Az alábbiakban Dr. David Rosevear: Teremtéstudomány

című írásából teszünk közzé egy részletet.

A teljes könyv a pdf fájlok között olvasható.

Metamorfózis

Számos rovar, mint például a tegzeslégy, a szúnyog, a szitakötő és a molylepke, átél egy vagy két drasztikus változást, amelyek során a korábbi állapot sejtjei elfolyósodnak és szétesnek, hogy táptalajt biztosítsanak az új, az előzőtől eltérő állapot kifejlődése számára. A hernyó bebábozódik, majd kibújik belőle a pillangó.

Az új-zélandi barlangokban élő szentjánosbogár, az Arachnocampa luminosa petéjéből lárva lesz. A lárva mintegy kilenc hónapon keresztül növekszik, ezalatt négyszer is vedlik, míg végül csaknem négy centiméteres nagyságot ér el. Közben megsző egy selyemfészket. Ezen egy függöny lengedezik, amelynek akár hetven szála is lehet A szálakat ragacsos cseppecskék rögzítik. Ez a függöny elkap olyan repülő rovarokat, mint például a muslica, és ilyenkor a lárva felhúzza a szálat, hogy felfalja zsákmányát. A lárva farkának zöldes izzásával vonzza magához vacsoráját. A lárva váladéka egy luciferáz nevű enzimet tartalmaz, amely ezért a fotókémiai jelenségért felelős. Mintegy kilenc hónapi táplálkozás után a lárva bebábozódik. Bábállapotban csak feleakkora, mint korábban, de továbbra is világít. Kevesebb, mint két hét

leforgása alatt kibújik a bábból a szárnyas rovar, amely mindössze 12-13 mm hosszú, és nincs szája. Továbbra is lumineszkál, amelynek most feltehetően a pár megtalálása a célja. A nőstény alig egy-három napon belül lerakja közel háromszáz petéjét, majd elpusztul.

A lárva egy kész „zabagép”, a kifejlett rovar pedig egy peterakó gép. Mindegyik állapot szükséges a faj fennmaradása érdekében. A petének tartalmaznia kell a lárva, a báb és a kifejlett rovar állapotának információit, a változásokat előidéző időzítő-szerkezettel együtt. Képzeljük el a lárva archetípusát, az elsőt, amely megpróbál átlépni a bábállapotba, majd a kifejlett rovar stádiumába! A lárvatestet lebontó enzimek csak eddig a pontig mehetnek el, különben az egész lény eltűnik egy lassan kihunyó lumineszkáló levesben. Ha esetleg már kezdetben ismeri ezt a trükköt, akkor is rá kell jönnie, hogyan lehet belőle petékkel megrakott repülő rovar. És persze miközben tanulgatta ezt az átváltozást, buzgón gyakorolta a selyemfüggöny elkészítésének mesterfogásait is, hogy zsákmányul ejtse vele első reggelijét!

Az Arachnocampa luminosa csak úgy jöhetett létre, hogy Isten teremtette meg az összes genetikai információval együtt, és már kezdetben tökéletesnek kellett lennie. Az egyes fejlődési szakaszok nem fejlődhettek ki egymástól függetlenül.

A pöfögő futrinka

Egy másik kis rovar, amely nem fejlődhetett ki, a pöfögő futrinka, a brachinus. Ennek a kb. 12 mm-es kis piromániásnak kamrái vannak a potrohán. Ezek olyan anyagból vannak, amelyek képesek ellenállni a maró vegyi anyagoknak és kibírják a robbanásokat. Erős (25%-os) hidrogén-peroxidot, hidrokinonokat és egy enzimet választ ki magából, amely elősegíti az említett vegyi anyagok robbanásszerű reakcióját.

Amikor ragadozó közeledik felé, a futrinka forró, veszélyes gázokat bocsát ki a potrohánál elhelyezkedő két állítható fúvókáján keresztül. Az éles csattanásnak tűnő robbanás során bármilyen hihetetlen, de másodpercenként ötszáz alkalommal lövell ki magából forró gázokat. Képzeld csak el az első pöfögő futrinkát, amely most fejleszti ki kémiai védekező mechanizmusait! Ha a robbanókeverék összetevőinek aránya nem megfelelő, és a dolog nincs megfelelően időzítve, a futrinka áldozatul esik a ragadozónak. Ha megtanulja a vegyi anyagok kiválasztását, de még nincsenek készen a fúvókái, akkor a saját potrohát robbantja fel. Itt van tehát egy másik lény, amely nem jöhetett létre fejlődés útján.

Azonnal tökéletesnek kellett lennie

Hogyan tanulhatta meg a tengeri csiga fokozatosan a tengeri anemona elfogyasztását mérgező anyagot tartalmazó, szétrobbanó tüskéinek megemésztése nélkül?

Aztán meg kellett megtanulni, hogyan tudja eljuttatni ezeket a mérgezett nyílvesszőket a saját hátán lévő sarkantyúkhoz, hogy lövöldözhessen velük a ragadozókra.

Hogyan tanulták meg a költöző madarak elődeik útvonalát anélkül, hogy elvesztek volna az óceánok végtelen térségei fölött?

Hogyan maradhattak életképesek a madarak tojásai, miközben a szülők a fészekrakás művészetét gyakorolgatták?

Ez csak néhány példa olyan helyzetekre, ahol mindennek működnie kellett az első pillanattól kezdve.

Bővebben:

Kuhn: Gomba programja

Biológiai információ

Kódolt nyelvi szerkezetek