Baranyi: Az evolúció és a fosszíliák

 

Dr. Baranyi István, geológus:

Vissza a teremtéshez? Vissza a Teremtőhöz!

A könyv szerzője nagyvonalúan megengedte, hogy könyvéből szemelvényeket tehetünk közzé a honlapjainkon. A könyvben több saját kutatási eredményeket is közöl a szerző.

A könyvet eddig német, magyar, francia és román nyelven adták ki.

 

Bevezetés:

„A mai tudományos kutatónak rendkívül nagy hitre van szüksége, hogy rá tudja bízni a folyamatokat a „véletlenre” és az „anyag önszerveződésére”. El kell fogadnia, hogy ma minden folyamat ugyanúgy zajlik, mint régen, az idők kezdetén, tehát a hatások és az erők változatlanok maradnak. Mivel a valószínűségszámítás semmilyen esélyt sem hagy ezeknek a véletleneknek, így óriási időtartamokkal, modellszámításokkal és elméletekkel kell a bizonyíthatatlant áthidalni. Ezeket tetszés szerint lehet változtatni és a jelentkező nehézséghez idomítani. A médiában és a tankönyvekben meg se említik, hanem mellőzik a nehézségeket.” 5- 6 o.

 

Az evolúció, és a fosszíliák

„Charles Darwin legfélelmetesebb ellenségei a paleontológusok (a fosszíliák vagy kövületek kutatói) voltak, mert a kövületeknek kellett volna bebizonyítani az evolúciót. A mutáció és szelekció számtalan lépésének az élőlényeknél nagy tömegű átmeneti fokot kellett volna eredményezniük. Ezeket azonban sehol sem lehet megtalálni, hiányoznak, mert nem léteznek. Darwin maga teszi fel a kérdést és írja „A fajok eredete” című könyvében:

„Miért nincsen akkor tele minden geológiai formáció és minden egyes réteg az efféle közbülső láncszemekkel? Mert az biztos, hogy a geológia nem mutat ilyen finom fokozatú szerves láncot, és talán ez az elméletem ellen felhozható legkomolyabb kifogás.”

Mára már több mint 250 000 fosszilis fajt és milliónyi kövületet találtunk, de az átmeneti formák mindenütt hiányoznak. Tehát sohasem volt evolúció.

Minden állattörzs már a kambriumi üledékben megjelent, minden egy esetleges evolúciós elődre mutató előjel nélkül. Ez a tudósokat a mai napig nagyon zavarja, mert bizonyíték arra, hogy evolúció soha nem ment végbe. Ma kb. 35 törzs ismert, míg a kambriumkorban már 100 törzs létezett. A maradék később kihalt. A kambrium után már egyetlen új törzs sem jelent meg a Földön.

Addy városa mellett Washington államban, az USA-ban a több mint 1000 kambriumi kvarcit horizontban olyan rétegére találtak, amelyek tele voltak trilobitákkal. Ezek a „háromkaréjos ősrákok” a patkós rákra hasonlítanak; lábuk, kopoltyújuk és lencsés szemük volt. Komplex és magasan differenciált állatok voltak. Később az özönvíz idején kihaltak.

A két meggyőződéses amerikai evolucionista Ward és Brownlee a következőket írják a „kambriumi robbanás” témájához: „Ha a Darwin evolúciós elmélet helyes, akkor az első fosszíliák felépítésének sokkal egyszerűbbnek kellett volna lennie.” A szerzők bizonytalanná váltak, mert az élet a földön csodálatosan megteremtett, és ez valahogy nem illik bele az evolúció képébe.

Az evolúciós elmélet szerint a madarak a két lábon járó dinoszauruszoktól, a theropodáktól származnak. Ezek azonban nagyon nehezek voltak, ami nem engedte meg a repülést. Az igazi madaraknak üreges, de szilárd a csontjuk, és így könnyű test felépítésűek. Azonkívül a theropodáknak krokodil-tüdejük van.1

Egy ilyen tüdő mutáció által történő átépítése, kis lépésekben nem lehetséges, mert bármilyen átmeneti fokozat nem működőképes. A különböző tollazat és fogazat előfordulása a theropodáknál még nem teszi őket összekötő kapoccsá, mert az ő tüdejük megmaradt hüllőtüdőnek.

Az alsó-kréta korú theropodák közül, mint Sinosauropteryx, Sinornithosaurus, Protharchaeopteryx vagy Caudipteryx egy se tudott repülni. Ezek, mint ahogy Junker írja tollszerű struktúrával rendelkeztek, amelyek repülésre alkalmatlanok voltak, így kollagénrost a kötőszövetből, amely a bőr széteséséből képződik, vagy tömör szimmetrikus puhatoll.2

A tollazattal rendelkező ősmadár Archaeopteryx a felső-jurából már aszimmetrikus tollakkal rendelkezet, mint a mai madarak, azonkívül elcsontosodott mellcsonttal, amelyre a repülőizmok ránőhettek, kúpos fogakkal, mint a krokodilok és mozgatatható karmokkal. Az Archaeopteryx ezért egy tipikus mozaikforma, de mégis igazi madár volt. Voltak ismertetőjegyei a madaraktól, de ugyanúgy hüllőktől, mégis madár volt, és nem volt leszármazási rokonságban a hüllőkkel.

Az alsó-kréta legalsó részéből származó (és így majdnem az Archaeopteryxel egykorú) Confuciusornis tollas volt, mint a mai madarak, szarvcsőrében nem voltak fogak, de voltak farktollai és karmai a szárnyán.

Így láthatjuk, hogy az igazi madarak egy időben megjelentek a kétlábú és tollal fedett dinoszauruszokkal. Isten teremtményei voltak mind és egymás mellett éltek. Evolúció nem történt, nem ment végbe.” 77-79 oldal

A szerző geológus

 

Megjegyzések:

1. Szerkesztői megjegyzés: „A hüllők ugyanúgy lélegeznek, mint az emlősök, belégzés, kilégzés a tüdőbe be és abból ki. A madarak légzőrendszere másképp működik, a tüdejük sokkal összetettebb. Fajtól függően 7-9 légzsákjuk van, amik a csontjaikba is belenyomulnak. Nincsen rekeszizmuk, hanem a levegőt különböző mellizmokkal mozgatják a légzsákokba, majd a tüdőn átáramoltatják, és majd kilélegzik. Két ciklusban lélegeznek: első belégzéskor a levegő a hátsó légzsákokba kerül. Első kilégzéskor a levegő a tüdőn átáramlik, második belégzésnél a levegő az elülső légzsákokba kerül, majd második kilégzéssel a levegő kikerül a tüdőből. Két légző ciklussal több oxigén kerül a madarak szervezetébe, ami kell is a repüléshez, mert az nagyon energia-intenzív folyamat. A madár tüdők rendkívül komplex struktúrák, amik nagyon eltérnek a hüllőtüdőtől. Bővebben: http://www.peteducation.com/article.cfm?c=15+1829&aid=2721 2015. július 3-i állapot”

2. A könyv szerkesztése óta eltelt időben tovább vitatkoztak a tudósok a kérdésről és más elméletek is születtek. Pl.: Az Answers in Genesis cikke szerint (https://answersingenesis.org/birds/the-evolution-of-feathers-a-major-problem-for-darwinism/) a Protharcheopteryx és a Caudipteryx repülésre képtelen madarak voltak, ezért lehettek tollszerű képződményeik. A Sinosauropteryxnek és Sinornithosaurusnak nem tolla volt, hanem valószínűleg rostszálai.

 

Bővebben:

Roth: Kövületek

Katasztrofizmus