Batten: 101 bizonyíték

 

A föld kora

101 bizonyíték a föld és az univerzum fiatal kora mellett

 

Írta Don Batten

Megjelent 2009. június 4-én,

utolsó frissítés: 2019. szeptember 18.

Forrás: https://creation.com/age-of-the-earth

 

 

Fordította: Konkoly Dávid

Lektorálta: Dr. Hecker Kristóf

 

A lap alján néhány kapcsolódó oldal linkje található.

 

 

A tudomány igazolhatja a föld korát?

 

Fotó: 123.rf 

Számos kategóriába sorolhatók a föld és a kozmosz korára vonatkozó azon bizonyítékok, melyek fiatalabbnak mutatják őket, mint napjaink általános becslései.

 

 

Az univerzum széles körben elfogadott kora jelenleg 13,77 milliárd év, a naprendszeré (beleértve a Földet) 4,543 milliárd év. Azonban nincs olyan tudományos módszer, amely igazolni tudná a föld és az univerzum korát, és ez vonatkozik azokra is, amelyeket itt felsoroltunk; ez tehát határozottan arra utal, hogy ezekkel az elfogadott korokkal komoly probléma van. Bár az idő indikátorokat „óráknak” nevezik, nem azok. Minden meghatározott koradat olyan számításokból ered, amelyek szükségszerűen maguk után vonnak előfeltevéseket a múlttal kapcsolatban.

Az „óra” kezdeti időpontja is feltevésen alapult, ahogy sebességének váltakozása az idők folyamán. Továbbá feltételeznünk kell, hogy az órát soha nem zavarta meg semmi.

 

Nem létezik olyan független természetes óra, amihez képest ezek a feltevéseket ellenőrizhetnénk. Például a holdon lévő kráterek száma, a jelenleg megfigyelt kráter keletkezések alapján, arra utalhat, hogy a hold meglehetősen idős. Azonban ahhoz, hogy levonjuk ezt a következtetést, azt kell feltételeznünk, hogy a kráterkialakulás üteme ugyanakkora volt a múltban, mint a jelenben. Ma már jó okunk vannak azt feltételezni, hogy ez az ütem elég intenzív lehetett a múltban, és ez esetben a kráterek egyáltalán nem idős korra utalnak (lásd lentebb).

 

„Nincs olyan tudományos módszer,

amely igazolni tudná a föld

és az univerzum korát, és ez

vonatkozik azokra is,

amelyeket itt felsoroltunk.”

 

A millió éveket azzal a feltételezéssel kapják eredményül, hogy a folyamatok változásának aránya a múltban ugyanaz volt, amit ma is megfigyelünk – ezt hívják az uniformitarianizmus elvének. Ha az ezeken az előfeltevéseken alapuló számított kor nem egyezik azzal a korral, amit szerintük kapniuk kellett volna, azt a következtetést vonják le, hogy a feltevéseik nem alkalmazhatók ebben az esetben, és ennek megfelelően módosítják a számítást. Ha a kapott eredmény elfogadható kort ad, a kutatók azt publikálják.

 

Az itt felsorolt fiatal korra vonatkozó példákat szintén ugyanannak az uniformitarista elvnek az alkalmazásával kapjuk meg. A hosszú korszakok támogatói elvetik a föld fiatal korára vonatkozó bizonyítékokat azzal érvelve, hogy a múlttal kapcsolatos előfeltevések nem érvényesek ezekben az esetekben. Más szavakkal, a kor nem annyira a tudományos vizsgálódás tárgya, mint inkább az előfeltevéseinkre épülő érvrendszer a nem megfigyelhető múltra vonatkozóan.

 

Az itt bemutatott bizonyítékok mögötti feltételezéseket nem lehet igazolni, azonban az a tény, hogy a különböző jelenségeknek ilyen széles köre mind jóval fiatalabb korra utalnak, mint amit általánosan elfogadottnak tekintenek, erős alapot biztosít arra, hogy megkérdőjelezzük az általánosan elfogadott korokat.

 

Továbbá számos bizonyíték ahelyett, hogy a korral kapcsolatban bármilyen becslést adna, kihívást intéz a lassú és fokozatos uniformitarianizmusnak, amelyen az egész időskor-meghatározási módszerek függenek.

 

 

A fiatal korra utaló jelek közül sokat kreacionista tudósok akkor fedeztek fel, amikor olyan dolgokat kezdtek el kutatni, amelyek arra voltak hivatva, hogy „bizonyítsák” a hosszú korszakokat. A lecke ezúttal világos: amikor az evolucionisták újabb kifogásokat „dobnak be” a bibliai idővonallal szemben, nincs okunk aggódni. Előbb vagy utóbb az a feltételezett bizonyíték a feje tetejére áll, és még a fiatalföld mellett szóló érvek listáján is megjelenik. Másrészt az itt felsorolt bizonyítékok némelyike további kutatások során alaptalannak bizonyulhat, és szükség lesz a módosításukra. Ilyen a tudomány természete, különösen a történeti tudományé, mivel nem végezhetünk vizsgálatokat múltbeli eseményeken (Ld: „Ez nem tudomány”.)

 

„Amikor az evolucionisták újabb kifogásokat

„dobnak be” a bibliai idővonallal szemben,

nincs okunk aggódni. Előbb vagy utóbb az a

feltételezett bizonyíték a feje tetejére áll,

és még a fiatalföld mellett szóló

érvek listáján is megjelenik.”

 

A tudomány megfigyeléseken alapszik, és az egyetlen megbízható kormeghatározási mód a hiteles tanú beszámolója, aki megfigyelte az eseményt. A Biblia azt állítja magáról, hogy közvetíti annak az egyetlen Egynek a beszámolóját, aki tanúja volt a Teremtés eseményeinek: ő maga a Teremtő. Ily módon, a Biblia az egyetlen eszköz a kozmosz és a föld korának megismeréséhez. Lásd még The Universe’s Birth Certificate (Az Univerzum anyakönyvi kivonata) és Biblical chronogenealogies (Bibliai nemzetségtáblázatok, számszaki mű). Végül is mi hisszük, hogy a Biblia ismét igazolást nyer, és azok, akik tagadják tanúságtételét, meg fognak döbbenni.

 

 

A föld fiatal korának biológiai bizonyítéka

 

 

Kép: Dr Mary Schweitzer

 

A dinoszaurusz csontokban talált rugalmas véredények, vérsejtek, állati fehérjék, sőt DNS alátámasztják a kövületek párezeréves korát, és nem a paleontológusok állítása szerinti 65+ millió évet bizonyítják.

 

 

  1. DNS az „ősi” fosszíliákban. A 425 millió évesnek mondott baktériumokból kivont DNS, megkérdőjelezi a feltételezett kort, mivel a DNS nem tud néhány ezer évnél tovább fennmaradni.

 

  1. Lazarus-baktériumok – a sózárványokból felélesztett baktériumok, amelyek állítólag 250 millió évesek, arra utalnak, hogy a só nem sokmillió éves. Ld. még Salty Saga (sós családregény).

 

  1. A humán genomban a némileg káros mutációk révén történő generációnkénti leromlás egybevág a néhány ezer évvel ezelőtti eredettel. (J. Sanford:., Genetic entropy and the mystery of the genome – (A genom genetikai entrópiája és rejtélye), Ivan Press, 2005, lásd a könyvismertetőt és a szerzővel készült interjút a Creation 30(4):45-47. oldalán, 2008. szeptember.) Ezt valószerű populációgenetikai modellek támasztják alá, igazolva, hogy a genomok fiatalok, néhány ezer éves időtávlatban. (Ld.: J. Sanford, J. Baumgardner, W. Brewer, P. Gibson és W. Remine: Mendel’s Accountant: A biologically realistic forward-time population genetics program – (Mendel Könyvelője: Egy biológiailag valósághű, időben előremutató populációgenetikai program, SCPE 8(2):147–165, 2007.)

 

  1. A „mitokondriális Éva” adatai összhangban vannak azzal, hogy minden ember egy néhány ezer évvel ezelőtt élt közös őstől származik.

 

  1. Az emberi Y-kromoszóma DNS-szekvenciájának világ szerte nagyon korlátozott változatossága, egybevág az emberiség közelmúltbéli nemrégi eredetével, ezer és nem millió években gondolkodva.

 

  1. Sok olyan csontcsontkövület, amit millió évekre datáltak, alig kristályosodtak meg, ha egyáltalán. Ez ellentmond a föld széles körben elfogadott öreg korának. Lássuk például Dinosaur bones just how old are they really? (A dinoszaurusz-csontok hány évesek is valójában?) Tengeri férgek járatait 550 millió évesre becsültek, holott azok még, amelyek lágyak, rugalmasak és látszólag az eredeti szerves összetevőkből állnak (eredeti cikk).

 

  1. A dinoszaurusz vérsejtek, a vérlemezkék, a fehérjék (hemoglobin, osteocalcin, kollagén, hisztonok) és a DNS nem egyeztethető össze az állítólagos több, mint 65 millió éves korukkal, de ha a maradványok (legfeljebb) néhány ezer évesek, úgy már hihetőbb.

 

  1. A fosszíliákban talált aminosavak 50:50-hiányos racemizációját millió évekre datálták, holott a teljes racemizáció néhány ezer éven belül lezajlik.

 

  1. Élő fosszíliák – medúza, graptolitok, maradványhalak, sztromatolitok, Wollemi-fenyő és több száz hasonló. Ez a sokszáz faj változatlan maradt, a sztromatolitok esetén legalább milliárd évek során, amely ellen mond annak, hogy a millió vagy a milliárd évek megfelelnének a valóságnak.

 

  1. Megszakított fosszília sorozatok. Például a bojtosúszós hal, Wollemi-fenyő és különféle „index”-fosszíliák, amelyek jelen vannak állítólagos ősi rétegekben, mégis hiányoznak azokból a rétegekből, amelyek a millió éveket hivatottak reprezentálni, sőt még ma is élnek. Ezek a megszakítottságok ellentmondanak azoknak a magyarázatoknak, melyek a kőzetté válást mérhetetlenül hosszú geológiai korszakokkal hozzák összefüggésbe – hogyan tudták például a bojtosúszós halak 65 millió éven keresztül elkerülni a fosszilizálódást? Lásd The „Lazarus effect”: rodent „resurrection”! (A „Lazarus”-hatás: a rágcsálók „feltámadása”!)

 

  1. A világ legidősebb élő szervezeteinek és a fáknak a kora egybevág a föld néhány ezer éves korával.

 

 

            A föld fiatal korának geológiai bizonyítéka

 

  Don Batten fotója

Az Új-Zélandi Aucklandhez közeli Keleti Partnál található erőteljes gyűrődés azt mutatja, hogy az üledékek puhák és rugalmasak voltak a felgyűrődéskor, és ez összeegyeztethetetlen a hosszú idejű kialakulás gondolatával. Ilyen gyűrődések világszerte láthatók és ez egybevág a föld fiatal korával.

 

  1. A növényi eredetű fosszíliák hiánya sok olyan formációban, amely bőséges állati / növényevő állati fosszíliát tartalmaz. Ilyen például a Montanaban található (Jura kori) Morrison képződmény. Ld.: Origins (Eredetek) 21(1):51–56, 1994. A Grand Canyonban lévő Coconino homokkőben is számos (állati nyom látszik), de szinte teljesen hiányoznak a növényi maradványok. Tanulság: ezek a kőzetek nem ökoszisztéma lenyomatai egy olyan „korszaknak”, amelyek in situ temetődtek be az evolucionisták által hirdetett mérhetetlenül hosszú időn keresztül. A bizonyíték jobban összefügg a katasztrofikus elsodródással és betemetődéssel, amely a Noé napjaiban zajlott a globális özönvíz idején. Ez felszámolja a millió évekre vonatkozó állítólagos bizonyítékokat.

 

  1. Sűrűn, szorosan hajtogatott rétegek, melyek nem mutatják jelét olvadásnak vagy törésnek. Például a Kaibab gyűrődés a Grand Canyonban, amely gyors felgyűrődésre utal, mielőtt az üledékek megszilárdultak volna (a homokszemek nem hosszabbodtak meg nyomás alatt, mint ahogy az várható lett volna, ha a szikla megkeményedik). Ez eltörli a százmillió éveket és egybevág a bibliai Özönvíz során lezajló rendkívül gyors kialakulással. Lásd Warped earth (Eltorzult föld, amelyet egy geofizikus írt).

 

  1. Polisztrát fosszíliák – kőszénben talált fatörzsek (Araucaria spp. king billy fenyők, celery top fenyők a déli féltekén meglévő szénben). Vannak polisztrát fatörzsek is a Yellowstone-beli fosszilizált erdőkben, a Nova Scotia-i Joggings-ban és sok más helyen. Polisztrát fosszilizálódott lycopod fatörzsek bukkannak elő a kőszénből az északi féltekén, és ez ismét annak a szerves anyagnak a gyors betemetődését / kialakulását mutatja, amelyből szén lesz.

 

  1. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a természeti erőket utánozva a szén gyorsan ki tud alakulni; hetek alatt a barnakőszén, és néhány hónap alatt a feketekőszén. Nincs szükség ehhez millió évekre. Továbbá a hosszú időszakok akadályai lehetnek a szén kialakulásának a fa megkövülésének megnövekedett valószínűsége miatt, amely gátolná az elszenesedést.

 

  1. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a természeti erőket utánozva az olaj gyorsan ki tud alakulni; nincs szükség ehhez millió évekre, hanem összhangban van a néhányezer éves korral.

 

  1. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a természeti erőket utánozva az opálok gyorsan ki tudnak alakulni; hetek leforgása alatt és nem millió évek alatt, mint ahogy azt állítják.

 

  1. A kőszénrétegek gyors, katasztrofikus kialakulásának bizonyítéka ellentmond az általánosan elfogadott százmillió éves időtávoknak, ideértve a Z-alakú rétegződést, amely egy egyszeri lerakódási eseményre utal a rétegek keletkezésére vonatkozóan.

 

  1. A fa gyors megkövülésének bizonyítéka szükségtelenné teszi a hosszú időperiódusokban való gondolkodást, és egybevág a föld néhányezer éves korával.

 

  1. A törmelékből képződött árkok és mélyedések (az üledékeknek a rárakódó üledékes kőzetek általi benyomulása) azt mutatják, hogy a rárakódó kőzetrétegek puhák voltak, amikor kialakultak. Ez erőteljesen keretek közé szorítja a benyomuló kőzetréteg lerakódására vonatkozó időskálát. Ld.: T. Walker: Vízzel telítődő árkok: Bizonyíték egy nagyszabású vízi katasztrófára, J. Creation (TJ) 14(3):8–9, 2000.

 

  1. Para(pszeudo)konformitások (rétegbeli egyenetlenségek) – ahol egy kőzetréteg egy másik kőzetréteg tetején terül el, de nincs meg közöttük az állítólagos többmillió éves geológiai idő, vagyis a köztes földfelszín nem mutatja semmi komolyabb erózió jelét; ez egy „ún. „flat gap” (lapos rés)”. Például a Grand Canyonban található Coconino homokkő / Hermit pala (állítólag 10 millió éves időrés áll fenn közöttük). A sűrű Schnebly Hill képződmény (homokkő) a Coconino és a Hermit között terül el közép-Arizonában. Ld: Austin, S.A., Grand Canyon, monument to catastrophe (Grand Canyon, műemléktől a katasztrófáig), ICR, Santee, CA, USA, 1994 és A. Snelling: A „hiányzó” geológiai idő problémája, Creation 14(3):31–35, 1992.

Látszólagos illeszkedések – akkor beszélünk erről, amikor az egyik kőzetréteg egy másik kőzetrétegen fekszik, de a keletkezésük között feltételezhetően nem telt el sok millió év, ennek ellenére sem figyelhető meg jelentős erózió az érintkezési felületen, vagyis a „flat gap” (sima hézag) jelenségével állunk szemben. Ilyen például a Coconino-homokkő és a Hermit-pala esete a Grand Canyonban (a feltételezések szerint tízmillió év hiányzik). A Schnebly Hill vastag homokkő formációja a Coconino és a Hermit nevű réteg között helyezkedik el Arizona közepén. Lásd: Austin, S.A., Grand Canyon, monument to catastrophe [A Grand Canyon, a katasztrófa emlékműve], ICR, Santee, CA, USA, 1994, valamint Snelling, A., The case of the „missing” geologic time [A „hiányzó” geológiai idő esete], Creation 14(3):31-35., 1992. Fordította: Lukács Tibor

 

 22. A rövid ideig fennmaradó mintázatok (esőcseppek lenyomata,  hullámfodrozódások, állatnyomok) jelenléte a parakonformitások határán azt mutatják, hogy a felső kőzetréteg azonnal az alatta lévő réteg után rakódott le, és ez kizárja a millió évnyi hiányzó idő lehetőségét. Ld a Para(pseudo)conformities alatt található hivatkozásokat.

 

 23. Az egymáson fekvő rétegek összeilleszkedése, amely rétegeket állítólag millió évek választanak el egymástól, szintén kizárja a sokmillió éves állítólagos geológiai időt. A „hiányzó” geológiai idő problémája; mississippi (kora karbon)-beli és kambriumi rétegek keveredése: hol van a 200 millió éves hézag?, CRSQ 23(4):160–167.

 

  1. A bioturbáció hiánya (féreg járatok, gyökérnövekedés) a parakonformitásoknál (sima felületű repedések) megerősíti a szóban forgó időhiányt, ahová az evolucionista geológusok sok millió évet illesztenek be, arra kényszerítve a kőzeteket, hogy idomuljanak az „eleve adott” többmilliárd éves időskálához.

 

  1. A tisztán felismerhető talajrétegek szinte teljes hiánya bárhol a geológiai oszlopban. A geológusok határozottan állítják, hogy sok ilyen „fosszilis” talajt (paleoszol) megtaláltak, de ezek eléggé eltérnek a mai talajtípusoktól, nélkülözik azokat a tulajdonságokat, amelyek jellemzik a talajszinteket; olyan jellemzők, amelyeket a különböző talajtípusok osztályozásánál alkalmaznak. Az alaposan megvizsgált leletek mindegyike azt bizonyítja, hogy híján vannak a megfelelő talajra jellemző tulajdonságoknak. Ha a „hosszú idő” igaz lenne, akkor a buja élet százmillió évei alatt a földön sokszorosan elég lehetőség adódott volna a talaj kialakulására. Ld: P. Klevberg és R. Bandy, CRSQ 39:252–68; CRSQ 40:99–116, 2003; T. Walker: Paleoszolok: a mélyre ásás eltemeti az Özönvíz geológiájával szemben támasztott „kihívásokat”, J. Creation 17(3):28–34, 2003.

 

  1. Az unkonformitások korlátozott kiterjedése (unkonformitás: olyan felszíni erózió, amely elválasztja a fiatalabb rétegeket az idősebb kőzetektől). A talajfelszín gyorsan erodálódik (pl: Badlands, Dél-Dakota), de vannak nagyon korlátozott unkonformitások. Ott van a „nagy unkonformitás” a Grand Canyon alján, azonban másfelől ott vannak az állítólagosan mintegy 300 millió éves rétegek leülepedve a tetején, különösebb unkonformitás nélkül. Ez ugyancsak egybevág e réteg sokkal rövidebb idő alatt történti leülepedésével. Ld: Para(pseudo)conformities.

 

  1. Az Arches Nemzeti Parkban (USA) több, mint 2000 boltíves szikla található. Ha 1970 óta 43 omlott össze és a belinkelt cikk 2015-ben íródott, ez 45 év, amely évente kerekítve egy összeomlást tesz ki, amely azt jelenti, hogy nagyjából 2000 év alatt az összes elveszett volna. Ez alaposan összeegyeztethető a bibliai időkerettel, de az evolúciós millió évekkel (5 millió?) nem. A dél-ausztráliai „12 apostolról” szóló történelmi feljegyzések lehetővé tehetnének egy hasonló időszámítást, habár elnagyoltabb, mint ez az USA-beli nemzeti park. Ld: Egy veszélyes nézet.

 

  1. Az a felfedezés, hogy a víz alatti lavinák („zavaros áramlások”) mintegy 50 km/h sebességgel haladnak, hatalmas területeket képesek üledékkel betemetni néhány óra leforgása alatt (F. Press és R. Siever, Föld, 4. kiadás, Freeman & Co., NY, USA, 1986). Az üledékekről eddig úgy gondolták, hogy lassan, hosszú korszakok során alakulnak ki, ma már úgy tekintenek rájuk, mint amik rendkívüli gyorsasággal formálódnak. Lásd például Egy klasszikus tillitet soroltak át a tenger alatti törmelék-ár kategóriájába (Szakmai).

 

  1. Különböző szemcseméretű üledékek medencés vizsgálata azt mutatja, hogy az egymásra rakódott kőzetrétegek, amelyekről azt gondolták, hogy hatalmas időtávok alatt alakultak ki tómedrekben, valójában nagyon gyorsan formálódtak. Még a kőzetek pontos rétegvastagsága is megkétszereződött, miután belemorzsolódtak az üledékes szemcséikbe és végig folytak a medencén. Ld Heterogén homokváltozatok rétegződésére vonatkozó kísérletek, Üledékképződési kísérletek: A természet végül közbeszól! és Sandy Stripes: A sok réteg sok évet jelent? Továbbá nagyon finom szemcsékről is kiderült, hogy sokkal gyorsabban ülepedtek le, mint ahogy azt korábban gondolták, ez pedig lehetővé teszi az agyagpala-üledék gyors kialakulását.

 

  1. A kanyonok gyors kialakulásának megfigyelt példái: a Providence Canyon délnyugat Georgiában, a Burlingame Canyon a Washingtoni Walla Wallához közel, és a Lower Loowit Canyon a Mount St. Helens mellett. Ezen kanyonok kialakulásának gyorsasága, melyek hasonlóak más olyan kanyonokhoz, amelyek létrejötte állítólag millió évekig tartott, megkérdőjelezi azon kanyonok feltételezett korát, melyeket senki nem látott kialakulni.

 

  1. A szigetek gyors formálódásának és kialakulásának megfigyelt példái, mint például Surtsey, amely összezavarja azt az elképzelést, hogy ilyen szigetek kialakulásához hosszú időre van szükség kell. Ld. még: Tuluman – Időpróba.

 

  1. A tengerpartok horizontális eróziójának mértéke, például a brit Beachy Head, minden hat évben egy métert veszít a part a tenger javára.

 

  1. A kontinensek vertikális eróziójának mértéke nem arányos a föld feltételezett idős korával. Ld: Creation 22(2):18–21.

 

  1. Jelentős sík területek jelenléte, melyeket sokmillió éves korúakra „datáltak” („megemelt őssíkságok”). Erre egy példa a Kangaroo Island (Ausztrália). C.R. Twidale, egy híres ausztrál fiziográfus azt írta: „ezeknek az ősformáknak a megmaradása bizonyos mértékig egy zavaró tényező a tájkép kialakulására vonatkozó, általánosan elfogadott modellek számára.” C.R. Twidale: Az ősformák túléléséről, American J. Science 5(276):77–95, 1976 (idézet a 81. o). Ld.: S.A. Austin: A tájak is evolúció útján alakultak ki? Impact 118, 1983. április.

 

  1. A világ összes magashegységének közelmúltbeli és szinte egyidejű keletkezése – ideértve a Himaláját, az Alpokat, az Andokat, és a Sziklás-hegységet – amelyek jelenlegi magasságuk jelentős részét úgy „5 millió” évvel ezelőtt érték el, miközben a hegyeket felépítő folyamatok állítólag már milliárd évek óta jelen voltak. Lásd: J. Baumgardner: A hegyek napjainkban zajló emelkedése. Impact 381, 2005. március.

 

  1. Vízáttörések. Ezek olyan hasadékok, amik átvágják a hegyláncokat, ahol a folyók sodrása fut. Ezek a világ minden táján megtalálhatók és részei annak, amit az evolucionista geológusok „egyenetlen csatornahálózatnak” hívnak. Disszonánsak, mert nem illenek bele a hosszú időszakokra alapuló rendszerbe. A bizonyíték megfelel a gyors kialakulás jóval fiatalabb korszakokra vonatkozó keretébe, ahol a hasadékok a Noé idejében lezajlott globális Özönvíznek egy recesszív szakaszában / diszperzív fázisában keletkeztek. Ld: M. Oard: A folyók a hegyeken keresztül mosódtak ki? A vízáttörések a Teremtésbeli Özönvíz erős bizonyítékai, Creation 29(3):18–23, 2007.

 

 

 

Az erózió mértéke olyan helyeken, mint a Niagara-vízesés, összhangban van a Noé Özönvize óta eltelt néhányezer éves időkerettel.

 

 

  1. A Niagara-Vízesésnél és más hasonló helyszíneknél megfigyelhető erózió összhangban van a bibliai Özönvíz óta eltelt mindössze néhányezer évvel. Azonban a Niagara hegyszoros nagy része valószínűleg nagyon gyorsan alakult ki az Agassiz-gleccsertó katasztrofikus kiáramlásával; Ld: Klímaváltozás, Niagara és katasztrófa.

 

  1. A folyódelták növekedési üteme a bibliai Özönvíz óta eltelt néhányezer évvel áll összhangban és nem roppant hosszú időszakokkal. Az érv Mark Twainre vezethető vissza. 1. példa: Mississippi – Creation Research Quarterly (CRSQ) 9:96–114, 1992; CRSQ 14:77; CRSQ 25:121–123. 2. példa: Tigris-Eufrátesz: CRSQ 14:87, 1977.

 

  1. „Underfit” (aránytalan) folyók. A folyóvölgyek túl nagyok a bennük lévő vízfolyásokhoz képest. Dury beszél az „underfit folyók kontinens-szintű eloszlásáról”. A folyómedrek kanyarulatának jellegzetességei alapján Dury arra következtet, hogy a múlt folyamainak gyakran 20-60-szor akkora lerakódása volt a maihoz képest. Ez azt jelenti, hogy a folyóvölgyek nagyon gyorsan lettek kivájva, nem lassan, hosszú időszakokon keresztül. Ld: S.A. Austin: A tájak evolúciós kialakuláson mentek át? Impact 118, 1983.

 

  1. A tengerekben lévő só mennyisége. Még ha figyelmen kívül is hagyjuk a bibliai Özönvíz hatását és zéró kezdeti sótartalmat feltételezünk a sófelvétel és -leadás minden arányában, annak érdekében, hogy maximalizáljuk azt az adott időt, ami alatt az összes só felgyülemlik, az óceánok maximális kora 62 millió év, amely kevesebb, mint 1/50-ed része az evolucionisták által állított kornak. Ez arra utal, hogy a föld kora is számottevően fiatalabb.

 

  1. A tengerfenéken meglévő üledék mennyisége a mostani talajeróziós ütemet alkalmazva mindössze 12 millió év alatt összegyűlt volna; egy szempillantás a tengerfenék nagyobb részének állítólagosan legalább 3 milliárd évéhez viszonyítva. Továbbá a hosszú-korszakok geológusai úgy tartják, hogy a magasabb eróziós ráták a múltban alkalmazhatók, ami lerövidíti az időkeretet. Bibliai nézőpontból az Özönvíz elmúltával sok üledék rakódhatott le a tengerfenéken azáltal, hogy a víz magával sodorta a még meg nem szilárdult talajt, ezzel tökéletes összhangba hozva az üledék mennyiségét a néhány ezer éves történelemmel.

 

  1. Vas-mangán csomósodások (IMN) a tengerfenéken. Ezen csomók mért növekedési üteme mindössze néhány ezer éves korra utal. A.V. Lalomov, 2006. Az ásványi üledékek példái ezeknek a geológiai rátáknak. CRSQ 44(1):64–66. Ez összefüggésben áll az óceánok nikkel-koncentrációjával.

 

  1. Az alluviális üledékek kora (olyan nehézfémek koncentrációi, mint például az ón a mai üledékekben és a megszilárdult üledékes kőzetekben). A leülepedés mért ütemei néhányezer éves kort mutatnak, nem a feltételezett milliókat. Lásd: A.V. Lalomov és S.E. Tabolitch, 2000. A partmenti alluviális síkságok korának meghatározása, Val’cumey, Észak-Szibéria. J. Creation (TJ) 14(3):83–90.

 

  1. Az olaj/gázkutak nyomása nem túl régi eredetre utal. Ha ezek sokmillió évesek lennének, azt várnánk, hogy a nyomások kiegyenlítődjenek még alacsony áteresztőképességű kőzetek esetén is. „Kőolaj-kutatási szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy lehetetlen megalkotni olyan hatékony modellt, amely az olajképződés hosszú és lassú, millió éveken át tartó folyamatát veszi alapul (Petukhov, 2004). Véleményük szerint, ha a modellek a sztenderd sokmillió éves kronológiai skálát vonják maguk után, a legjobb kutatási stratégia az, ha kutakat ásunk egy véletlenszerű hálózaton.” – A.V. Lalomov, 2007. Az ásványi üledékek példák a geológiai arányokra. CRSQ 44(1):64–66.

 

  1. A közvetlen bizonyíték, hogy olaj ma is keletkezik a Guaymas-Medencében és a Bass-szoros-ban, összhangban van a fiatal földdel (habár nem szükségszerű egy fiatal föld számára).

 

  1. A paleomagnetizmus jelenségének gyors visszafordulása aláássa azt a módszert, amikor a paleomagnetizmust kőzetek nagyon régi korának meghatározására használják, ellenben gyors folyamatokról tanúskodik, nagy mértékben összesűrítve a hosszúkorszakos időskálát.

 

  1. A mágnesesség mintázata a mágneses csíkokban, ahol a magma feltör a nyílttengeri árkokban, ellentmond annak a hitnek, hogy a folyamatok irányának megfordulása sokezer évet vesz igénybe, és inkább a tengerfenék gyors szétterülését, valamint gyors mágneses visszafordulást mutatja, és ez konzisztens egy fiatal földdel (D.R. Humphreys: A Föld mágnese mezeje valamikor megbolydult? Creation Research Quarterly 25(3):130–137, 1988).

 

 

A nyílt tengeri hátságok mentén

a mágneses polarizáció részletes mintázata különböző polaritással rendelkező szigetek esetén a Föld mágneses mezeje irányának gyors megváltozásáról beszél a láva lehűlési üteme miatt. Ez egybevág a fiatal Földdel.

 

 

 

  1. A mészkőbarlangokban található sztalaktit és sztalagmit növekedésének mért arányai egybevágnak a néhányezer éves korral. Lásd még: a mészkőbarlangok kialakulásával kapcsolatos cikkek.

 

  1. A föld mágneses mezejének gyengülése. Az ingadozásokkal tarkított exponenciális romlás, különösen az Özönvíz alatt és után, nyilvánvaló a történelmi mérésekből és összhangban van a teremtés óta zajló akadálytalan bomlás hipotézisével, a föld korára mindössze pár ezer évet feltételezve. További bizonyítékokért, amelyek követik az exponenciális bomlást, 1611 (±10) év időállandóval, lásd: R. Humphreys: A Föld mágneses mezejének erőssége meredeken csökken – kis ütemmel, CRSQ 47(3):193–201; 2011.

 

  1. A föld által kibocsátott többlet hőáramlás jobban egybevág a fiatal korral, mint milliárd évekkel, még ha számításba is vesszük a radioaktív bomlásból származót hőt. Lásd: J. Woodmorappe, 1999, Lord Kelvin újravizsgálta a föld fiatal korát, J. Creation (TJ) 13(1):14, 1999.

 

 

A radiometrikus kormeghatározás és a föld kora

 

  1. A szénben lévő C14 ezer éveket jelez és tisztán ellentmond a millió éves koroknak.

 

  1. Az olajban lévő C14 szintén párezer évre utal, nem évmilliókra.

 

  1. A fosszilis fában található C14 néhány ezer évet jelöl, nem millió éveket.

 

  1. A gyémántokban lévő C14-ből ezer évek következnek, nem évmilliárdok. Vegyük figyelembe, hogy azok a próbálkozások, melyek a gyémántokban, a szénben, stb. meglévő C14-et próbálják kimagyarázni, például az uránbomlásból származó neutronokkal, melyek nitrogént C14-gyé alakítanak át, nem működnek. Lásd: Ellenvetések.

 

  1. Az ugyanazt a technológiát alkalmazó, egymásnak ellentmondó radioizotóp kormeghatározások kikezdik az azokba a módszerekbe vetett bizalmunkat, melyek millió éveket adnak eredményül.

 

  1. Az eltérő technológiát alkalmazó, egymásnak ellentmondó radioizotóp kormeghatározások kikezdik az azokba a módszerekbe vetett bizalmunkat, melyek millió éveket (vagy a föld korára milliárd éveket) adnak eredményül.

 

  1. Kimutatható, hogy a radioaktív és nem-radioaktív elemek nem-radiogén „izokronjai” aláássák az izokron-kormeghatározás mögött húzódó azon előfeltevéseket, melyek milliárd évekről szólnak. A „hamis” izokronok általánosan elterjedtek.

 

  1. Ugyanazon cirkonkristály különböző felületei és különböző cirkonok ugyanabból a kőzetből eltérő “korokat” adnak, és ez aláás minden olyan kormeghatározást, melyek cirkonokon alapulnak.

 

  1. Egy a közelmúltban lezajlott gyors radioaktív bomlási időszakra vonatkozó bizonyíték (ólom- és héliumkoncentrációk és szóródási ráták a cirkonokban) a fiatal földes magyarázatot erősíti.

 

  1. A hélium mennyisége a gránitban található cirkonok belsejében, mely a radioaktív elemek alfa-bomlásából származik, egybevág a 6000±2000 évvel, és nem a feltételezett milliárd évekkel. Ld.: D.R. Humphreys: A cirkonok fiatal hélium-szóródási kora alátámasztja a felgyorsult nukleáris bomlást, 2. fejezet (25-100.o.) in: Vardiman, Snelling, and Chaffin (eds.), Radioizotópok és a Föld kora: Egy Fiatalföldes kreacionista eredményei, Kutatási Bevezetés, II. kötet, Teremtéskutatási Intézet és Teremtéskutatási Társaság, 2005.

 

  1. A mély vagy a sekély fúrású magokból származó cirkonok ólom tartalma. Ezek hasonlóak, de a mély fúrásúakban kevesebbnek kellene lennie a magasabb hőmérséklet miatt, amit a feltételezett hosszú időn át tartó magas diffúziós ráták okoznak. Ha ez az időszak csupán néhányezer év, nem várható el nagy eltérés, és az eredmények is ezt támasztják alá (R. Gentry et al.: Különböző mértékű ólommegmaradás a cirkonokban: a nukleáris hulladék tárolását érintő vonatkozások, Science 216(4543):296–298, 1982; DOI: 10.1126/science.216.4543.296).

 

  1. A gránitban létrejövő több színben játszó fénykoszorúk, melyeket az olyan rövid felezési idejű elemek, mint például a polónium, összegyűlt darabjai okoznak, a hosszú felezési idejű szülőizotópok gyors nukleáris bomlási idejére utalnak, melyek a kőzetek kialakulása, méghozzá gyors kiformálódása során mennek végbe; mindkettő a szokványos hosszú geológiai idő elképzelését és a föld rendkívül idős korát cáfolja meg. Ld: Radiohalók: a katasztrofikus geológiai folyamatok megdöbbentő bizonyítékai, Creation 28(2):46–50, 2006.

 

  1. Az összepréselt, több színű fénykoszorúk (radiohalók) a polónium bomlásából alakultak ki, egy nagyon rövid felezési idejű elemből, számos geológiai korszakból származó megszenesedett fában, amely az összes réteg nagyon gyors kialakulására utal, nagyjából egy időben, ugyanabban a folyamatban, és ez inkább egybevág a bibliai „fiatal” föld modellel, mint azokkal a millió évekkel, amelyeket ezekre az eseményekre vonatkoztatnak.

 

  1. A „Burning Mountain” (égő hegy) Ausztráliában a radiometrikus kormeghatározás és a millió éves hitrendszer ellen beszél (a lávafolyam radiometrikus kormeghatározása szerint, amely a szenet meggyújtja, az égő hegyben található szén már mintegy ~40 millió éve ég, de ez nyilvánvalóan nem lehetséges).

 

 

Csillagászati bizonyíték a föld és az univerzum fiatal(abb) korára

 

A NASA fotója

 

A Szaturnusz gyűrűire egyre inkább úgy tekintenek, mint amik viszonylag rövid életűek, semmint amelyek millió éveken át lényegileg változatlanok.

 

 

 

 

 

  1. A Holdon ma zajló vulkáni aktivitásra vonatkozó bizonyíték nem egyeztethető össze a feltételezett roppant idős korával, mivel már rég meg kellett volna fagynia, ha többmilliárd éves lenne. Ld.: Átmeneti holddal kapcsolatos jelenség: folyamatos problémát jelent a Hold kialakulására vonatkozó evolúciós modellek számára; T. Walker és D. Catchpoole: A Hold vulkanikus kőzetének hosszúkorszakos időskálája, Creation 31(3):18, 2009. Lsd. további bizonyíték: „At Long Last, Moon’s Core „Seen””; www.sciencemag.org/news/2011/01/long-last-moons-core-seen.

 

  1. A Hold távolodása a Földtől. Az árapály-mozgások okozzák a Holdnak a Földtől való távolodását évente 4 cm-rel. Ez nagyobb lehetett a múltban, amikor a Hold és a Föld közelebb voltak egymáshoz. A Föld és a Hold katasztrofikus közelségben (Roche limit) kellett volna legyenek egymáshoz, az állítólagos koruk kevesebb, mint negyedénél.

 

  1. A Hold korábbi mágneses mezeje. A Hold felszínéről vett kőzetmintáknak maradványos mágnesességük van, amely azt mutatja, hogy a Holdnak egykor sokkal erősebb mágneses mezeje volt, mint ma a Földnek van. Nincs olyan „dinamó” hipotézis, amely magyarázatul szolgálna még egy gyenge mágneses mezőre is, különösen nem egy erősre, amely ilyen maradvány mágnességet hagyna maga után egy milliárd évekkel számoló időkeretben. A bizonyíték sokkal inkább egybevág a holdnak egy nem túl régi létrejöttével, annak mágneses mezejével, és 6000 év óta tartó szabad bomlásával. D.R. Humphreys: A Hold korábbi mágneses mezeje – még mindig egy hatalmas probléma az evolucionisták számára, J. Creation 26(1):5-6, 2012.

 

  1. Kísértetkráterek a hold mariáin (egyes számban: mare: sötét „tengerek”, amelyek tömör lávafolyamból alakulnak ki), ezek problémát jelentenek a feltételezett hosszú korszakok számára. Nyilvánvalóan hatalmas erejű behatások okozták ezeket a nagy krátereket és a lávafolyamokat a krátereken belül, és ez a láva részben betemetett más, kisebb becsapódású krátereket a nagyobb krátereken belül, „kísérteteket” hagyva maguk után. Azonban ez azt jelenti, hogy a kisebb behatások nem tarthatnak túl hosszan a nagyobbak után, máskülönben a láva belefolyt volna a nagyobb kráterekbe a kisebb becsapódások előtt. Ez egy nagyon rövid időkeretre utal az egész kráterképződésre vonatkozóan, és közvetve más, a naprendszerünkben található kráterekkel tarkított égitestekkel kapcsolatban is. Ezek azt mutatják, hogy a kráterképződés meglehetősen gyorsan ment végbe. Ld.: H. Fryman: Kísértetkráterek az égben, Creation Matters 4(1):6, 1999; Egy Bibliai megalapozottságú kráter-elmélet (Faulkner); A Hold vulkanikus kőzeteinek hosszúkorszakos időskálája.

 

  1. A Merkúr körüli jelentős mágneses mező jelenléte nem egyeztethető össze annak feltételezett milliárd éves korával. Egy ilyen apró méretű bolygónak eléggé le kellett hűlnie ahhoz, hogy mindenféle folyékony magma megszilárduljon rajta, ez pedig nem teszi lehetővé az evolucionisták „dinamó”-mechanizmusát. Ld. még: D.R. Humphreys: A Merkúr mágneses mezeje fiatal! J. Creation 22(3):8–9, 2008.

 

  1. Az Uránusz és a Neptunusz külső bolygóknak van mágneses mezőjük, de már rég „halottnak” kellene lenniük, ha olyan idősek volnának, mint amit az evolucionista hosszúkorszakos elképzelések állítanak. A Naprendszer korát néhányezer évesnek feltételezve, Russel Humphreys fizikus sikeresen előre jelezte, az Uránusz és a Neptunusz mágneses mezőinek erősségét.

 

  1. A Jupiter nagyobb holdjainak, a Ganümédésznek, az Ionak és az Európának van mágneses mezőjük, amellyel nem kéne rendelkezniük, ha többmilliárd évesek lennének, mert szilárd magjuk van és így a dinamó nem tud mágneses mezőt generálni. Ez egybevág a kreacionista Humphreys előrejelzéseivel. Ld még: W. Spencer: Ganümédész: a meglepően mágneses hold, J. Creation 23(1):8–9, 2009.

 

  1. A Jupiter vulkanikusan aktív holdjai (Io) összeegyeztethetők a fiatal korral (a Galileo-misszió 80 aktív vulkánt rögzített). Még ha az Io 4,5 milliárd év óta a mai intenzitása 10%-án mutatna is vulkanikus aktivitást, a teljes tömege 40-szeresét kilövellte volna már. Az Io egy fiatal holdnak tűnik és nem illik bele a naprendszer feltételezett milliárd éves időkeretébe. A Jupitertől és más holdaktól származó gravitációs vonzás a többlet hőmennyiség csak egy részét magyarázza.

 

  1. A Jupiter Europa nevű holdjának felszíne. A kráterekről szóló tanulmány azt mutatja, hogy a kisméretű kráterek csaknem 95%-a, és sok közepes méretű kráter, nagyobb ütközésekből származó törmelékekből által alakult ki. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebb becsapódás történt, mint amennyit a naprendszerre vonatkoztatva előzetesen gondoltak, valamint más égitestek kráterkeletkezés alapján becsült korát is számottevően le kell csökkenteni (ld.: Psarris, Spike: Amit eddig nem mondtak el az asztronómiáról, 1. kötet: Teremtett naprendszerünk DVD, elérhető a CMI-ről).

 

  1. Metán a Titánon (a Szaturnusz legnagyobb holdján) – az összes metánnak el kellett volna tűnnie az ibolyántúli sugárzás által kiváltott lebomlás miatt. Emellett a fotolízis-folyamat eredményeként óceánnyi mennyiségben kellett volna keletkezniük nehezebb szénhidrogéneknek, például etánnak. Az Astrobiology „A hiányzó metán” című cikke idézi a Cassini egyik kutatója, Jonathan Lunine szavait: „Ha a Titánon zajló vegyi folyamatok sebessége állandó volt a Naprendszer teljes élettartama során, akkor ennek alapján 300-600 méter vastag etánrétegnek kellett volna lerakódnia a felszínen.” Ilyen tenger azonban nem létezik, ami összhangban áll azzal a ténnyel, hogy a Titán életkora a Naprendszer állítólagos életkorának csak egy kis töredéke (szükségtelen megjegyeznünk, hogy Lunine nem fogadja el az ezekből a megfigyelésekből nyilvánvalóan fakadó, a Titán fiatal korára vonatkozó következtetést, ezért feltételezése szerint léteznie kell például valami ismeretlen metánforrásnak). (Fordította: Lukács Tibor.)

 

  1. A Szaturnusz gyűrűi változásának/eltűnésének intenzitása nem egyeztethető össze a feltételezett roppant idős korával; ezek fiatalságról beszélnek.

 

  1. Az Enceladus, a Szaturnusz egyik holdja, fiatalnak tűnik. Az asztronómusok a „milliárd éves” elképzelés szerint dolgoznak azt gondolva, hogy ez a hold hideg és kihalt volt, de ez egy nagyon aktív hold, komoly mennyiségű vízpárát és jégdarabokat lövell szuperszonikus sebességgel az űrbe, ami egybevág a jóval fiatalabb korral. A számítások azt mutatják, hogy a hold belseje szilárddá fagyott 30 millió év után (kevesebb, mint 1%-a a feltételezett korának); a Szaturnusz árapály-mozgása nem magyarázza a fiatal aktivitását (Psarris, Spike: Amit eddig nem mondtak el az asztronómiáról, 1. kötet: Teremtett naprendszerünk DVD; T. Walker: Enceladus: a Szaturnusz élénk holdja úgy tűnik, fiatal, Creation 31(3):54–55, 2009).

 

  1. Miranda, az Uránusz egy kis holdja, már rég megsemmisült volna, ha többmilliárd éves lenne, de az extrém felszíni jellemzői másra utalnak. Ld.: Kinyilatkoztatások a naprendszerben.

 

  1. A Neptunusz már rég „kihűlt” volna és az erős szélmozgások is megszűntek volna, ha többmilliárd éves lenne, mégis a Voyager II 1989-ben másképp tapasztalta – ezen a bolygón fújnak a legerősebb szelek a naprendszerben. Ez a megfigyelés a fiatal korral van összhangban, nem milliárd évekkel. Ld: Neptunusz: a teremtés emlékműve.

 

  1. A Neptunusz gyűrűinek vannak sűrű és ritka régiói. Ez az egyenlőtlenség azt jelenti, hogy nem lehetnek milliárd évesek, mivel a gyűrű elemeinek összeütközése végül teljesen egyenletessé tenné a gyűrűt. Kinyilatkoztatások a naprendszerben.

 

  1. A Neptunusz Triton nevű holdjának fiatal felszíne – kevesebb, mint 10 millió év, még a behatások ütemét érintő evolúciós feltételezések alapján is (Ld.: P.M. Schenk és K. Zahnle: A Triton elhanyagolható felszíni koráról, Icarus 192(1):135–149, 2007. <doi:10.1016/j.icarus.2007.07.004>.

 

  1. Az Uránusz és a Neptunusz is rendelkezik egyértelműen tengelyen kívüli mágneses mezőkkel, amely egy instabil állapot. Amikor ezt az Uránusznál megfigyelték, az evolucionista asztronómusok azt feltételezték, hogy az Uránusz biztos éppen egy mágneses mező visszaforduláson megy keresztül. Azonban amikor hasonló helyzetet találtak a Neptunusznál, ez az ad hoc magyarázat tarthatatlan lett. Ezek a megfigyelések inkább a néhányezer éves korral mutatnak összhangot, semmint a milliárdokkal.

 

  1. A Plutó pályája egy 20 millió éves időskálán áttekinthetetlen, és befolyásolja a naprendszer többi részét, amely szintén instabil ezen időskálán, ez tehát arra utal, hogy jóval fiatalabbnak kell lennie. (Ld:. T. Rothman: Isten lepihen, Scientific American 259(4):20, 1988).

 

  1. A rövid periódusú üstökösök létezése (kevesebb, mint 200 év keringési idő), pl.: Halley, amely kevesebb, mint 20.000 éves, összhangban van egy kevesebb, mint 10.000 éves naprendszer korával. Ad hoc hipotéziseket kell kitalálni ahhoz, hogy megkerüljük ezt a bizonyítékot (pl: Kuipier-öv). Ld.: Üstökösök és a naprendszer kora.

 

  1. „A Kuiper-öv egyik eleme, a Quaoar és egy a feltételezett eleme, Charon közel infravörös színképet mutat. Ez arra utal, hogy mindkettő kristályos vízjeget és ammónium-hidrátot tartalmaz. Ez a vízalapú anyag nem lehet idősebb 10 millió évesnél, és ez egybevág egy fiatal naprendszerrel, nem egy olyannal, amely 5 milliárd éves.” Ld.: A „fenti vizek”.

 

  1. A hosszú periódusú üstökösök élettartama (200 évnél hosszabb keringési idő), amelyek nap mellett elhaladó üstökösök vagy mások, minta Hyakutake vagy a Hale-Bopp azt jelzik, hogy nem jöhettek a naprendszerrel együtt 4,5 milliárd évvel ezelőtt létre. Viszont létezésük egybevág egy fiatal korú naprendszerrel. Ismét egy ad hoc Oort-felhőt hoznak fel azért, hogy ezeket az üstökösöket úgy állítsák be, mint amelyek milliárd évek óta jelen vannak. Ld: Üstökösök és a naprendszer kora.

 

  1. A földközeli aszteroidák legmagasabb elvárt élettartama egymillió éves nagyságrendű, miután ütköztek a nappal. Továbbá a Yarkovsky-effektus a nagybolygóövű aszteroidákat gyorsabban mozgatja a földközeli pályák felé, mint azt gondoltuk volna. Ez megkérdőjelezi az aszteroidák eredetét a naprendszer keletkezésével összefüggésben (szokásos forgatókönyv), vagy a naprendszer sokkal fiatalabb, mint az állítólagos 4,5 milliárd év. J. Henry: Az aszteroida öv: a fiatalság jelei, Creation Matters 11(2):2, 2006.

 

  1. A kettős aszteroidák élettartama – ahol egy kis aszteroida „hold” tart pályán egy nagyobb aszteroidát – a fő övben (ezek a teljes mennyiség 15-17%-át teszik ki): az árapály-mozgások ezeknek a kettős rendszereknek az életét körülbelül 100.000 évre korlátozzák. Bármely olyan forgatókönyv elfogadása, amely ezeket a kétkomponensű rendszereket ilyen számokkal látja kialakulni a mennyiség fenntartásához, olyan nehézségekbe ütközik, amely egyes asztronómusban kételyt ébresztett a létezésük felől, azonban az űrszondák megerősítették azt (J. Henry: Az aszteroida öv: a fiatal korára utaló jelek, Creation Matters 11(2):2, 2006).

 

  1. A csillagoknál megfigyelt gyors változás aránya ellentmond a csillagok evolúciójához kötött hatalmas időtávoknak. Például a Saggitariusban lévő Sakurai Objektum: 1994-ben ez a csillag valószínűleg egy fehér törpe volt egy csillagköd közepén; 1997-re ez egy élénksárga óriássá nőtt, körülbelül 80-szor szélesebb, mint a nap (Astronomy & Astrophysics 321:L17, 1997). 1998-ban tovább terebélyesedett egy vörös szuperóriássá, mely 150-szer szélesebb, mint a nap. De aztán ugyanilyen gyorsan össze is zsugorodott; 2002-re maga a csillag láthatatlan volt a legtöbb nagyteljesítményű optikai teleszkóp számára is, habár az infravörös tartományban kimutatható, amely áthatol a csillagporon (H. Muir, 2003, Vissza a halálból, New Scientist 177(2384):28–31).

 

  1. A fiatal halvány nap paradoxon. A csillagevolúció elmélete szerint, amikor a nap magja a nukleáris fúzió során átalakul hidrogénből héliummá, az átlagos molekulatömeg növekszik, összepréselve a nap magját, miközben a fúziós ráta növekszik. Az eredmény az, hogy több milliárd év alatt a napnak kialakulása óta 40%-kal kellett volna fényesednie, és a 25%-kal a földi élet megjelenése óta. Végül ez egy 16–18 ºC-os hőmérséklet-emelkedésben mutatkozott volna meg a földön. A jelenlegi átlaghőmérséklet 15 ºC, tehát a földnek -2 ºC körüli hőmérsékletűnek kellett volna lennie, mikor az élet megjelent. Ld.: D. Faulkner: A fiatal halvány nap paradoxon a naprendszerben, J. Creation (TJ) 15(2):3–4, 2001. A fiatal halvány nap 2010-ben még mindig problémát jelentett: J.F. Kasting, Korai Föld: A fiatal halvány nap újragondolása, Nature 464:687–689, 1 April 2010; doi:10.1038/464687a; www.nature.com/nature/journal/v464/n7289/full/464687a.html

 

  1. A holdon tapasztalható geológiai aktivitás (tektonikus mozgások) (leg)újabb bizonyítékai a holdon nem egyeztethetők össze a feltételezett milliárd éves korával és a forró eredetével. T.R. Watters et al., Bizonyíték a holdon zajló jelenkori elmozdulásokra, melyet a Lunar Reconnaissance Orbiter Camera fedett fel, Science 329(5994):936–940, 2010. augusztus 20.; DOI: 10.1126/science.1189590 („Ez a felfedezés és a geológiai elmozdulások láthatóan nagyon fiatal kora együttesen a Hold egy kései állapotában való összehúzódására utalnak.”) A NASA képei a Hold bibliai eredetét támasztják alá.

 

  1. A hatalmas gázbolygók, a Jupiter és a Szaturnusz több energiát bocsátanak ki, mint amennyit nyernek a napból, és ez egy fiatal eredetre utal. A Jupiter majdnem kétszer annyi energiát sugároz ki, mint amennyit kap a naptól, ami azt mutatja, hogy a naprendszer kora az előfeltételezett 4,5 milliárd év kevesebb, mint 1%-a lehet. A Szaturnusz a Jupiternél közel kétszer nagyobb energiát bocsát ki a tömegéhez viszonyítva. Ld. : A Jupiter-szerű bolygók kora.

 

  1. A gyors csillagok az univerzum fiatal korával egyeztethetők össze. Például a Local Group („helyi csoport”) törpegalaxisaiban sok csillag hozzávetőlegesen 10-12 km/s sebességgel távolodik egymástól. Ilyen sebességnél a csillagoknak 100 millió év alatt szét kellett volna szóródniuk, amely összehasonlítva az univerzum feltételezett 14.000 millió éves korával, egy rövid idő. Ld.: A gyors csillagok kihívást intéznek a törpegalaxisok ősrobbanás-eredetével.

 

  1. A spirálgalaxisok kora (sokkal kevesebb, mint 200 millió év) nem egyeztethető össze a feltételezett többmilliárd éves korukkal. A rendkívül „fiatal” spirálgalaxisok felfedezése kihangsúlyozza ennek a bizonyítéknak a problematikusságát a feltételezett evolúciós évekre nézve.

 

  1. Az I-típusú, a mi galaxisunkban megfigyelhető szupernóva-maradványok (SNR-ek) száma a néhányezer éves korral áll összhangban, nem milliókkal vagy milliárdokkal. Ld:. K. Davies: Proc. 3prd ICC, pp. 175–184, 1994.

 

  1. A rendkívüli módon kiterjedt SNR-ek túl kis mennyiségben vannak jelen ahhoz képest, amely elvárható lenne az evolúciós univerzumeredet-elmélet alapján. Ld:. szupernóva-maradványok.

 

 

Az emberi történelem összeegyeztethető a föld fiatal korával

 

  1. Az emberi népesség növekedése. Kevesebb, mint 0,5%-os évenkénti növekedés hat emberből 4500 év alatt eredményezheti a mai populációt. Hol van mindez az ember? ha már jóval régebb óta itt vagyunk?

 

  1. „Kőkori” emberi csontvázak és műalkotások. Az egymilliós emberi népességhez túl sok a 100.000 év, különösen, ha többen voltak (10 millió?). Ld.: Hol van mindez az ember?

 

  1. A feljegyzett történelem hossza. Különböző civilizációk, írások eredete stb. mind ugyanazon néhányezer éven belül. Ld.: Bizonyíték egy fiatal világra.

 

  1. Nyelvek. A nyelvek közötti hasonlóságok, amelyekről azt állítják, hogy sok tízezer év során váltak szét, ellentmondanak a feltételezett koroknak (pl. hasonlítsd össze az ausztráliai bennszülött nyelveket a délkelet-indiai és sri lanka-i nyelvekkel). Ld.: A Bábel tornyának beszámolóját a nyelvészet támasztja alá.

 

  1. A közös kulturális „mítoszok” az egész világon a nem túl régi szétválásról beszélnek. Egy példa erre a földet elpusztító árvíz történetének gyakori előfordulása.

 

  1. A mezőgazdaság eredete. Az evolucionista meghatározás ezt körülbelül 10.000 évvel ezelőttre teszi és ugyanez az időszámítás mondja azt, hogy a modern ember már legalább 200.000 év óta jelen van. Biztosan lett volna olyan közülük, aki jóval korábban rájön, hogyan vessük el a növények magjait, hogy azokból táplálék legyen. Ld.: Bizonyíték egy fiatal világra.

 

Kapcsolódó oldalak:

 

Részlet Az evolúció Achillesz sarkai (halálos pontjai) című könyvből 6. fejezet: Radiometrikus kormeghatározás

 

Részlet A. Roth: Gyökereink c. könyvéből: Karbon14 kormeghatározás

 

Maggie McKee: Bolygótudomány – Nature cikk 

 

Vernon Cupps interjú egy magfizikussal

 

10 érv a fiatal Föld mellett

 

A Plútó tagadhatatlanul fiatal

 

Humphreys: A Neptunuszon túl

 

Fiatal Világegyetem, fiatal Naprendszer, fiatal Föld

 

Adatok, tények melyek a fiatal Világegyetemre, Naprendszerre, Földre utalnak

 

Gower: A teremtésben hisz

 

Mennyire pontos a Szén-14-es (radiokarbonos) kormeghatározási módszer? A C14-es kormeghatározási módszer pontatlanságának okairól szóló cikk.

 

Szük Bendegúz: Az Ió, a Jupiter aktív holdja Az Ió nem tud arról, hogy neki öregnek kellene lennie.

 

Szük Bendegúz: Az emberi mitokondrium DNS órája közeli Teremtésre utal Az emberi génállomány alapján kiszámítható az emberiség kora.

 

Mennyi idős a Hold? Érdekes cikk arról, hogy a Hold nem tudja, hogy idős.

 

Dr. Robert V. Gentry: A föld fiatal kora – videó.

 

 

A nemzetközi tekintélyű botanikus cikke nem a fiatal földdel foglalkozik, de a témát más oldalról megvilágítja: 

Borhidi Attila: A növényvilág evolúciója és a darwini fejlődéselmélet

Borhidi Attila, biológus MTA kimutatja, hogy a földi élet szempontjából alapvető szerep a növényvilágé, csakhogy a növényvilág evolúciós kialakulásával és fejlődésével kapcsolatban komoly bajok találhatóak.

Magyar Tudomány 2009 12 Borhidi Attila pdf

 

MagyarTudomanyLapja1

 

Az idős Föld  feltételezés fölöslegességét további írások, mondatok alapján itt tanulmányozhatja. 

 

 

Teljes Menü