Részlet

 

Werner Gitt: Teremtés + evolúció = ?

 

című könyvből 30-33. o.

 

Evangéliumi Kiadó 1990

 

 

 

Köszönjük az Evangéliumi Kiadónak, hogy könyveikből idézhetünk.

 

 

 

 

Előző oldal: Nyelvek kialakulása

Következő oldal: Rosette-i kő

 

 

Az emberi beszéd eredete

 

 

 

 

Evolúció:

 

Bár a beszédjelenség mélyebb megismerése alapján számos hipotézist újból el kellett vetni, az evolúciós modell képviselői mégis szilárdan hiszik, hogy az emberi beszéd egy evolúciós folyamat során jött létre. Bernhard Rensch a beszéd létrejöttét az ember egyedülálló, különleges helyzetének kialakulása szempontjából döntőnek tartja. Bár elismeri^R1:

 

,,Nem tudjuk, hogy melyik törzstörténeti fokozatban keletkezett a beszéd”, mégis abból indul ki, hogy „sejtszaporodás által a homloklebenyek oldalain egy olyan övezet képződött, amely egyik oldalán egy motorikus beszédközponttá fejlődött ki”.

 

A ma beszélt nyelvek sokféleségét is az evolúcióval magyarázzák, mint pl. Illies^I2:

 

„Nyelvek, nyelvjárások ezreinek a sokasága arra kényszerít, hogy belássuk: itt… egy közös gyökér volt, majd egy szilánkokra törés következett be. Tehát evolúcióról van szó, amelynek szükségszerűen egy nullpontja, egy kezdete kellett hogy legyen.”

 

 

Tudományos ellenvetések:

 

l. A beszéd morfológiai előfeltétele nem csupán egyetlen szerv létezése, hanem az, hogy ezzel egyidejűleg egy hangképző berendezés, egy megfelelő, a nyelvvel együttműködő garattér, valamint egy magas szintűen komplex vezérlőrendszer is rendelkezésre álljon (agy). Hogyan jöhettek létre párhuzamosan ilyen különböző és egymással mégis precízen összehangolt összetevők, ha – mint Konrad Lorenz megállapítja a mutáció és a szelekció az „evolúció motorjai”? Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen zseniális koncepció előzetes célkitűzés nélkül jöjjön létre.

 

2. Egy gyermek úgy születik, hogy nem tud beszélni, és abban a helyzetben van, hogy szülei mindenkori nyelvét megtanulja. A beszédkészlet már rendelkezésre áll, és az erre a célra szánt agyba kell hogy beépüljön. Az evolúció feltételezett előembere a beszéd számára semmiféle forrással nem rendelkezett. Egy szoftver nélküli komputerhez hasonlítható, és így nem volt képes beszélni.

 

3. A münsteri beszédkutató, H. Gipper, szembefordul azzal a véleménnyel, hogy a beszéd evolúció útján jött volna létre^G1,73:

Mindazok a feltételezések, amelyek szerint az állathangok váltak volna fokozatosan beszédhangokká (un. Vauvau-elméletek), vagy egy kezdetleges jelbeszédet váltott volna fel lépésről-lépésre a hangos beszéd, tarthatatlanok és értelmetlenek. Ilyen rövidre zárt hipotézisek nem ismerik fel, hogy az emberi beszéd mennyire sajátságos az állatok kommunikációs rendszeréhez viszonyítva. Itt nyomatékosan kell hangsúlyozni azt, hogy az emberi beszéd lényege semmiképpen sem merül ki a kommunikációban. Az állatvilágban mindenütt van kommunikáció. Az emberi beszéd azonban több ennél, a megismerés eszköze, azaz szellemi bejárat az értelemmel megérthető világba. A beszéd tulajdonképpeni feladata az, hogy artikulált hangzásokhoz meghatározott értelmet és meghatározott jelentést kössön, és ezáltal gondolatok kifejezésére legyen használhatóvá.”

 

4. A beszéd nem előny a szelekció során. Erre vezet rá Gipper^G1,73:

 

„Beate Marquardt az emberi beszédről és annak biológiai elő-feltételeiről írt disszertációjában azt vallja, hogy a létért való küzdelemben a puszta túléléshez egyáltalában nem volt szükség beszédre. Látása szerint a beszéd kifejezetten luxusjelenség… Egyébként W. v. Humboldtnak is már az volt a nézete, hogy az embernek a kölcsönös segélynyújtáshoz beszédre nem volt szüksége. Ebben az összefüggésben az elefántokra utal, amelyek beszéd nélkül magas szintűen társas állatokká lettek.”

 

5. Emberszabású majmokkal végzett hosszadalmas amerikai kísérletsorozatok (pl. Gardner kutató házaspár Washoe nevű nősténycsimpánzzal; Premack Sarah nevű nősténycsimpánzzal) azt a célt szolgálták, hogy bebizonyítsák a beszéd evolúciós fejlődését. Ezek ugyanolyan jó szolgálatot tettek a tudománynak, mint a múlt „perpetuummobilistái”. Annak a lehetetlensége, hogy olyan gépet építsenek, amely energiabetáplálás nélkül működik, az energiatörvényt csak még jobban megerősítette. Így a majomkísérletek a következőket igazolták:

Az állatvilágban sehol sincs igazi beszéd; még a legszorgalmasabb tanítással sem lehetett emberi beszéd létének ismérveit elérni. Kezdetleges fogalomalkotás csak ott volt elérhető, ahol az állatok elemi létszükségletei voltak érintve.

 

6. A beszéd egy anyagtalan jelenség, ezért ezen a ponton csődöt mond az összes evolúciós eredethipotézis. Ezt a kérdést a szerző „Energia” című^G7 könyvének „Beszéd” című fejezetében fejti ki bővebben.

 

 

Biblia:

 

Gipper beszédkutató a következő fontos megállapításra jut^G1,65:

„Aki a beszéd eredetét kérdés tárgyává teszi, az a bibliai alapot… máris elhagyta.”

 

A beszéderedet elméletek, amelyeknek a száma a felvilágosodás kora óta még mindig folyamatosan növekszik, valójában a Biblia kijelentése ellen irányulnak. Csak Johann Peter Süßmilch (1707-1767) állapította meg:

 

„Ha az embert tekintenénk a beszéd feltalálójának, akkor neki már a beszéd felfedezése előtt kellett volna egy nyelvet használnia,

beszéd nélkül kellett volna okosnak és értelmesnek lennie, ami mégis csak lehetetlen. Azért semmi más nem marad számunkra, mint az isteni értelem.”

 

A Biblia azt tanítja, hogy Isten beszélt Ádámmal, és az megértette, amit mondott neki. Ez megerősíti azt, hogy már az első embert, Ádámot is ellátta Isten a beszéd teljesen kifejlődött adományával. Párbeszédképes volt egy tagolt nyelv alkalmazásával (1.Móz. 2,23; 3,2 valamint 10. 12. 13. versek), és még a szóképzés képességével is rendelkezett.

1.Mózes 2,20: „Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek.”

 

Az emberre a Bábel tornya építésénél megnyilvánult önhitt magatartása miatt rótta ki Isten a nyelvek összezavarodásának az ítéletét. Azoknak a kísérleteknek, amelyek a nyelvek mai sokféleségét magyarázni akarják, ezt az eseményt figyelembe kell venni.

 

A bábeli ítélet utáni nyelvszétágazások részben végig követhetők. Feltűnő, hogy a komplexitás nem növekedett. Ellenkezőjére számtalan példa van (pl. latin: insula – angol: isle – francia: ile). Illies e fejezet elején említett feltételezésére, amely szerint a beszéd egyszerűbb gyökerekből az evolúció során állt volna elő, a valóság rácáfol. A régi nyelvek (görög, latin) a modern nyelvekkel (pl. angol) összehasonlítva bonyolultabb nyelvtannal rendelkeznek.

 

 

 

 

Irodalom:

 

R1. Rensch, B: Das universale Weltbild – Evolution und Naturphilosophie – Frankfurt/M., 1977. 141-142. o.

 

I2. Illies J.: Biologie und Menschenbild Freiburg/Br., 2. kiad. 1977. 53. o.

 

G1,73. Gipper, H.: Sprachursprung und Spracherwerb in: Herrenalber Texte HT 66, 65-88. old. 73. o.

 

G7. Gitt, W: Energie – optimal durch Information, Neuhausen-Stuttgart, 1986. 115. o.

 

G1,65. Gipper, H.: Sprachursprung und Spracherwerb in: Herrenalber Texte HT 66, 65-88. old. 65. o.