Önszervező anyag

 

 

Wolfgang Kuhn, biológia professzor:

A darwinizmus buktatói 244-252. o.

 

 

 

Az anyag önszerveződésének mítosza

 

 

Karl von Naegeli (+1891), ismert svájci botanikus, Darwin kortársa állapította meg tömören, találóan:

„Aki tagadja az ősnemzést, a csodát hirdeti!”

Az általános korszellemnek hódolva azonban most már régóta nem használják a nagyon misztikusnak hangzó ősnemzés szót annak megnevezésére, hogy a szerves élet a holt anyagból keletkezett, állítólag önmagától!

 

Az önszerveződés fogalom sokkal tárgyilagosabban, józanabbul és ezért „tudományosabban” hangzik. De ugyanazt értik rajta, mint az ősnemzésen:

a holt anyagnak megvan a titokzatos képessége, hogy magától, csupán kémiai természete és fizikai tulajdonságai folytán „szerveződni” tud.

Ezen utóbbiak eredete után persze elővigyázatosságból egyáltalán nem érdeklődnek!

 

Ez azt jelenti, hogy az anyagnak magának kell létrehoznia azt a valóban titokzatos rendet, ami a legprimitívebb életformának és életjelenségnek is alapfeltétele. Így egy növény egész organizmusát a föld élettelen ásványaiból, vízből és a levegő szén-dioxidjából „szervezi meg”. Amikor elpusztul, elhagyja a rendteremtő élet, és ismét csak a kémia és fizika törvényei érvényesülnek, tehát elindul az ellenkező folyamat. Minden szerveződés, az egész értelmes rend elpusztul, végül csak a rendezetlen kémiai vegyületek és elemek káosza marad meg.

 

Már nagyon egyszerű megfogalmazás is világossá teszi, hogy az életműködések bölcs rendje, ahogyan az az élő szervezetek minden szervében olyan feltűnően megmutatkozik, nem az élőlényeket alkotó, fölépítő anyagnak valamilyen titokzatos képességéből származik.

 

A rend kétség kívül nem adódhat az anyag önszerveződéséből, ha egyrészt ugyanabból az anyagból teljesen különböző orgánumok1 szerveződnek, másrészt pedig a különböző élőlényeknek azonos célú, egymásnak megfelelő képződményei teljesen különböző anyagokból keletkeznek.

 

Így például a növények leveleket (borbolya), hajtásokat (kökény) és még gyökereket is átalakítanak teljesen azonos külsejű és azonos feladatot ellátó tövissé,

másrészt ugyanabból a levélanyagból raktározószerv (hagyma), kapaszkodó kacs (lednek), ragadós rovarfogó szerv (harmatfű), rovarfogó csapda (kancsóka) vagy szaporodást szolgáló szerv (különböző virágrészek) egyaránt képződhet.

 

Mindezekben az esetekben – és számuk tetszőlegesen növelhető – az építőanyagnak csupán passzív szerepe van, vele történik valami, de ő maga alkotó módon nem tevékeny!

 

   

Az anyag tulajdonságai

 

 

Még meggyőzőbbé válik az ésszerű önszerveződés nyilvánvaló lehetetlensége, ha összehasonlítjuk az organizmust fölépítő anyagok csupán kémiai-fizikai tulajdonságaik alapján létrejött rendezett formáit az organizmusban megjelenő formáikkal.

 

A fogok például túlnyomórészt különböző ásványi anyagokból állnak. A fogállomány főképpen kalcium-foszfátból és kalcium-karbonátból, a nagyon kemény zománcbevonat jobbára kalciumfoszfátból (hydroxylapatit), valamint kalcium-, kálium-, magnézium-, és nátrium-karbonátból áll.

 

Ha ezeket az anyagokat oldatból kristályosítjuk ki, különleges kémiai-fizikai tulajdonságaik folytán más és más, mindig az anyagra jellemző kristályformát alkotnak. A kristályosodott formáknak azonban a legcsekélyebb közük sincs a fogaknak a szervezetben megjelenő célszerű formájához.

A hüllők (pl. krokodil) fogai mindig kúp formájúak, csupán a zsákmány megragadására, megfogására és földarabolására használhatóak.

A növényevők (szarvasmarha, ló, rágcsálók) zománcos redős zápfogai ezzel szemben reszelőként főképpen a kemény növényi sejtfalak szétmorzsolására alkalmasak.

A mindenevők (háziegér, sertés) gumós fogai pedig mind állati, mind pedig növény táplálékot össze tudnak zúzni.

A denevéreknek még apró fésű formájú metszőfogaik is vannak, amelyek arra szolgálnak, hogy velük az állat a szőrét tudja tisztítani.

 

Még meggyőzőbb példa a kalcium-karbonát átformálódása az élő csiga szervezetében. A kalcium-karbonát (mint kalcit nevű ásvány) normális esetben romboéder alakban kristályosodik. Szénsavtartalmú (CO2-t tartalmazó) vízben bikarbonátként oldva, a víz elpárolgása és a CO2 elillanása után szilárd, oldhatatlan kalcium-karbonát alakjában újra kiválik a vízből.

Így képződik az ismert kazánkő, amorf mészbevonat pl. a kávéfőzőkben és az automata mosógépekben. Földalatti barlangokban ugyanez a folyamat a cseppköveket, a sztalagmitokat, és a sztalaktitokat hozza létre. Ugyanez a kémiai átalakulás játszódik le a csiga köpenyében is, amikor mészházat épít. Itt azonban az eredmény – szöges ellentétben a cseppkőbarlangokban keletkezett véletlen, amorf alakzatokkal – értelmesen szerveződött, adott feladat és életfunkció ellátására szolgáló, határozott célú képződmény! Ilyen rendkívül precíz képződmény sohase jöhetne létre az élő szervezetben végbemenő átformálás („Überformung” – Nicolai Hartmann), formábaöntés (információ) nélkül, csupán a kalcium-karbonát tisztán kémiai-fizikai tulajdonságai következtében!

 

A csigaház csúcsától a szájáig, járatról járatra teljesen szabályosan kiszélesedik, belsejében az alátámasztó oszlop körüli térben az állatnak különböző, nagy szervei védve vannak. Így pl. a legalsó, legszélesebb járat terében van a szőlőcsiga tüdeje. Ezer és ezer csigaházat vizsgálhatunk, mégsem találunk egyikben sem semmiféle hibát a járatok egymásutánjában. Mindig folyamatosan tágulnak a logaritmikus spirális matematika törvénye szerint. A mészpát (CaCO3) ezzel szemben – ionjainak kémiai-fizikai tulajdonságai alapján – oldatban magától legjobb esetben egyszerű romboéder kristályokká „szerveződik”.

 

Nem, semmilyen anyag sem szerveződik magától semmiféle értelmes, határozott feladatokat ellátó, funkcionális formává. Ez még az eddigieknél is világosabbá válik, ha megnézzük, hogy egy növény, akár a legközönségesebb árvacsalán is mennyire más képződményeket képes alkotni csak a szárában a kémiai természetük alapján maguktól csupán hosszú molekulaláncokat képező cellulózszálakból és ligninből.  

 

Ide kell egy kép!

Az ábrán keresztmetszetben láthatóak a sejtek, amelyeknek falát túlnyomó részben cellulóz alkotja. A cellulóz szorosan egymás mellett lévő molekulaláncai szálakat képeznek, és ezek több rétegben helyezkednek el. Meghatározott, pontosan megtartott szögben keresztezik egymást rétegről rétegre, mint a furnérlemez szálai. Ezáltal a sejtfalak szilárdsága – éppúgy, mint a rétegelt falemezé – óriási mértékben nő. De ez még nem elég. A négyszögletes keresztmetszetű szár élein a kettős T-tartók műszaki elve szerint különösen vastag falú sejtek épülnek be – ezekben kiegészítésül még lignin is van –, hasonló a helyzet beljebb, körben a szállítónyalábok mentén. Ismét hiába keresnénk konstrukciós hibát2. A szállítónyalábok is a kettős T-tartó fölső övét (jelen esetben a külső részt) képezik, a tartók gerince a kitöltő belső rész, illetőleg a csőszerkezet miatt nincs is rájuk szükség. A forma tökéletes, és teljesen megfelel céljának. Ez sohasem jöhetett létre a cellulóz és lignin építőanyag valamiféle rejtélyes „önszerveződése” folytán.

 

 

Az anyag tehát minden esetben valódi építőanyagnak bizonyul, ez van megszervezve, ez az eszköz, ami céllá válik. Tehát feltétele, de semmiképpen sem oka a megalkotandó formának. Ehhez éppúgy, mint minden ház építésekor3, építési tervre, részletes információra van szükség: meg kell adni, hogyan illeszkedjenek kölcsönösen egymáshoz az egyes építőelemek. Olyan információ szükséges, amely lehetővé teszi az életet minden megjelenési formájában. Ez a döntő tényező, és soha, semmiképpen sem az anyag, amelyet az információ csak fölhasznál. Ennek pedig kezdettől fogva meg kell lennie minden kiindulási sejtnek a magjában, amelyből a szervezet élő-rendszerként folyamatos osztódással fölépíti és megszervezi saját magát4. Eredetéről tudományos pontossággal csak egyet jelenthetünk ki: minden kétséget kizáróan sohasem lehet anyagi!

  

Kuhn, biológus professzor könyvének részletét

a Kairosz kiadó engedélyével tettük közzé. Köszönjük.

 

 

Szerkesztői megjegyzések:

 

 

Összegezve:

 

Soha senki sem látott arra példát, hogy az anyag magától értelmes, feladatokat ellátó, funkcionális formává szerveződik.

 

Az anyag, energia nem képes kód, építési terv, biológiai információ létrehozására, ezeket csak egy külső, intelligens személy tudta az élőlényekbe bekódolni.

 

 

1. Orgánum: szerv, érzékszerv.

 

2. Minden a helyén van! Ilyen összetettség keletkezésének magyarázata véletlennel, mutációval, szelekcióval és bármilyen más feltételezéssel csupán alaptalan, logikátlan spekuláció. Lásd: Hatalmas szimfonikus zenekar, amelyben minden hangszer megtalálható.

 

3. Lásd Polányi Mihály épület példáját.

 

4. Szintén erre a következtetésre jutott a baraminológia tudományág. A Teremtő kezdetben már kész, és szaporodni tudó, és kismértékű alkalmazkodásra képes növényeket és állatokat teremtett. Lásd: 1.Móz.1.11 „Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön.”

 

Folytassa a kérdés tanulmányozását a Biológiai információ oldallal majd a Baumann: Entrópia oldallal.