A tervezettség bizonyítéka
Részlet az
In Six Days – Why 50 Scientists Choose to Believe in Creation
című könyvből 139-146 page.
18. fejezet
John P. Marcus, 2001. január 1.
Fordította: Konkoly Dávid
Lektorálta: Dr. Siffel Csaba, orvos
A tervezettség bizonyítéka
Számos megtévesztő evolúciós forgatókönyvről úgy tűnik, hogy az értelmes találgatásokon túl nem nélkülözi az olyan elfogult tévhiteket sem, amelyek Istennek az életből és a tudatból való kizárásának kétségbeesett vágyából fakadnak.
Dr. Marcus az ausztráliai Queensland Egyetem Trópusi Növényekkel foglalkozó Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Rendelkezik egy kémiai alap- és egy biokémiai mesterdiplomával a Dordt College-ból és PhD-fokozattal biokémiából a Michigani Egyetemről. Dr. Marcus jelenlegi kutatása az újszerű gombaölő fehérjékkel, az ezeket kódoló génekkel, illetve ezeknek a génsebészetben való alkalmazásával foglalkozik, amely lehetővé teszi a takarmánynövények betegségekkel szembeni ellenállásának fokozását.
Az univerzum szó szerinti hatnapos teremtésében való hitem elsősorban a Biblia tanításán alapul és azon a meggyőződésemen, hogy ez Isten Szava, és hogy igaz. Ez a hit azonban nem tesz vakká a tudományos bizonyítékokat illetően; sőt inkább kinyitja a szemem arra, hogy a sok adatot értelmezni tudjam. Két dolog erősíti meg a teremtésbe vetett hitemet: az egyik a természetben megnyilvánuló tervezettség egyértelmű bizonyítéka, valamint az élet véletlenszerű létrejöttének elenyészően kis esélye.
A tervezettség bizonyítéka
Az élő szervezetekben fellelhető szándékos tervezettség egyértelmű bizonyítéka határozottan megerősíti hitünket Isten Szavában. A 104. Zsoltár 24. verse azt mondja: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.”
A teremtés tisztán megmutatja azt a végtelen bölcsességet, amellyel Isten tervezett és alkotott. Az élő dolgok rendezettsége és az elképesztő összetettsége félreérthetetlen jelzései annak, hogy a teremtés nem véletlenszerű és rendezetlen folyamatok által következett be.
Számos módszer létezik annak szemléltetésére, hogy egy dolog egyszerű vizsgálata hogyan fedi fel a tervezettség meglétét, illetve hiányát. Bárki könnyedén be tudja látni, hogy bizonyos dolgok rendkívül valószínűtlen, hogy időben véletlen folyamatok által jöjjenek létre. Amikor archeológusok sima, henger alakú, agyagból készült struktúrával találkoznak, amelynek a fala egyenletes vastagságú és egy lapos alja van, mely lehetővé teszi a szerkezetnek, hogy egyenesen álljon, és egy nyílás van a tetején, akkor ez egy biztos jele annak, hogy valamiféle intelligens civilizáció volt felelős ennek az agyagedénynek az elkészítéséért. Ez egy egyszerű dedukciós következtetés – nyilvánvaló, hogy egy olyan rendezett struktúra, mint az agyagedény nem jöhetett létre véletlenül. Bárki beláthatja, hogy egy egyszerű agyagedényben lévő rend legkisebb jelenléte is majdhogynem teljesen kívül van a véletlen folyamatok hatókörén. Az archeológusok ezért tudják, hogy egy agyagedény a civilizáció egyértelmű jele; a rend a tervezettség bizonyítéka.
Miben különbözik az élet keletkezése az élettelen vegyületektől?
Most tegyünk egy lépést hátra és nézzük meg: miben tér el az élet létrejötte az élettelen kémiai anyagokétól?
Kétségkívül van különbség
egy élő organizmusnak egyszerű élettelen anyagokból való képződése felfoghatatlanul kevéssé valószínű.
Az élő rendszerek sokkal összetettebbek annál, minthogy akár egy agyagedényhez hasonlítsuk őket. Ki akarja azt hinni, hogy egy agyagedény véletlenszerű folyamatok által állt össze? Csak egy személy olyan korlátolt és makacs, hogy kizárja annak a lehetőségét, hogy egy civilizáció felelős ennek az edénynek az elkészítéséért.
Bárki beláthatja, hogy az evolucionisták szintén ilyen eltökéltek abban, hogy kizárják Istent a képből! Úgy tűnik, nem is néznek utána, hogy vajon a bizonyítékok összeférnek-e a teremtéssel. Egyszerűen ragaszkodnak ahhoz, hogy az univerzum létrejöttére vonatkozó összes magyarázat az univerzumon belül megtalálható, és nem egy olyan Istentől származik, aki mindezek fölött áll. Az élő organizmusok esetén, akárcsak az agyagedényeknél, a rendezettség jelenléte felfedi a titkot. Nyilvánvaló, hogy ez a rendezettség nem jöhet létre a véletlen útján- még akkor sem, ha a véletlent végig a természetes szelekció segítette! Ezt egy külső intelligencia kellett, hogy irányítsa. A tervezettség egy tervezőt igényel.
A DNS-ről1 gyakran azt állítják, hogy az evolúciós elméletet támogatja; valójában a DNS Isten tervezői keze munkáját mutatja be egy hatásos módon. Vegyük górcső alá az élő rendszerek fontos összetevőinek komplexitását azért, hogy lássuk, milyen abszurd azt hinni, hogy az élet létrejöhetett véletlenek sorozatából. A DNS az élő organizmusok első számú információ-hordozó molekulája. E molekula szépségét és csodáját aligha lehet eltúlozni, ha figyelembe vesszük a jellemzőit. Az élő sejtek másolataként az összes szükséges információt tárolja, hogy táplálja és védje önmagát, valamint további élő sejteket hozzon létre és működjön együtt más élő sejtekkel egy komplex organizmus létrehozásában.
Ha egy emberi sejtből származó DNS ki lenne tekerve és egyenes vonalban lenne tartva, akkor csaknem egy méter hosszú lenne, de olyan vékony, hogy a legerősebb mikroszkópok számára is láthatatlan lenne. Vegyük azt is figyelembe, hogy a DNS-spirál egy tűhegynél2 sokkal kisebb helyre van becsomagolva és az emberi DNS-nek ez a piciny fonala annyi információt tartalmaz, amely mintegy 1000 könyvet töltene meg, könyvenként 1000 oldalnyi szöveggel.3 A biomérnököknek nagyon nehéz dolguk lenne, ha egy ilyen könyvet megpróbálnának egy ekkora helyre bezsúfolni; ezer könyv egy ekkora helyen, észveszejtő! Tömörségben és információ-továbbítási képességben egyik emberi találmány sem tudott ennek a bámulatos molekula felépítésének még csak a közelébe sem férni.
Lenyűgöző, hogy milyen a DNS-molekula, de az élet sokkal-sokkal többről szól, mint pusztán a DNS; élet csak akkor lehetséges, ha a DNS-lenyomatot az élő sejtek komplex szerkezetei olvasni tudják és működésbe tudják hozni. Azonban az élő sejt komplex gépezetéhez szükség van DNS-re, amennyiben ez alakul ki először, mivel a DNS az utasítások kódjainak forrása, amely összerakja a gépezetet. A sejtszintű gépezet nélkül nem lenne DNS-ünk, mivel ez felelős a DNS szintetizálásáért; DNS nélkül nem lenne sejtgépezetünk. Mivel a DNS és a sejt gépezete egymással összefüggenek, a teljes rendszernek a kezdetektől jelen kell lennie, különben értelmetlen darabok ill. alkatrészek lennének.
A DNS sejtszintű gépezetének egymástól való függésének kihangsúlyozása céljából vizsgáljunk meg néhány olyan fehérjét (vagyis magát a gépezetet), amelyek közvetlenül szerepet játszanak a DNS-lenyomatnak új fehérjékké való átalakulásában. Mielőtt felsoroljuk a fehérjékké átalakuló DNS-információval kapcsolatos folyamatokat, ki kell emelnünk az alábbi pontokat:
(1) a teljes folyamat minden egyes lépése nélkülözhetetlenül igényli az egyedi és rendkívül komplex fehérje vagy fehérjék meglétét; továbbá
(2) ezek az egyedi és összetett fehérjék csak abban a teljes folyamatban jöhetnek létre, amelyben saját maguk is kritikus szerepet játszanak.
A DNS-sablonból történő RNS4 létrehozása a fehérjék kialakulása folyamatának első kritikus lépése. Az RNS-szintézishez nem kevesebb, mint öt különböző fehérjeláncnak5 kell együttműködnie. Ezek közül négy fehérje alakítja az RNS-polimeráz komplexet és az utolsó mondja meg az RNS-polimeráznak, hogy hol kezdje a DNS-sablon olvasását. Ennek az összetett enzimnek fel kell ismernie, hol kezdje a DNS átírását RNS-sé; végig kell mennie a DNS-láncon egyedi építőelemeket6 adva hozzá a növekvő RNS-lánchoz; és végül tudnia kell, hol fejezze be az átírás folyamatát.
Azonban nem elég pusztán egyetlen fajta RNS-t létrehozni; három különböző RNS-típus szükséges a fehérjelétrehozás folyamatában: messenger RNS (mRNS), riboszomális RNS (rRNS), és transzfer RNS (tRNS). Az mRNS molekulái hordozzák a DNS-lenyomatból kinyert információt, amely kódolja a fehérje szintetizálódását; az rRNS-molekulák a riboszómák (lentebb tárgyalva) meghatározó összetevői; valamint a tRNS-molekulák felelősek a különálló aminosavaknak arra a helyre való szállításáért, ahol hozzá fognak adódni egy új fehérjéhez. Azonban mielőtt a tRNS molekulák be tudnák tölteni normális funkciójukat, egy megfelelő aminosavhoz kell kapcsolódniuk, hogy az alkalmas időpontban csatlakozhassanak egy növekvő fehérjelánchoz. Legalább 20 különböző aminoacyl-tRNS szintetáz fehérje szükséges ahhoz, hogy különálló aminosavak hozzákapcsolódjanak a megfelelő tRNS-molekulához (legalább egy mindegyik aminosav típushoz).
Amint az mRNS, tRNS és rRNS molekulák szintetizálódnak, szükséges az mRNS-ből származó információt egy fehérjemolekulára lefordítani. Ez a folyamat a riboszóma nevű nagy, összetett fehérjemolekula által megy végbe. Ezek a bámulatos fehérjeszintetizáló „gépezetek” sok különböző fehérjét tartalmaznak, számos riboszomális RNS-molekulával együtt, melyek mind két fő alegységhez kapcsolódnak. Egy olyan egyszerű baktériumban, mint az E. coli, a riboszómák mintegy 50 különböző fehérjéből7 és 3 különböző rRNS-ből állnak!
A fentebb említett reakciók a fehérjeszintetizáló folyamatnak pusztán a magreakciói; még nem szóltunk ugyanis azokról az energiamolekulákról, amelyeknek ezen reakciók többségének lezajlódásához jelen kell lenniük. Honnan származik ez az energia, amely létrehozza ezeket az energiamolekulákat? Honnan tudna a sejt energiát beszerezni, hacsak nem rendelkezne azzal a mechanizmussal, amely ezt teszi? Továbbá honnan származik az energiagyűjtő mechanizmus, ha nem a sejten belül előre-kódolt információból?
Egy gyors összeadás meg fogja mutatni, hogy a DNS-információ fehérjékké való átalakításának folyamatához legalább 75 különböző fehérjemolekula szükséges. Azonban a 75 fehérje minden egyes egységének abban a folyamatban kell először szintetizálódniuk, amelyben ők maguk is részt vesznek. Hogyan tudna a folyamat elkezdődni az összes szükséges fehérje jelenléte nélkül? Létrejöhet-e mind a 75 fehérje véletlenül a megfelelő helyen, a megfelelő időben? Lehetséges-e, hogy egy DNS-szál az összes szükséges információval, amely pontosan ezt a fehérje-készletet teremti meg, ugyanazon a helyen jelenjen meg, mint az összes többi fehérje? És előfordulhat-e, hogy az összes prekurzor (elővegyület) molekula szintén megjelenik energizált formában, és így lehetővé teszi a fehérjék számára, hogy megfelelő módon használja fel őket?
Mondani sem kell, hogy fehérjék nélkül nem létezne élet; ez ennyire egyszerű. Ugyanez igaz a DNS-re és az RNS-re. Nyilvánvaló, hogy a DNS-nek, az RNS-nek és a fehérjéknek egyszerre kell jelen lenni egy élő organizmusban. Az életet teljesen funkcionálisnak kellett teremteni, különben egy értelmetlen zűrzavar lenne. Másképpen való értelmezése teljes tudatlanságból fakad (vagy esetleg kétségbeesésből). Tehát valóban szembesülünk a „mi volt előbb?” problémájával. Természetesen úgy hiszem, a válasz az, hogy egyik sem volt előbb! Isten volt előbb; Ő tervezte és aztán létrehozta az összes életet az Ő kimondott Szavával. A DNS, az RNS és a fehérje, mindegyik ugyanakkor jött létre. Különösen nehéz megérteni, hogyan hiheti valaki azt, hogy ez az elképesztően komplikált DNS-lenyomat fordító rendszer véletlenül jött létre.
Értelmes molekulák nem jöhettek létre véletlenül
Most vizsgáljuk meg a fent említett 75 fehérje közül egy fehérje véletlenszerű kialakulásának a valószínűségét. A 100 aminosav maradványból vegyünk példának egy átlagnál kisebb fehérjét. Ha az összes szükséges balkezes aminosav rendelkezésre állna, és ha a kölcsönhatásba lépő vegyületek, beleértve a jobbkezes aminosavakat, valahogyan kiküszöbölhetők lennének, és ha aminosav egységeink valahogyan képesek lennének különálló aminosavakkal a fehérjék bomlási idejénél gyorsabban fehérjeláncokká alakulni, akkor azon lehetséges kombinációk száma, hogy ez a 100 aminosav véletlenszerűen álljon össze a megfelelő szekvenciába: 1:20100; 20 elérhető aminosavat a fehérjemaradványok számának a hatványára emelve: 1,268×10130, vagyis 1:12.680.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.
000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.
000.000.000.000.000.000.000.000.000.000.000!!!
Ahhoz, hogy ezt a számot valamilyen kontextusba helyezzük, némi számítást kell végeznünk. Az olvasó tovább is ugorhat, ha a véletlennek a rend létrehozására vonatkozó abszurd esélye már világos számára. Vegyünk egy indokoltnál is jóhiszeműbb forgatókönyvet, és nézzük meg, hogy az evolúciótan a valószínűségek szemszögéből mennyire kilátástalanná válik.
A Föld körülbelül 5,97×1027 gramm tömegű. Ha a Föld teljes tömegét aminosavakká alakítjuk át, akkor ez 3,27×1049 aminosav-molekulát tenne ki.8 Ha az összes ilyen molekula 100 aminosavból álló fehérjékké lenne átalakítva,9 akkor ez 3,27×1047 fehérjét jelentene. Mivel 1,27×10130 lehetséges aminosav-kombináció van egy 100 aminosavból álló fehérjében (lásd fent), a lehetséges kimenetek számát elosztva a képzeletbeli bolygónkon jelenlévő fehérjékkel, azt kapjuk, hogy a 100 aminosavas fehérjékből álló teljes bolygón egyetlen megfelelő szekvencia kialakulásának az esélye 1:3,88×1082!!!10
Még ha ezen 3,27×1047 számú 100 aminosavas fehérje mindegyike rengetegszer át is rendeződne a földtörténeti idő alatt különböző szekvenciákká, annak az esélye, hogy egy megfelelő szekvencia jöjjön létre, még mindig kicsi a realitása. Vegyük figyelembe, hogy mindössze 1,45×1017 másodperc van a föld mitikus evolúciós életidejében.11 Kiszámíthatjuk, hogy ezen a feltételezett földön a 100 aminosavas fehérje mindegyikének másodpercenként 2,67×1065-szer kellene átrendezni magát ahhoz, hogy kipróbálja az összes lehetséges kombinációt!12 A 100 aminosavas molekulák még a közelébe sem jutnak ahhoz, hogy ennyire gyorsan össze tudjanak állni és szétbomlani. Ez fizikailag lehetetlen.
4,6 milliárd év kétségkívül nagyon-nagyon hosszú idő, de azt gyanítom, hogy az evolucionisták azt kívánják, hogy a Földre, ill. az Univerzumra vonatkozóan bárcsak egy még hosszabb időtartamot állapítottak volna meg. Nyilvánvaló, hogy az evolucionisták miért nem sietnek előállni azokkal a számokkal, amelyek az élet véletlenszerű kialakulásának az esélyeire vonatkoznak.
Emlékeztetőül, mi csupán egy 100 aminosavból álló kis fehérjét vizsgáltunk. Ugyanezeket a számítások elvégezhetjük ahhoz, hogy egy önreprodukáló rendszert kapjunk, figyelembe véve, hogy a fentebb említett fehérjék közül legalább 75-re szükségünk van egy ilyen rendszerhez. Annak az esélye, 75 azonos méretű fehérje esetében, hogy mindegyik a fehérjében a megfelelő szekvencia jöjjön létre, annyi mint: 207500 vagy 3,7779×109700!!! (Így helyes, majdnem 9700 db nulla.)
Még ha voltak is aminosavakkal teli óceánok, amelyek kipróbálták az összes különböző kombinációt, egy helyesen összeállt molekula az Indiai-óceánban nem tudna olyan egyszerűen kapcsolatba lépni egy másik megfelelő molekulával az Atlanti-óceánban. Nem tudna egy helyes aminosav-szekvencia sem kölcsönhatásba lépni egy másik működő fehérjével, amely történetesen azonos helyen bukkan fel, de egy évvel később. Valójában az a gondolat, hogy egy egyszerű fehérje véletlenül alakuljon ki, olyan vakhitet igényel, amelyet gyakorlatilag nem lehet számokkal kifejezni! Ilyen elképzelések tisztán a fantázia világába tartoznak, és semmi közük a tudományhoz.
Nem csoda, hogy az evolucionisták nem rukkoltak még elő semmi olyan forgatókönyvvel, amely magyarázná, hogy az élet hogyan jött létre élettelen vegyületekből. A kirakatba helyezett történetek olyanok, mint a tündérmesék, melyeket összekevertek némi tudománnyal, hogy megalapozottnak tűnjenek. Egy népszerű biokémia tankönyv beismeri, hogy nincs fizikai bizonyíték az életnek az élettelenből való átmenetére:
A kísérleti nukleinsav-szintetizáló rendszerünk ezért megfeleltethető az épületek felépítésénél használt állványzathoz. Miután az épület felépült és az állványzat el lett távolítva, nem maradt fizikai bizonyíték, hogy egyáltalán ott volt az állványzat. Ebben a szakaszban a legtöbb állítást ezért úgy kell venni, mint elméleti találgatásokat. Mivel nem voltunk szemtanúi az eseménynek, valószínűtlennek tűnik, hogy valaha is megbizonyosodhatnánk arról, hogyan jött létre az élet13 (a hangsúly az eredeti szövegben is megtalálható).
Az akadémiai fejtegetésektől eltekintve rengeteg evolucionista forgatókönyvről úgy tűnik, hogy nincsenek híján a részrehajló mítoszoknak, amelyeket az az elkeseredett szándék hajt, hogy kizárják Istent az életből és a tudatból.
Hogyan reagálnak az evolucionisták az élet véletlenszerű létrejöttének nulla valószínűségére? A fentebb idézett biokémiai témájú szöveg felteszi ezt a kérdést és választ is ad rá:
„Hogyan is jött létre az élet? A válasz nagy valószínűséggel az, hogy ez az életképesek túlélése Darwin szerinti elvének megfelelően zajlott le, amely a molekuláris szintre is alkalmazható.”14 A kulcstényező, amit ezen a ponton le kell fektetnünk az az, hogy a természetes szelekció egyszerűen nem képes működésbe lépni addig, míg nincsenek jelen olyan funkcionális, önreprodukáló molekulák, amelyekre nézve kifejthetné a hatását. Láthattuk, hogy egy ehhez hasonló rendszer sem tud létrejönni pusztán a véletlenek útján.
Az életnek a maga teljességében teremtettnek kellett lennie, ahogy azt Isten kijelentette nekünk.
Lábjegyzet
1. A DNS a dezoxi-ribonukleinsav rövidítése.
2. Körülbelül 1/100 milliméter átmérőjű.
3. Egyetlen emberi sejt 3×109 számú nukleotid bázist (genetikai betűket) tartalmaz a két jelenlévő DNS-másolat közül az egyikben.
4. Az RNS a ribonukleinsav rövidítése, amely nagyon hasonló a DNS-hez, de tartalmaz egy további oxigénmolekulát a cukor vázában.
5. Ez az ábra az „egyszerű” prokarióta rendszereket mutatja; összetettebb eukarióta rendszerekben nemcsak több fehérje vesz részt az RNS-polimeráz megformálásában (pl. a 9-11-es számú fehérjék), hanem három különböző RNS-polimeráz van, amelyek a különböző RNS-ek szintézisére specializálódtak, beleértve az mRNS-t, az rRNS-t és a tRNS-t.
6. Nukleozid trifoszfátok: ATP, GTP, UTP és CTP. Ezek az „építőkockák” viszonylag összetett kémiai vegyületek, amelyeknek energiára, prekurzor vegyületekre és fehérjékre van szükségük ahhoz, hogy az RNS-szintézisben részt tudjanak venni.
7. Ez a prokariótákat bemutató ábra; az eukariótáknál 73 különböző fehérje vesz részt és 4 rRNS.
8. Vegyük a Föld tömegét: 5,9728 x 1027 gramm osztva 110 g/mollal, az aminosavak átlagtömegével, amivel meghatározzuk, hogy hozzávetőlegesen 5,4298 x 1025 molnyi aminosav lehetett; ezt a számot megszorozzuk az Avogadro-számmal (6,023 x 1023), így megkapjuk a jelenlévő aminosav-molekulák számát.
9. Tehát a fehérjék összesen 100 aminosavat tartalmaznak. A képzeletbeli fehérjénk mérete valójában kisebb, mint a természetben megtalálható legtöbb fehérje.
10. A lehetséges szekvenciák számát (1,268 x 10130) osztva az elérhető 100 aminosavas fehérjék számával (3,27 x 1047) = 3,88 x 1082.
11. 60 másodperc/perc x 60 perc/óra x 24 óra/nap x 365,26 nap/év x 4,6 milliárd év = 1,45 x 1017 másodperc.
12. Az 1,268 x 10130 számú szekvencia kombináció osztva 3,27 x 1047 átcsoportosítható fehérjével = 3,88 x 1082 szükséges átcsoportosítás mindegyik 100 aminosavas fehérjére vetítve, ha minden kombinációt kipróbálunk. 3,88 x 1082 átrendeződés fehérjénként osztva 1,45 x 1017 másodperccel = 2,67 x 1065 átrendeződés/fehérje/másodperc. Ez egy túlegyszerűsítés, mivel azt feltételezi, hogy semelyik 100 aminosavas fehérje sem próbálná ki ugyanazt a szekvenciát kétszer, és hogy mindegyik lehetőség szükségszerűen kipróbálásra kerül.
13. Donal Voet és Judith G. Voet: Biokémia, John Wiley és Fiai, New York, 23. o., 1995.
14. ugyanott
További fordítások (kiemelések, hosszabb idézetek, rövid fejezetek) a könyvből:
John Baumgardner, geofizikus: Képes-e a véletlen molekuláris kölcsönhatás életet létrehozni?
Andrew McIntosh, matematikus: Biológiai információ
John Baumgardner, geofizikus: Kódolt nyelvi szerkezetek
Andrew McIntosh, matematikus: Repülés az élővilágban
Arthur Jones, biológus: Isten által teremtett fajok
John Baumgardner, geofizikus: Mi a helyzet a geológiai leletekkel és a fosszíliákkal?
Wayne Frair, biológus: A tudomány részéről nem találtam semmi okot, hogy elutasítsuk a Bibliát
James Alan, genetikus: Népesség genetika
Forrás:
https://answersingenesis.org/answers/books/in-six-days/
https://answersingenesis.org/answers/books/in-six-days/john-p-marcus-biochemistry/
Az In Six Days – Why 50 Scientists Choose to Believe in Creation című könyv magyar nyelvű lefordításához és kiadásához segítőket (fordítókat, lektorokat, stb.) ill. szponzorokat keresünk. Jelentkezni a teremtesvagyvk@gmail.com mail címen lehet.