Andrew McIntosh írása

Repülés az élővilágban

Minden élőlényben megfigyelhető az egyszerűsíthetetlen összetettség

 

A komplexitásra a természetben könnyen találhatóak példák. Minden élőlény esetében számos példa található az egyszerűsíthetetlen összetettségre, amint ezt Behe „Darwin’s Black Box” című könyvében oly meggyőzően kifejtette. Az összetettség egyik legjobb példája, amely nem a fokozatos változások sorozatával alakulhatott ki (amint ezt Dawkins, a „Climbing Mount Improbable” „A valószínűtlenség hegyének megmászása” c. könyvében állítja), a repülés. Ahhoz, hogy egy test, amely nehezebb a levegőnél, irányítottan legyen képes repülni, négy alapvető feltételnek kell teljesülnie:

1. A szárnyaknak olyan megfelelő alakkal kell rendelkezniük, amelynek köszönhetően a szárnyak felső felületén kisebb mértékű légnyomás keletkezik, mint a szárnyak alsó felületén.

2. A szárnyak felületének elegendő nagyságúaknak kell lenniük ahhoz, hogy a test súlyát képesek legyenek hordozni.

3. A meghajtáshoz vagy a sikláshoz egy megfelelő „berendezésnek” kell rendelkezésre állnia.

4. Azért, hogy az irány és a sebesség változtatható legyen, további felületeknek, illetve a főfelületek változtatásához alkalmas „berendezéseknek” kell rendelkezésre állnia. 

A repülés, mint képesség az élőlények több különböző ágánál fordul elő:

a) madaraknál,

b) rovaroknál, (pl. legyek, méhek, darazsak, lepkék, molylepkék),

c) emlősöknél: denevérek,

d) hüllőknél: a kihalt Pteroszauruszok.

A fenti élőlények minden egyes osztálya anatómiailag másképp épül fel. Még az evolúció legbuzgóbb követői sem tudnak közöttük közvetlen kapcsolatot felmutatni. Kétséges kapcsolatot igyekeztek találni a hüllők és a madarak között: komolyan feltételezik, hogy léteznie kellett egy pro-avis nevű dinoszaurusznak, amely a karjain levő pikkelyek csapkodásával megfogta a rovarokat. Ezután a pikkelyek tollakká alakultak át, hogy a levegőbe emelkedve előnyt nyerjen a zsákmányai fölött. Akkor is ha az évmilliókon át lezajló változások útmutatójaként elfogadjuk az őslénytani anyagot, az őskori leletek között nem található semmi, amely pro-avis létezését bizonyítaná. Az evolúció követői szerint az a forgatókönyv marad, hogy a repülés egymástól függetlenül, legalább háromszor fejlődött ki!

A ma repülni képes lények három főcsoportjának szárnyai lényegesen eltérnek egymástól;

– a madarak szárnya tollból áll,

– a rovarok szárnya hártyákból, membránokból vagy szőrszálakból áll,

– a denevér szárnya bőrből áll, amely a csontváz fölött feszül.

Így az evolúció követői nemcsak egy lehetetlen akadály átugrásával konfrontálódnak – miszerint bizonyos hüllőknek szárnyuk nőtt és repülni kezdtek – hanem, rögtön két további akadály is kirajzolódik. Állítják, hogy a repülés még további két úton alakult ki, miszerint:

– néhány rágcsáló (egerek? cickányok?) mellső lábán bőrszerű felület alakult ki azért, hogy denevérekké váljanak;

– míg néhány rovarnak hártyákból, membránokból vagy szőrszálakból igen vékony szárnya nőtt azért, hogy legyekké, méhekké vagy lepkékké váljanak.

 

Madarak

A madarak szárnya tollakból áll. A toll a könnyűszerkezeti technika csodája. A toll egyszerre könnyű és szélálló, mert a tollágak és sugár ötletes rendszerével van ellátva. Egy toll ágai, amelyek a főszárból nőnek, szabad szemmel is láthatóak. Kevésbé ismert az, hogy az ágak mindkét oldalán sugarak vannak, amelyek viszont már csak mikroszkóppal láthatóak. Ezen sugarak fajtája különböző attól függően, hogy az ágak melyik oldalából erednek. Az ágak egyik oldalán fésűs sugarak, míg a másik oldalán horgokkal ellátott sugarak vannak. Így az egyik ágból eredő horgok a szomszédos ágak ellenkező irányba nyúló fésűivel kapcsolódnak. A horgok és a fésűk a tépőzárhoz hasonlóan működnek, de ezen túl csúszó kapcsolatot is biztosítanak úgy, hogy a felület rugalmas, de az épsége megmarad. Legközelebb, majd ha egy tollat lát a földön, gondoljon erre a rugalmas, aerodinamikus, könnyűszerkezeti konstrukcióra.

A hüllők pikkelyei semmi nyomát sem mutatják ennek a komplex felépítésnek. Stahl őszintén elismeri: „A pikkelyek és a tollak között semmiféle fosszilis átmenet sem ismert és az újabb kutatók már nem akarnak elméletet csupa feltételezésekre építeni.” (10)

            A hüllők pikkelyeinek felépítésében nincsen olyan genetikai információ, amely az egyedi csúszó kapcsolat alakulását engedné, mint a tollak esetében. Az egyesek által feltételezett, pikkelyekben lezajló kicsi „előnyös mutációk” tekervényes útja inkább olyan nehézkes struktúrákhoz vezet, amely a valóságban egy élőlény számára hátrányosak lennének. Amíg a teljes horog- és fésűkonstrukciók nem állnak rendelkezésre, nincsen előnye a pikkelyeknek, még rovarfogó uszonyként sem! Hacsak nem hivatkozunk valami „előre gondolkozó tervezésre”, nincs lehetőség arra, hogy a véletlen mutációk a horgocskák keresztszerű kapcsolódásának „elképzelését” egy egyesített ráccsá alakíthatták volna. Még akkor is, ha két tollsugárban történik egy fésűt/horgot létrehozó véletlen mutáció, nincs olyan mechanizmus, amely továbbítja ezt az „előnyt” a szerkezet többi része felé. Ezért ez klasszikus esete az egyszerűsíthetetlen összetettségnek, amely nincs összhangban a lassú evolúciós változások elmélettel, de nagyon szépen mutatják a tervezettség jeleit.

 

De ez nem minden. Akkor is ha tollal bírnánk, a finom rácsszerkezete hamar elhasználódna, ha nem állna olaj rendelkezésére, amely a horgocskák és fésűk rugalmas kapcsolódását kenné. Azt tudjuk, hogy ha egy toll ágait szétválasztjuk, igencsak fáradságos ezeket ismét összeilleszteni. Olaj nélkül a toll hamar elhasználódik. A madár ezt a szükséges olajat gerincoszlopa tövében lévő fartőmirigye segítségével biztosítja. Az olaj a csőrre kerül, majd a madár ezt terjeszti teljes tollazatán. A vízimadaraknál ebből egyenesen következik az un. vízlepergető hatás (ezért gyöngyözik le a víz oly könnyedén egy kacsa hátáról). Ezen olaj nélkül a tollak hasznavehetetlenek lennének; tehát, ha egy feltételezett szárazon élő dinoszaurusz addig eljutna, hogy a szárnyait lebegtesse, azok néhány óra múlva már nem lennének használhatóak!

Várható, hogy a történet itt még nem ér véget. Egy madár csak azért képes repülni, mert csontjai nagyon könnyű felépítésűek, amely abból fakad, hogy üregesek. Sok madárnál, az üreges csontokon belüli keresztkapcsolatok biztosítják a stabil csontvázat. A múlt század közepén ilyen építési módot alkalmaztak repülőgépek szárnyainak építésénél, és a “Warren köteges elrendeződésének” nevezik. Ha a nagy madarak – a sasok és a keselyűk – csontozata még csak félkész állapotban lenne, és az ilyen keresztkapcsolatok még nem fejlődtek volna ki, akkor csontozatuk repülés közben összetörne.

 

Ezen kívül a madarak másként lélegeznek. Egy madár légző rendszere lehetővé teszi, hogy az oxigén egyenesen olyan légzsákokba kerüljön, amelyek közvetlenül a szívvel, a tüdővel és a gyomorral vannak összeköttetésben. Ezzel a madarak, a normális emlősállatok légzését – amikor is az oxigén belégzése előtt a széndioxidot ki kell lélegezni – megkerülik. Az ember kb. 12-szer lélegzik percenként, ezzel szemben a kisebb madarak 250-szer. Ez egy tökéletes rendszer a madarak anyagcseréjének biztosítása céljából, amely az energiát igen gyorsan felemészti. Gyors repülés során a madarak, a szembe áramló légáramlat következtében képtelenek lennének kilélegezni. Vegyük figyelembe azt is, hogy a madarak melegvérűek. Ez egyébként nagy biológiai akadály azok számára, akik a madarakat a hüllőktől származtatják.

Figyeljük meg egy madár szárnyának a csapó mozgását. Ezek a mozgások erős szárnyizmokat követelnek meg az előre irányuló könyökízülettel egyetemben. Ez lehetővé teszi a szárnyak „megrövidülését”. Emelkedő szárnycsapásoknál ez az ízületi alakzat kerül alkalmazásra, hasonlóképpen a rablómadaraknál zuhanórepüléskor. A szárnyak tövében levő forgó ízületek ügyessége, összekapcsolva a szárnyakban lévő könyökízülettel és a mindent beborító finom tollszerkezettel, vezet a szárnyak aerodinamikájának rugalmasságához. Az emelkedés és a lassulás azonnali mozdulatokkal korrigálható. Repülőgépeknél mindez csak a fékszárnyak és csűrőlapok viszonylag nehézkes mozdulataival kivitelezhető.

Tételezzük fel, lenne egy „majdnem madarunk” az összes fent említett „struktúrával” – tehát tollazat, fartőmirigy, üreges csontozat, speciális légzés, meleg vér, forgó ízület, valamint előre irányuló könyökízület – de hiányozna a madár farka! A szándékosan irányított repülés a farok hiányában lehetetlen! A hosszirányú stabilitás csak farok „struktúrával” érhető el. Ezt észreveszik a gyerekek is, amikor papír repülőgépet hajtogatnak. De milyen lehetséges előnyökkel rendelkezne egy a fent felsorolt tulajdonságokkal bíró, de mégis földhöz kötött „majdnem madár”? Egy ilyen élőlény minden vadászó állat könnyű prédájává válna.

A „mechanizmusok” (tollak, fartőmirigy, stb.) sorában minden egyes elem nélkülözhetetlen. Amennyiben ezek közül valamelyik is hiányzik, a teljes projekt meghiúsul! A farok nélkülözhetetlen és ehhez persze izmok is tartoznak azért, hogy a mozgatható, kicsi, de mégis fontos szárnyfelület vezérelhető legyen – például, a tollak leszálláskor szétterpeszthetőek és lefelé irányíthatóak legyenek. Más szóval, a farok statikus „hozzáadásnak” egyáltalán nem használható. A farok formájának a repülés során változtathatónak kell lennie. Mindezen „mechanizmusokat” egy idegrendszernek kell vezérelnie, amely az agyban lévő központi számítógéppel van összekapcsolva. Mindennek már eleve programozottnak kell lennie, hogy a komplikált aerodinamikai manőverek széles tartományában ez a képesség kifogástalanul működjék.

 

Kolibrik

A fent leírt elvek egyik legelbűvölőbb példája a kolibri. Ez a pici madár képes arra, hogy szárnyaival másodpercenként 80 csapást is végezzen. Az a képessége, hogy a levegőben „állva” maradjon, vagy fáradhatatlanul hátra, előre, vagy oldalirányba repüljön, jól ismert (ezen információk Denis Dreves egyik kitűnő cikkéből származnak (11). A 80 km/óra sebesség e kicsi repülő csodák esetében nem számít ritkaságnak. Az ehhez szükséges hajtási erőt a magas energiaforgalom miatt nagyon gyorsan pótolni kell. Ezért ezek a madárkák olyan táplálékot kell fogyasztaniuk, amely lehetővé teszi a gyors anyagcserét.

            Ez a virágnektárral történő táplálkozással érhető el. Ez ismét megköveteli a levegőben való „állás” képességét, továbbá egy hosszú vékony csőrre is szükség van, amivel képes a madárka a virágba belenyúlni (pl.: a fukszia a vörhenyes kolibri esetében). A madárka speciális két barázdás nyelvvel is rendelkezik, amely a nektár tárolását segíti elő. A hosszú nyelv hihetetlen sebességgel – másodpercenként 13-szor – mozdul ki-be a csőrben. Behúzáskor a nyelv a koponya hátsó részében felcsavarodik.

            Képzeljük el egy félig kifejlődött kolibri nehéz helyzetét! Képes lenne a levegőben állva maradni, de a csőre olyan lenne, mint egy verébé. Ezzel a csőrrel nem lenne képes a virágból táplálkozni. Vagy hosszú lenne a csőre, de nem lenne képes a levegőben lebegni. Egyenesen a virágba repülne, mert nem lenne képes előtte „megállni”. Minden tulajdonságnak a kezdetektől fogva rendelkezésre kell állni.

            A kolibri hihetetlen jó manőverezési képessége abban rejlik, hogy szárnyait sokkal nagyobb mértékben képes elforgatni, mint más madarak. A kolibri szárnyaival úgy a felfelé -, mint a lefelé irányuló szárnycsapásoknál is képes erőt kifejteni. Mialatt az ízület először az egyik irányba, majd a másikba fordul el 90^o-ban, a szárny csúcsa egy nyolcast ír le. További forgás is lehetséges, ami azt jelenti, hogy a szárnycsapás akármilyen irányba képes erőt kifejteni; kisebb aszimmetriával oldalirányú mozgás is lehetséges.

 

            A repülés feltételezett evolúciós változásokkal nem magyarázható. Mindenféle kísérlet arra, hogy valamiféle átmeneti formát találjanak, meghiúsult. Az Archaeopteryx esetében bebizonyosodott, hogy ez a lény teljesen kialakult repülésre alkalmas tollakkal rendelkezett (tehát ez nemcsak egy félig kialakult madár volt). Más őskori madarakat is találtak, amelyek a föld mélyebb rétegeiből kerültek elő. Állítólagos „elő-madarat” (fél hüllő/fél madár) sosem találtak. A leletek egyértelműen bizonyítják, hogy a madarak mindig madarak voltak; ez teljesen összhangban van a madarak teremtésével kezdetben az ötödik napon, éppen úgy, ahogyan ezt a Biblia is mondja.

 

Vajon tudományos-e az, hogy egy Boeing 747 típusú repülőgép tervezését és konstrukcióját elismerjük, de másfelől a teremtés gondolatát pedig elvetjük, még akkor is, ha egy sas, egy sólyom vagy egy kolibri sokkal változékonyabb repüléséről beszélünk? A modern ember a szekuláris médiában tudománytalan, kettős gondolkodásról tesz tanúbizonyságot, amikor egyrészről a komplikált és a mérnökök által kifejlesztett gépeket dicséri és ezeket az emberiség nagyszabású haladásaként dicsőíti, míg másrészről a bennünket körülvevő komplex világot – bár gyakran sokkal komplikáltabb dolgokról van szó, mint az ember által alkotott gépekről – egy gigantikus terv nélküli kozmikus kísérlet javára ír, amihez nincs szükség Teremtőre.

 

Irodalomjegyzék:

10. Barbara J. Stahl, Vertebrate History: Problems in Evolution, McGraw-Hill, New York, p. 349, 1974.

11. Creation 14(1):10–12, 1992.

Herausgeber: John F. Ashton – Die Akte Genesis, Schwengeler 2003 Andrew McIntosh, mathematik, 129-134 p.

Dr. McIntosh égéselméleti szakterületen docens a Leeds-i Egyetem Üzemanyag és Energia Tanszékén az Egyesült Királyságban. Bachelor of Science fokozatot szerzett, első osztályú kitüntetéssel, alkalmazott matematikából a Wales-i Egyetemen, továbbá Ph. D. fokozatot égéselméletből a Cranfield Technológiai Intézet és D.Sc. fokozatot matematikából, szintén a Wales-i Egyetemen. Tíz tankönyvbe írt égéselméletről szóló fejezetet és több mint nyolcvan tudományos cikket jelentetett meg. Dr. McIntosh szerzője „A teremtés a jelen számára: a teremtésről és az evolúcióról szóló vita jelentősége a mai társadalomban” c. könyvnek.

Forrás: https://answersingenesis.org/answers/books/in-six-days/

           https://answersingenesis.org/creation-scientists/andrew-mcintosh-mathematics/

Bővebben:

McIntosh: A madarak szárnyának és légzőrendszerének tervezettsége mellett szóló érvek.

Tóth Tibor: Honnan származik az információ?

Tóth Tibor: Nincs a fajból fajba való átmenet.