John R. Baumgardner, geofizikus

 

Hogyan keletkeznek a kódolt nyelvi szerkezetek?

 

A 20. század biológia tárgykörében felmerült egyik legdrámaibb felfedezés az, hogy az élőlények kódolt nyelvi szerkezetek megvalósításai. Minden részletes kémiai és szerkezeti összetettség, mely az anyagcseréhez, a speciális funkciókhoz és a sejtek reprodukciójához kapcsolódik, a DNS-ben tárolt algoritmusokban található, kódolt formában. Ezért központi kérdés, hogyan is keletkeznek ilyen elképesztő méretű nyelvi szerkezetek.

 

Ezen struktúrák eredete, természetesen az élet eredetét feszegető kérdéskör legfőbb része. A legegyszerűbb baktérium genomja is durván egy millió kodonból áll. (Minden kodon vagyis genetikai szó, a négybetűs genetikai ábécé 3 betűjéből tevődik össze.) Valóban spontán módon szerveződnek az egymillió szó hosszúságú kódolt algoritmusok, valamilyen ismert természetes folyamat következtében? Sugallja számunkra a spontán kialakulást a fizikai törvények közül bármi is? Az őszinte válasz egyszerű.

A termodinamikai és az információelméleti érvek alapján ma azt mondhatjuk, hogy nem szerveződnek és nem szerveződhetnek így.

 

 

 

 

A nyelv egy szimbolikus kód, egy szótár és egy nyelvtani szabálykészlet segítségével közvetíti és rögzíti a gondolatokat.

 

Az ébren töltött óráink nagy részét sokan azzal töltjük, hogy nyelvi adatokat hozunk létre, dolgozunk fel, vagy éppen terjesztünk. Azonban ritkán veszünk tudomást arról a tényről, hogy a nyelvi struktúrák a nem anyagi valóság tiszta megnyilvánulásai.

 

 

Következtethetünk minderre abból a megfigyelésből, miszerint maga a nyelvi információ független annak anyagi hordozójától. A jelentés, vagy üzenet nem függ attól, hogy hogyan közvetítjük: hanghullámok segítségével a levegőben, tinta útján papíron, mágneses tér létrehozásával a floppy lemezen vagy egy elektromos hálózat feszültségmintázatán keresztül. Az 100,000,000 dolláros lottó ötösről szóló üzenet a nyertes felé ugyanaz, ha az illetővel személyesen közlik ezt a bejárati ajtónál, ha telefonon értesítik, ha levélben, ha televízión vagy akár interneten keresztül.

 

Einstein a szimbolikus információ természetét és eredetét, mint tudjuk, a világ egyik legmélyebb kérdéseként jelölte meg. Nem tudott olyan módot nevesíteni, ahogyan az anyag a szimbólumra jelentést ruházhatna. Világos következménye, hogy a szimbolikus információ, vagy nyelv a valóságnak olyan szeletét képviseli, mely elválik (elhatárolható) az anyagtól és az energiától. A nyelvészek ma az anyag és az értelemhordozó szimbólum készletek közötti rést „Einstein öbölnek” hívják. Ma, az információ korában már nem képezi vita tárgyát, hogy a nyelvi információ is objektív valóság. Egy szempillantás alatt belátjuk, hogy minőségében eltér az anyag/energia alapú valóságtól, melyen a nyelvi információ utazik.

 

 

 

 

 

 

Akkor honnan származik a nyelvi információ?

 

 

 

Emberi megtapasztalás alapján az általunk létrehozott és feldolgozott nyelvet azonnal az agyunkban kötjük össze. De mi is az emberi elme valódi természete? Ha valami, ami annyira valóságos, mint a nyelvi információ, képes az anyagtól és az energiától függetlenül létezni, ok-okozati összefüggésében vizsgálva nem ésszerűtlen azt feltételezni, hogy azon létező, amely nyelvi információ eredetezésére képes, lényegét tekintve szintén nem anyagi természetű.

 

Ezen megfigyelések azonnali következménye a nyelvi információt illetően az, hogy a materializmus, mely tudományos körökben sokáig az uralkodó filozófiai irányzat volt, alapvető előzetes feltételezésével a nem anyagi valóság nem létéről, egyszerűen szólva világosan téves. Cáfolata pedig lenyűgöző triviális.

Az evolúciós vonatkozásai azonnal látszanak. Az az evolucionista feltételezés, miszerint anyagi magyarázattal kell rendelkezniük a rendkívül összetett nyelvi szerkezeteknek, melyek az összetett vegyi nanorobotok és a kifinomult visszajelző kontrollmechanizmusok tervrajzát és működési leírását alkotják (még a legegyszerűbb élő szervezetét is) – alapvetően hibás. De akkor miből eredeztethető a szimbolikus nyelv, mely minden élőlény döntő alkotóeleme és amiből ilyen csodálatos képességeket fejleszt ki, működtet és hoz létre?

A válasz nyilvánvaló: kétség kívül valamilyen intelligens alkotó szükséges hozzá.

 

Mi van a makroevolúcióval?

 

Anyagi és energiai jellegű fizikai folyamatok képesek-e módosítani létező genetikai nyelvi struktúrákat, hogy további néhány igazán újszerű képesség jöjjön létre, ahogyan azt az evolucionisták oly’ elszántan hinni vélik?

Ebben a kérdéskörben reagálva Murray Eden professzor, az információelmélet és a formális nyelvek szakértője (Massachusetts Institute of Technology) évekkel ezelőtt azt állította, hogy a formális nyelvi struktúrák véletlenszerű háborgatásai egyszerűen nem hajtanak végre ekkora mágikus bravúrokat. Szerinte „A ma létező formális nyelvek egyike sem viseli el az olyan szimbólum sorozat véletlenszerű változását, mely a mondatait fejezi ki. Ebben az esetben a jelentés szinte kivétel nélkül tönkremegy. Bármely változtatásnak mondattani értelemben jogszerűnek kell lennie. Úgy sejtem, hogy amit egyesek „genetikai nyelvtaniságnak” hívnak, determinisztikus magyarázattal bír, és nem nyeri el stabilitását a véletlenszerű variációkra ható szelekciós nyomástól.”

Egyszóval, a válasz az, hogy nem. A genetikai ábécé véletlenszerű változásainak nincs meg az a képessége, hogy hasznos új fehérjeszerkezeteket hozzanak létre, éppúgy, ahogyan az aminosavak a korábbi részben tárgyalt láncszerű kapcsolódására sem volt képes. Ez az óriási tökéletlensége bármely makroevolúciós anyagi mechanizmusnak. Az élet olyan összetett, nem anyagi természetű nyelvi szerkezetektől függ, melyek a saját részletes leírásukat teszik lehetővé. Az anyagi folyamatok teljességgel képtelenek létrehozni az ilyen szerkezeteket, vagy módosítani azokat, melynek nyomán új funkciók keletkezhetnének. Ha a durván 1000 szükséges gén létrehozásának feladata, mellyel egy baktérium sejtszintű működése definiálható, megoldhatatlan a materialista fogalomkeretben, fontoljuk meg, mennyivel inkább az volna a durván 100.000 gén megszerzésének feladata, mellyel egy emlőst meghatározhatunk.

 

Az evolucionisták publikációinak milliós nagyságrendű oldalszáma ellenére – a szakfolyóiratokban megjelent cikkektől, könyvekig, a népszerű magazin sztorikkal bezárólag, melyek feltételezik és magukban foglalják, hogy az anyagi folyamatok teljesen elégségesek a makroevolucionista csodák létrejöttéhez – a valóságban nincsen racionális megalapozottsága ennek a hiedelemnek. Merő fantázia csupán. A kódolt nyelvi struktúrák nem anyagi természetűek és feltétlenül nem anyagi természetű magyarázatot követelnek.

 

 

Bővebben:

Andrew McIntosh, matematikus: Biológiai információ.

Az információ eredete.

Stephen Meyer: Honnan származik a DNS molekulában lévő digitális információ?

Dr. Farkas Ferenc, vegyészmérnök: A meghökkentő DNS 1-4.

Dr. Farkas Ferenc, vegyészmérnök: A sejtbe kódolt információ 2.

Tóth Tibor: A genetikai kód, olyan bonyolult…

Dr. Andrien Bury: Honnan származik az információ?

 

Forrás:

https://answersingenesis.org/answers/books/in-six-days/

https://answersingenesis.org/answers/books/in-six-days/john-r-baumgardner-geophysics/#fn_4

Herausgeber: John F. Ashton – Die Akte Genesis, Schwengeler 2003

Az In Six Days – Why 50 Scientists Choose to Believe in Creation című könyv magyar nyelvű lefordításához és kiadásához segítőket (fordítókat, lektorokat, stb.) ill. szponzorokat keresünk. Jelentkezni a teremtesvagyvk@gmail.com mail címen lehet.