Kolrep: Élő kövületek

 

Kai-Uwe Kolrep: Teremtés vagy evolúció

31-33. oldal

 

 

5.1.4. Élő kövületek

 

 

Az evolúcióelméletben élő kövületeknek nevezik azokat a még ma is előforduló növény- és állatfajokat, amelyek több millió év alatt32 alig változtak. De miért állnak meg a fejlődésben az élő kövületek, ha a mutáció és szelekció az állandó változás révén lehetővé tette a továbbfejlődésüket?

Volker FABLBUSH33, a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem professzora írja ezekről az élőlényekről: „[…] valóban izgalmas képviselői azoknak az organizmusoknak, amelyeket az állat- és növényvilág „régi motorosainak” is nevezhetünk, amelyek alakjuk és életmódjuk látható változása nélkül vészeltek át több százmillió évet, és amelyekről fosszilis maradványaik tanúskodnak. Vajon ezek azok a fajok, amelyekről a törzstörténeti változások árnyékában, távol az új élőlényekhez, új éghajlati vagy egyéb ökológiai feltételekhez való „előnyös” alkalmazkodástól, az evolúció megfeledkezett?

Valójában mind a növény-, mind az állatvilágban sok ilyen „öreg motoros” van. […] Ezekről felismerhető, hogy minden nagyobb állat- és növénycsoportban vannak „élő fosszíliák”. Ezeket vagy közeli rokonaikat hosszú geológiai korszakokon át fosszíliák bizonyítják. Több tíz vagy százmillió éven keresztül alakjuk egyáltalán nem vagy csak kis mértékben változott: A Limulus (patkórák) alakja 150 millió éve, a Lingula (nyelvkagyló) alakja pedig csaknem 500 millió éve. Ezek rendkívül hosszú időszakok, amelyek alatt ezek az organizmusok semmilyen lényeges fejlődést nem mutattak. Specializálódás nélkül megtartották eredeti konstrukciós tervüket, anélkül, hogy alkalmazkodtak volna a különleges élőhelyekhez és táplálkozási módokhoz: A túlélés igazi mesterei a geológiai korszakokon keresztül.Q14

 

E fajok fennmaradása csak viszonylag állandó környezeti feltételek mellett volt lehetséges – hangzik egyes evolúcióteoretikusok érvelése.

 

Vagy csekély fejlődési dinamikát tulajdonítunk az élő kövületeknek, ami inkább a tények leírása, mint magyarázat. Ez egy másik próbálkozás arra, hogy az empirikus tényeket összhangba hozzák az evolúcióelmélettel, az a megfontolás, hogy a különböző fajok különböző sebességgel fejlődnek, így az egyik faj megelőzheti a másikat.

 

Ezeknek az érveléseknek az a gyengéje, hogy nem tudja megmagyarázni, hogy egyes állat- és növényfajok ugyanabban az időszakban és ugyanabban a környezetben miért voltak képesek továbbfejlődni, míg mások nem.

 

Élő kövületek például a Nautilus (csillagházas polip), amely egy lábasfejű és a Nautiloda-nemzetséghez tartozik (450 millió éves), a bojtosúszójú hal (350 millió éves), a hidasgyík (200 millió éves) a nyílfarkú rákok, a krokodilok és teknősbékák. A növényvilágban többek között a páfrányfenyő és a mamutfenyő tartozik az élő kövületek közé. A megkövült szitakötők, denevérek és csótányok a mai példányok alapján morfológiailag34 szintén ezek közé sorolhatók – a külső forma ezeknél sem változott hosszú korszakokon keresztül.

 

Egy élő bojtosúszójú hal felfedezése 1938-ban igazi szenzáció volt. Miss M. LATIMER konverzált egy kifogott halat, mivel szokatlannak tűnt számára. Amikor a kézikönyvek alapján nem tudta azonosítani a faját, lerajzolta és elküldte J. L. B. Smithnek35, a Grahamstown-i Rhodes Egyetem (Dél-Afrika) híres halszakértőjének. „Aligha lepődtem meg volna jobban, ha egy dinoszaurusszal találkozom az utcán” – jegyezte meg a professzor. Q14 Hiszen ennek a halnak tulajdonképpen már a dinoszauruszokkal együtt ki kellett volna halnia. Ez az élőlény állítólag már legalább hatvan millió éve alig változott.

Peter WELLNHOFER hozzáteszi: „A Latimeria [bojtosfarkú hal; a szerző] felfedezésében nem csak az volt a szenzációs, hogy a bojtosfarkúak már régen kihaltnak vélt állatcsoportjához tartozik, hanem az is, hogy a devon legrégibb fosszilis képviselői és a recens [ma is élő; a szerző] Latimeria között alig van morfológiai különbség, tehát konstrukciós tervük alig változott az évmilliók alatt. A Latimeria ezért joggal nevezhető „élő kövületeknek”Q14a

 

Összegzés

 

Az úgynevezett élő kövületek az evolúcióelméletben különleges magyarázatra szorulnak, mivel kilógnak a sorból. Hiszen ezeknél az evolúcióelmélet által feltételezett változások nem vezetnek új formákhoz. Az alig változó élőlények nem támasztják alá a továbbfejlődés evolúcióelméleti szempontból fontos tézisét (tantétel), és nem rendelkeznek primitív ősökkel.

 

A teremtéselméletben feltételezik a készen megalkotott összetett élőlényeket, amelyek nem alsóbbrendű ősökből fejlődtek ki. Típusok közötti ugrások (makroevolúció) nem várhatóak. Az élő kövületek úgy érzékelhetőek, mint az alaptípusok stabilitásának bizonyítékai (lásd 24. fejezet, 185. o.).

 

 

 

Irodalom:

32. Az ebben a szakaszban megadott időadatok radiometriás kormeghatározáson alapulnak. (Lásd: 5.9, 74.o.).

33. Volker FABLBUSH (1934-2009) paleontológus.

34. Morfológiailag: a külső alakot, a formát illetően.

35. James Leonard Brierley Smith (1897-1968), Fokföld.

 

Q14. Begleitartikel zur Sonderausstellung „Von der Evolution vergessen? – Lebende Fossilien”, Institut für Palaontologie und Historische Geologie, Ludwig-Maximilians-Universitat München. Fablbush: Von der Evolution vergessen?

[Cikk: „Megfeledkezett róluk az evolúció? – élő kövületek” című kiállításról, Palenontológiai és a Történeti Geológiai Intézet, Ludwig Maximilian Egyetem, München. Fablbush: Megfeledkezett róluk az evolúció?]

 

Q14a. Wellnhofer: Der Quastenflosser Latimeria – ein lebendes Fossil [A Latimeria bojtosúszójú hal – egy élő kövület]

 

A könyv az Evangéliumi Kiadónál megvásárolható. Köszönjük a Kiadónak, hogy megengedte a fenti részlet honlapunkon való közlését.