, és utána azt gondolja, miért ne lehetne váltóáramú hidromotort is készíteni? Megépítve a váltakozó áramú hidromotort kiderül, hogy tűzforróak a csövek a rendszerben, a hatásfok pedig alig egyhatod része az egyenáramú hidromotorénak. Azért, mert az analógia csak részleges: az elektromos áram és a folyadék természete alapvetően eltérő. Az evolúcióelmélet gyakran él az analógia eszközeivel, és ezáltal elfedi a komplex jelenségek tényleges magyarázatát.“

A világegyetemben található méretekről egy szemléletes videó: mindehol rend, célszerűség és tervezettség >> található. (Ki kell választani a nyelvet, majd kattintásra elindul a bemutató.)