Tudomány, hit, apologetika                                                                         Tóth Tibor    

1.sz. Függelék

AZ ÉRTELMES TERVEZÉS ESETE:

HOGYAN LÁTJUK KÜLFÖLDRŐL

Írta: Az Egyesült Államok egy kiábrándult barátja

Mi, akik Európának a nyugati részétől a korábbi vasfüggöny által elválasztott keleti részében élünk, nagyon érzékenyek vagyunk a szabadság minden korlátozására, és az állam minden illetékességén kívül eső területen történő beavatkozására. A szovjet kommunizmus uralma hozzászoktatott bennünket, hogy azonnal reagáljunk minden olyan eseményre, amikor az állam olyasmibe avatkozik be, ami nem rá tartozik. Különösen érzékenyek vagyunk az olyan esetekben, amikor ez a beavatkozás nem korlátozódik az ország belügyeire, hanem olyan globális értékeket érint, mint a tudomány, a művészet vagy az oktatás.

A diktatúra idején az volt a meggyőződésünk, hogy a nyugati világ, kiváltképpen az Egyesült Államok, a szabadság példaképe és fő támogatója. Azonban sajnos újabban olyan eseményekről értesültünk, amelyek megingatják ezt a meggyőződésünket. Ezek az események az Értelmes Tervezettség (a továbbiakban. ÉT) eszméje elleni kampányhoz kapcsolódnak, amelynek során az állam a hatalmát olyan területekre terjeszti ki, amelyekhez semmi köze sincs. (Félreértések elkerülése végett: államnak a három hatalmi ág – a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom – összességét tekintem.)

Az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése kimondja:

“A Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely egy vallás megalapítására vonatkozik, vagy megtiltja a vallás szabad gyakorlatát, vagy korlátozza a beszéd vagy a sajtó szabadságát; vagy a nép jogát arra, hogy békésen egybegyűljön, és sérelmeinek orvoslásáért a kormányhoz beadvánnyal forduljon.”

Amikor az ÉT elleni kampányról beszélünk, idéznünk kell ezt a mondatot, mert az Egyesült Államok bíróságai erre, pontosabban ennek első mellékmondatára hivatkozva szokták megtiltani az ÉT tanítását az iskolákban.

Azonban vizsgáljuk meg, hogy valójában mi a “vallás” és mi a “vallásalapítás”.

A New Merriam-Webster Dictionary a “vallás” szónak négy értelmét adja meg. Azonban nem vehetjük figyelembe mindegyiket, mivel az első kiegészítést 1792-ben fogalmazták meg, és az óta a nyelvben bizonyos változások következtek be. Először is tisztáznunk kell, hogy a “vallás” szó mit jelentett 1792-ben: hogy azok, akik megfogalmazták az első kiegészítést, mit értettek rajta. 

Ha a szó eredetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a latin “religere” szóból származik, amelynek jelentése: “újra összekötni”. Tehát a “vallás” az ember és a természetfeletti (különleges esetben: Isten) közötti megszakadt kapcsolat “újra összekötése”. Nyilvánvaló, hogy az “újra összekötés” nem lehet pusztán elméleti; ezért a “vallás” lényeges része a “gyakorlat”, amely a mi civilizációnkban az istentisztelet (szolgálat), az imádság, az áldozat formájában megy végbe. Ezt a szótárban a “vallás” szó első értelme fejezi ki: “Isten vagy a természetfeletti szolgálata vagy imádása”. Egyébként szerény véleményünk szerint – és minden bizonnyal ez volt azoknak a véleménye is, akik megfogalmazták az első kiegészítést – a vallásgyakorlat általában közösségi, intézményesített formában történik. Ezt fejezi ki a “vallás” szó harmadik értelme: “hit és az imádás szervezett rendszere”.

Nos, az ÉT-nek mi köze van a helyesen értelmezett valláshoz? Nyilvánvalóan semmi. Az első kiegészítés megsértése lenne, ha a Kongresszus hozna egy olyan törvényt, amely új vallást alapítana, vagy egyik vallás gyakorlását kötelezővé tenné, vagy az egyik vallási közösséget előnyben részesítené a másikkal szemben. Azonban ha valaki kidolgoz egy tudományos elméletet, amely valószínűsíti egy természetfeletti valóság létezését, az egyáltalán nem vallás. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy amikor a bíróságok ebben az értelemben hivatkoznak az 1. kiegészítésre, nem követik-e el azt a demokráciában megbocsáthatatlan bűnt, amikor egy törvény érvényességét kiterjesztik olyan esetekre is, amelyek szabályozása egyáltalán nem volt a törvényhozó eredeti szándéka.

Folytassuk. Mit mondanak ki azok a határozatok, amelyeket a bíróságok hatályon kívül szoktak helyezni? Azt, hogy az iskolákban meg kell ismertetni az ÉT-t. Ha valakivel megismertetünk valamit, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy következményeinek elfogadására kötelezzük. Ha az iskolákban ismertetjük Sztálin politikai nézeteit, az nem jelenti azt, hogy kötelezővé tesszük a sztálinizmust. Ez így talán tréfa. Azonban komoly példákat is figyelembe vehetünk. Analógiásan teljesen képtelen következtetésekre juthatunk. Ugyanezen logika szerint a filozófia tanítását is meg lehetne tiltani. Eltekintve az utóbbi két vagy három évszázadtól, a világ minden nagy filozófusa feltételezett valamiféle (személyes vagy személytelen) természetfelettit. Ezért egy szülői beadványra válaszolva az Egyesült Államok valamelyik bírósága betilthatná, hogy az iskolákban Arisztotelészt tanítsák, mivel egy “mozdulatlan első mozgatóról” beszél; Berkeley-ét, mivel Istenről beszél; Kantét, mivel egy Ding an sich-ről beszél; Hegelét, mivel egy Weltgeistről beszél; Bergsonét, mivel az élan vitalról beszél.

Tudom, hogy ez képtelen gondolat. Azonban nincs különbség a hivatkozott filozófusok tanainak és az ÉT-nek a tanítása között. Szerény véleményem szerint a képtelenség az, hogy az Egyesült Államok bíróságai illetékesnek érzik magukat, hogy ilyen esetekben ítéleteket hozzanak. Itt az állam átlépi illetékességének határait.

A bíróságok általában arra szoktak hivatkozni, hogy az ÉT nem tudomány. Azonban mi a tudomány? Közismert, hogy a tudománydefiníció, amelyre a bíróságok hivatkoznak, a tudomány eddigi történetéből levont következtetés. Az ilyen definíciók az új ismeretek fényében elveszítik érvényüket. A tudomány fogalma rugalmas, úgyhogy az új ismeretek fényében állandóan változik, és ezért senkinek sincs joga arra, hogy végső, vitathatatlan definíciót adjon. Főként nem egy bírónak, aki az államhatalmat képviseli.

Tudjuk, hogy az ÉT tanítását megtiltó bírók azt szokták mondani, hogy ítéletüket szakértői vélemények alapján hozzák meg. Azonban abban a kérdésben, hogy egy tudományos megállapítás valóban tudományos-e, nincsenek szakértők. Csak olyan szakemberek vannak, akik egy kérdés tanulmányozása során ellentétes véleményeket képviselnek. Nincs ember a földön, aki el tudná dönteni, hogy kinek van igaza, és ki téved.

Gyakran szokás a többségi véleményre hivatkozni. Azonban a tudományban közömbös, hogy egy véleményt hányan fogadnak el. Ezt igazolja az anyagmegmaradás tétele felfedezőjének, Julius Robert Mayernek a példája. Mivel ragaszkodott ahhoz, amit kimondott, – az egész tudományos közösség véleménye alapján – elmegyógyintézetbe zárták. (Mellékesen megjegyezve, Mayer nem fizikus volt, hanem orvos, ami azt jelenti, hogy egy tudományosan érvényes felfedezésnek nem feltétele egy speciális tudományos fokozat.) Nos, a fizika egyik legfontosabb alapelvét egy orvos fedezte fel, akit az egész fizikustársadalom őrültnek minősített. Ennyit a többségi vélemények értékéről.

Az elért tudományos presztízs is értéktelen. Ezt igazolja Albert Einstein esete, aki kétségtelenül a 20. század egyik legnagyobb fizikusa volt, mindazonáltal a kvantummechanikára vonatkozó nézetei régóta a fizikatörténet lomtárába kerültek.

Még a tudományos intézmények tekintélyére sem lehet hivatkozni. Közismert a Francia Akadémia esete, amely 1796-ban kijelentette, hogy a jövőben nem foglalkozik a meteoritok témájával, mivel csak ostoba és babonás emberek hihetik azt, hogy az égből kövek hullanak alá. (Úgy látszik, hogy a “hivatalos” tudomány képviselőinek stílusa nem változott az utóbbi két évszázad során; elég arra emlékeztetnünk, hogy miket szoktak mondani az ÉT ellen: irracionalizmus, középkori obskurantizmus stb.)

Ezért láthatjuk, hogy a tudomány határai bizonytalanok, és tudományos kérdéseket nem lehet presztízsre vagy tekintélyre alapozva eldönteni. Ha az állam ezt kívánja tenni, túllépi illetékességének határait. A tudomány jellemzője a pluralizmus, és az államnak nincs joga arra, hogy az irányzatok vagy iskolák bármelyikét is előnyben részesítse, vagy korlátozza.

Természetesen az ÉT-vel kapcsolatos jogi eljárások akkor szoktak kezdődni, amikor a közoktatásban betöltött helyét vitatják. Nos, láttuk, senkinek sincs joga eldönteni, hogy melyik tudományos elmélet helyes vagy téves. Azonban az, hogy mit tanítsanak a közoktatásban, kétségtelenül szabályozható. Azonban az Egyesült Államokban – nagyon helyesen, és a demokrácia elveinek megfelelően – ez nem az államra, hanem a megfelelő önkormányzatokra van bízva. Lényegében a szülők képviselőinek van joguk dönteni. Az állam illetékes ezen önkormányzatok tevékenységét szabályozni, ellenőrizni azt, hogy szabályosan működnek-e, de egyáltalán nem illetékes a tantervről dönteni. Ha az Egyesült Államok saját alapelveihez tartaná magát, szükséges volna, hogy egy államhatalmi szervnek ne legyen joga meghatározni a tanterv tartalmát.

Azonban az Egyesült Államokban a helyezet sokkal súlyosabb, mint ahogyan az első pillanatban tűnik. Az alkotmány gondoskodik arról, hogy az állam ne szóljon bele vallási ügyekbe, de nem gondoskodik arról, hogy ne szóljon bele világnézeti ügyekbe. Ez végül is nem meglepő, hiszen az alkotmányt több mint két évszázaddal ezelőtt fogalmazták meg, és akkor ez a kérdés még nem merült fel. A modern társadalmat a világnézetek pluralizmusa jellemzi. Ezek lehetnek vallási világnézetek is, de lehetséges sok más, nem vallási (mindenekelőtt filozófiai) jellegű világnézet is. Ha az állam előnyben részesíti vagy háttérbe szorítja bármelyiket is, átlépi illetékességnek határait, és – őszintén meg kell mondanunk, bármennyire kellemetlen is – zsarnoksággá válik. Az ÉT esetében az Egyesült Államok, mivel nem ismeri fel a helyzetet, egyetlen világnézetet részesít előnyben, és így elköveti a zsarnokság megbocsáthatatlan bűnét. A főbűnösök a bíróságok, de a törvényhozó hatalom is felelős, mivel nem ismeri fel a helyzetet, és nem vet véget a határátlépés lehetőségének. Ebben a helyzetben senki sem védekezhet jogi trükkökkel és szőrszálhasogatásokkal A felületes szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy  mai Egyesült Államok hivatalos világnézete ateista-materialista.

Végül egy személyes megjegyzés. Én, aki a vasfüggöny mögött éltem át a kommunizmus egész időszakát, nem tudok nem emlékezni a “micsurini-liszenkoi biológia” sötét éveire (az 1950-es évekre). Mi történt abban az időben? Valaki kidolgozott egy biológiai elméletet, és azt állította, hogy az adott területen ez az egyetlen tudományos elmélet. Az állam elfogadta, mivel úgy érezte, hogy összhangban van saját, dialektikus materializmusnak nevezett marxista-leninista filozófiájával, és hatalmával rá akarta kényszeríteni az egész társadalomra. Sajnos, bármennyire szomorú és fájdalmas is, manapság ugyanez történik az Egyesült Államokban.

                                                                                         Dr. Jeszenszky Ferenc

                                                                                                     fizikus,

                                                                                a Magyar Tudományos Akadémia

                                                                                  nyugalmazott főosztályvezetője