A Hetek című újság 1999.08.14-i (III/32) számában jelent meg Tóth Tibor professzor alábbi cikke:

Evolúció: tény, tudományos elmélet vagy hit

1999. július 14-én a Kossuth Rádió szokásos esti hírműsorában a Rudabányán folytatott ásatások kapcsán világszenzációnak nevezett régészeti felfedezésről számolt be. A munkálatokat irányító Kordos László professzortól származó információ szerint a Torontói Egyetemmel közösen végzett kutatás során egy 10 millió éves ősmajom maradványait tárták fel (neve: Rudapithecus). További konkrét adatok is elhangzottak, például az, hogy az emberszabású majmok és az ember olyan közös őséről van szó, amely 24-26 kilogrammos lehetett és „talán éppen lejött a fáról”. A koponyatöredéket méltatva elhangzott olyan megállapítás is, miszerint „az emberré váláshoz vezető úton egyedülálló leletről van szó”.

Az írott és elektronikus sajtó sok helyen beszámolt a laikusok körében is nagy érdeklődést kiváltó maradványokról. Egyebek között a szokatlanul gyorsan nyilvános megtekintésre kiállított lelet spontán fogadtatását a televízióban is láthattuk. Egy idős asszony meghatottan közölte, hogy eljött megnézni, végtére is honnan, kitől, mitől származunk. Fiatal pár esküvői díszben látogatta meg az egyszeri és különleges kiállítást, hogy életközösségük hivatalos vállalása előtt a kezdetekre visszatekintsen.

Senkinek egyetlen kérdése sem volt a tényszerűen közölt adatokra vonatkozóan; úgy tűnik, a lelet hátterének kicsit is mélyebb magyarázata, mondjuk a 10 millió éves kor megállapításának módja és megbízhatósága, valamint az összes következtetés levonása kizárólag a szakemberekre tartozik. Pedig a közölt adatok korántsem maguktól értetődőek és egy nyitott gondolkodású laikus is feltehette volna például azt a teljesen jogos és megválaszolásra érdemes kérdést, hogy hogyan állapították meg a lelet 10 millió éves korát tényszerű magabiztossággal szinte azonnal, akkor, amikor a maradványok egy része még a földben volt? Az ásatások ugyanis a legváltozatosabb természeti körülmények között, a nyílt terepen folynak, ahol aligha van azonnal bevethető és valóban megbízható kormeghatározási módszer. Az ilyen vizsgálatokhoz jól felszerelt laboratóriumokra van szükség és a tudományos igényesség felveti a többszöri mérés konzisztencia-vizsgálatának, hibaanalízisének és más elvű mérésekkel való összevetésének kérdéseit is. A kormeghatározási módszerek pedig önmagukban is nagyon sok nehézséggel kerülnek szembe, mivel közvetett módszerek, és sok olyan alapfeltevést alkalmaznak, amelyek bizonytalansága nem elhanyagolható.

A szenzációs leletnek a médiában történt bemutatása, közvetetten ugyan, de nagyon határozott és egyértelmű módon mindannyiunk számára azt az üzenetet közvetítette, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki, és az általunk ismert Világegyetem evolúciójának jelenleg ismert legbonyolultabb, spontán terméke. Az evolúció olyan mélyen áthatja az ezredforduló emberiségének gondolkodását, hogy százmilliók számára az egyetlen lehetséges világmagyarázatot jelenti. Aki nem fogadja el az evolúciót, azt gyakran korszerűtlen gondolkodásúnak, a modern tudomány eredményeit megkérdőjelező tévelygőnek, netán fundamentalista vallási tanoktól megkötözöttnek bélyegzik.

Fel kell tenni a kérdést: valóban összeegyeztethetetlen a tudomány és a világ Teremtőjében való hit? Alaposabb elemzés és logikus gondolkodás után határozottan kijelenthetjük: egyáltalán nem. Jóllehet a világi hírforrások, a média ritkán adnak helyt a tudomány azon képviselőinek, akik a teremtés mellett éppen a tudomány elveivel, modelljeivel és módszereivel érvelnek, és figyelemreméltó kritikát fogalmaznak meg az evolúcióval szemben, nem tagadható le, hogy vannak ilyen fórumok és számuk világszerte növekvő tendenciát mutat. Érdekes megfigyelni, hogy éppen az egyetemes tudomány legújabb eredményei kényszerítik ki, hogy megtörjön a tudomány kisajátítására folyamatosan törekvő evolúciótan egyeduralma és a tudomány képviselői alternatív világmagyarázatot kínáljanak fel.

Az eredet mindenek előtt

Bármilyen tanulmányokat folytat is valaki, nagyon fontos, hogy tisztában legyen a szakterülethez tartozó kezdetek, az eredet kérdésével. A kémiát tanuló személynek mélyrehatóan érdeklődnie kell az elemek keletkezése és a kémiai reakciók lefolyását irányító törvények iránt. A magyar nyelv és irodalom mélyebb tanulmányozása nem csak nyelvünk eredetének kutatására ösztönöz, de elvezet az emberi nyelv eredetének kérdéséhez is. A XX. század utolsó negyedének forradalmian új, az összes más tudományt segíteni képes, szintetizáló tudománya, az informatika megkerülhetetlenné teszi, hogy az információról alkotott köznapi értelmezésünket megváltoztassuk. Az informatikát hivatásszerűen alkalmazó szakembernek előbb-utóbb el kell gondolkoznia a kibernetika tudományát megalapozó Norbert Wiener szállóigévé vált, világnézeti jelentőség? kijelentésén: “Az információ – információ, nem anyag és nem energia. Az olyan materializmus, amely ezzel nem számol, nem aktuális többé”. A biológiának természetesen foglalkoznia kell az élet és az élő szervezetek különböző fajainak, fajtáinak eredetével. Hasonlóan: a csillagászat iránt érdeklődők első kérdéseinek az Univerzum keletkezésére kell vonatkoznia. A sort sokáig folytathatnánk.

Az eredet kérdését illetően minden szakterületre nézve kiemelhető a tanulmányozást ösztönző okok három nagy csoportja: a tudományos okok, a szociológiai okok és a személyes okok.

A tudományos okok esetében arra kell először rámutatni, hogy a tudomány az okra és az okozatra épülő érvelésen alapul. Ha az ember az okozatot közvetlen okával veti össze, majd ezt az okot ennek okával, végül mindenképpen szembekerül az eredendő ok kérdésével. Ugyanakkor a természeti törvényekre és folyamatokra vonatkozó tudományos ismeretek mindenkori szintjén szükséges a keletkezésükkel kapcsolatos problémák észlelése, mert e nélkül lehetetlen volna új tudományos elvek felfedezése és a jelenségek jobb megértése.

A szociológiai okok szintén sokrétűek. A szociális problémák megoldásához feltétlenül szükség van az őket befolyásoló fizikai, kémiai, biológiai és egyéb természeti folyamatok (pl. az atomenergia, a fosszilis tüzelőanyagok, az ökológia, a génsebészet, a hallucinogén kábítószerek, stb.) mélyebb megértésére. A társadalomtudományok számára nélkülözhetetlen az általuk vizsgált társadalmi valóságok (pl. népcsoportok, kultúrák, bűnözés, háborúk, gazdasági jelenségek, stb.) eredetének ismerete. Ide tartozik a politikai gondolkodás hangsúlyának állandó változása, a történelmi alapok ismerete nélküli divatmásoló irányzatok haszontalansága, amely különösen a mindenkori fiatal korosztályok szellemi fejlődését gátolja, a társadalom valódi értékeinek felismerését és tudatosítását nehezíti.

A személyes okok közül első helyen azt emeljük ki, hogy minden embernek nélkülözhetetlen szüksége van identitástudatra és személyes célokra, ez pedig eredetének bizonyos tudata nélkül lehetetlen. Eredetéről alkotott felfogása feltétlenül meghatározza a társadalomban elfoglalt helyéről, szerepéről alkotott elképzeléseit. Az eredet kérdésének és értelmének helyes tudományos megközelítése hiányában a mai fiatalok egyre nagyobb számban fordulnak a tudománnyal szöges ellentétben álló olyan megoldásokhoz, mint az „értelemtágító” kábítószerek, a varázslás, az asztrológia és más hasonlók.

A hivatásukat szerető és ezeket a jelenségeket visszaszorítani szándékozó pedagógusoknak ezért feltétlenül szükségük van az ember eredetének és jövőjének józan, értelmi és érzelmi szempontból is kiegyensúlyozott felfogására.

A hit dönt

Úgy gondolom, mind az evolúciótan, mind a teremtéstan hívei egyetértenek abban a megállapításban, hogy „minden tudományosnak nevezhető elmélet tények és ezen tényeknek legalábbis nem ellentmondó feltételezések összetartozó rendszere”. Az sem képezheti vita tárgyát, hogy a tudomány lényege maga a tudományos módszer, amelyben egy hipotézist (elméletet) kísérleti (tapasztalati) úton ellenőrzünk. Nagyon leegyszerűsítve, egy olyan lépéssorozatról van szó, ahol

(1) megfogalmazzuk a problémát;

(2) kialakítunk egy hipotézist (modellt, elméletet);

(3) kísérletek útján összevetjük az elméleti és tapasztalati adatokat;

(4) értelmezzük az összehasonlítás eredményeit és következtetéseket vonunk le;

(5) megkíséreljük javítani a modellt (elméletet), ezért változtatások céljából visszatérünk a (2) lépéshez.

Végső soron azt mondhatjuk, hogy a parttalan filozófiai viták helyett egy állítás bebizonyítását illetően a tapasztalat válik az igazság kritériumává a tudományban.

Ha azonban az eredetünk a kérdés, a tapasztalat megszerzése lehetetlen.

Ez azt is jelenti, hogy a tudósok elmélkedhetnek a múltról vagy a jövőről, de valójában csak a jelent figyelhetik meg. Miután a természettudósok egyetértenek abban, hogy a természettudományos gondolkodás elsődleges bázisa a megfigyelés, nyilvánvaló következmény, hogy amit nem lehet megfigyelni, az természettudományosan nem vizsgálható. Márpedig sem az élet kialakulását, sem a fajok egymásból való kialakulását nem lehet megfigyelni. A fajok evolúciója, ha volt is ilyen folyamat egyáltalán, régen befejeződött akkor, amikor Darwin nevezetes könyvét 1859-ben először publikálta.

Márpedig a legtöbb oktatási intézményben, az általános iskoláktól az egyetemekig, azt tanítják, hogy az evolúció bizonyított tudományos tény. Ugyanezt erősíti a legtöbb természettudományos televíziós műsor, ezt hallhatjuk számos ilyen jellegű rádióműsorban, ilyen magyarázatok olvashatók a természettudományi múzeumok többnyelvű eligazító tábláin. Pedig szólni kellene – éppen a tudományos objektivitás megőrzése és a tévedés lehetőségének joga érdekében – azokról a rendkívüli nehézségekről, ellentmondásokról, amelyek az evolúciótant valójában terhelik.

Először is nyíltan kellene beszélni arról, hogy a modern evolúciós elméleteknek azért van számtalan változata, mert az evolúció mechanizmusa – a Világegyetem evolúciójától a sejten belül lejátszódó folyamatok evolúciójáig – valójában ismeretlen. Hipotézisek, modellek, elméletek szép számban vannak, de egy hipotézist egy másik hipotézissel a tudományban nem lehet bizonyítani.

Az 1959-ben megrendezett Centenáriumi Darwin-ünnepségen az evolúció hívei még egységben léptek fel és magabiztosan ítélték meg felfogásuk tudományos megalapozottságát.

Sir Julian Huxley (a Darwin tanait erőteljesen támogató és népszerűsítő Thomas Henry Huxley unokája) a következő szavakkal összegezte a tudományos közvélemény álláspontját:

„Az első dolog, hogy megállapítsuk a darwini evolúcióelméletről: az többé már nem elmélet, hanem tény. Nincs komoly természettudós, aki tagadná azt a tényt, hogy az evolúció bekövetkezett, csakúgy, mint ahogyan nem tagadná azt a tényt sem, hogy a Föld a Nap körül kering. … Jelenleg minden neves evolúcióbiológus egyetért abban, hogy az élet evolúcióját a természetes kiválasztódás folyamata irányítja, semmi egyéb.”

Az ezt követő évtizedekben egyre inkább illúzióvá vált a fenti megállapítás és a természetes kiválasztódás elégtelensége újabb és újabb evolúciós faktorok bevonását, majd végső érvként az anyag önszervező képességének a tudományban igencsak szokatlan, misztikus bevetését eredményezte. Az evolúció mechanizmusát illetően felismert nyilvánvaló ellentmondások 1980-ban már éles vitákhoz vezettek a Chicagói Természettudományi Múzeumban megrendezett kongresszuson, ahol mintegy 150 jeles evolucionista találkozott, hogy megvitassák a felmerült problémákat. Négynapos, többnyire zárt ajtók mögött zajló heves vita után az evolucionisták egyetértettek abban, hogy „az evolúció tény”. Azt illetően azonban már nem tudtak megállapodni, hogy tulajdonképpen mi is ez a tény. A közismert mondás, miszerint „a tények makacs dolgok”, itt szó szerint megmutatkozott.

Szó sincs ugyanis magától értetődő dolgokról, hiszen a The New York Times beszámolójából az derül ki, hogy az összegyűlt tudósok nem tudták kielégítő módon megfogalmazni az evolúció mechanizmusát, másrészt abban a kérdésben egyezségre jutni, hogy miként lenne eldönthető, hogy az evolúció folyamata így vagy úgy ment-e végbe.

Az eredetünk alternatíváit jelentő „evolúció vagy teremtés” vita három sarkalatos pontja tézisszerűen is összefoglalható.

1. A világ kezdeteire vonatkozó bármilyen elméletet lehetetlen tudományosan bebizonyítani. Mind az evolúció, mind a teremtés elfogadása hit és nem tudomány kérdése.

2. Vagy a teremtés igaz, vagy az evolúció: nincs harmadik lehetőség. Hitelesen és világosan fogalmazza ezt meg George Wald, Nobel-díjas angol biokémikus:

„Amikor az élet földi eredetéről van szó, csupán két lehetőség kínálkozik: a teremtés vagy a spontán keletkezés (evolúció). Nincs harmadik út. A spontán keletkezést (az ősnemzést) 100 évvel ezelőtt megcáfolták (Pasteur), de ez csak egyetlen más végkövetkeztetéshez vezet el bennünket: a természetfeletti teremtéshez. Ezt nem tudjuk elfogadni filozófiai okokból (személyes indítékokból); ezért azt választjuk, hogy elhisszük a lehetetlent: azt, hogy az élet önmagától, véletlenül jött létre.”

3. Jóllehet, mind az evolúció, mind a bibliai teremtéshit hozzáférhetetlen a tudományos módszerek számára és mindkettőt hit által kell elfogadni, ez nem jelenti azt, hogy az ismert tudományos tények és megfigyelések ebben az alapvető kérdésben semmilyen támpontot nem adnak. Éppen ellenkezőleg: a tudományos tényeket fel kell használni arra, hogy segítsék tisztázni: a világ kezdeteire vonatkozó melyik modell valószínűbb, ezért a beléjük helyezett hit intelligens és nem vak.

Evolúció: kritikátlanul?

Elismeréssel kell utalnom itt arra, hogy a hazai tudományos élet és a média, ha igen szerény mértékben is, bizonyos lehetőséget ma már nyújt a tudományos és világnézeti kérdésekben kisebbségben lévő, de logikailag következetes, a tudomány írott és íratlan szabályait betartó, érvekkel jelentkező tudósok, kutatók és más szakemberek számára, ezáltal támogatja a nyitott gondolkodás kialakulását. A Magyar Tudomány című rangos folyóirat 1998-ban számos cikket közölt, amelyben a tudomány és hit, a hiszékenység, az evolúció és a teremtés, az alternatív világmagyarázatok témakörében élesen szembenálló nézetek csaptak össze anélkül, hogy a vita személyeskedéssé vagy érzelmileg terheltté vált volna. Megtiszteltetés számomra, hogy résztvevője lehettem ennek a nagy szellemi kihívást és élményt jelentő vitának.

Írásomat a médiából ismert híradással kezdtem, ugyanilyen módon szeretném (ebben a cikkben) befejezni. 1999. augusztus 11. számomra nemcsak a napfogyatkozás miatt marad emlékezetes, hanem a Kossuth Rádióban az Esti Krónika után elhangzott, tudományos igényességű műsor miatt is, amelyben szerepelt egy, az élet eredetét egészen új megvilágításba helyező interjú Charles Thaxton professzorral, aki a közelmúltban Magyarországon is járt és több felsőoktatási intézményben előadásokat tartott, egyebek között a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Miskolci Egyetemen. Thaxton a beszélgetésben kiemelte, hogy a tudományon belül minden a materializmusra korlátozódik, holott ezt semmi nem indokolja. Ez hiba, mert a tudományosság kritériumai semmi olyat nem tartalmaznak, hogy eleve ki kellene zárnunk természetfeletti tényezőket. Ha ezt tesszük – márpedig az evolucionisták ezt teszik – olyan előítélettel kezdünk hozzá a természet vizsgálatához, amely megakadályozhatja az igazság megismerését. A riporternek az 1953-ban végrehajtott híres Miller-féle kísérletre célzó kérdése kapcsán kiemelte, milyen erős mértékben befolyásolta már a kísérlet megtervezését is az a prekoncepció, ideológiai alapú előítélet, hogy az élet élettelen kémiai anyagokból, az “őslevesnek” elkeresztelt valamiből alakult ki spontán nemzés, abiogenezis által. Figyelmen kívül hagyta ez a kísérlet azt a tényt, hogy nem voltak tiszta kémiai anyagok a Föld akkori fázisában, a termodinamika második főtétele értelmében a keletkezett aminosavak gyorsabban lebomlottak volna, mint amilyen ütemben létrejöttek, hacsak külső intelligencia nem segít a létrejött magasabb rendű molekulák „elmentésében” és felszaporításában, és így tovább. Thaxton a lényegre tapintott, amikor megjegyezte: „A kísérletek eredményei, sokszor a kísérletező eredményei, és azokat nem a természet mutatja be önmagától és önmagáról.”

Arra a kérdésre, hogy Darwin vajon ma, a XX. század végén is megírná-e A fajok eredete című könyvét, Thaxton határozottan így felelt: „NEM. Mai ismereteink az élő szervezetekről, a sejt belső felépítéséről és működéséről összehasonlíthatatlanul mélyebbek, mint Darwin korában voltak. Az új tudományos ismeretek szintézise nagyon erősen valószínűsíti az Intelligens Tervező közreműködésének megkerülhetetlenségét.”

A szerző egyetemi tanár, informatikus

forrás: http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/199908/evolucio_teny_tudomanyos_elmelet_vagy_hit