J. M.: Katasztrofizmus

John MacArthur: Harc a kezdetért

Evangéliumi Kiadó 39-42 o.

 

Nem uniformizmus, hanem katasztrofizmus

 

„Ha kissé belegondolunk, rájövünk, hogy a fosszilis leletek nem magyarázhatók az uniformista séma segítségével. Bármely élőlény megkövüléséhez (a kimúlás és a porba való visszatérés helyett – Jób. 34.15), arra van szükség, hogy gyorsan nagy mennyiségű üledék temesse be. Miként magyarázható a kövületek nagytömegű felhalmozódása (mint például a Karoo kövületmezőé Afrikában*, amely állítólag nyolcszáz milliárd gerinces kövületet tartalmaz), ha nem katasztrofális özönvízzel, amely nem hasonlítható semmihez, amit a jelenkori történelem során megfigyeltek? A korszakokon át tartó természetes üledékképződés nem magyarázza meg, hogyan koncentrálódott adott helyen olyan sok kövület. Mindegyik lakott kontinensen hatalmas kövületágyak vannak, ahol több millió megkövült faj található egy helyen nagy koncentrációban, mintha ezeket az élőlényeket hatalmas áradás pusztította és temette volna el. A tengeri élőlények kövületei a világ legmagasabb hegyein[ek anyagában] is megtalálhatók. Hogyan magyarázza meg az uniformizmus az ilyen jelenségeket? Csak egyféle módon teheti: állandóan növeli a föld becsült korát.

 

A Szentírás 2Péter 3,4-ben kifejezetten elítéli az uniformizmust. Péter megjövendölte, hogy ezt a téves nézetet vallják majd az utolsó napokban a gúnyolódók – a saját kívánságaik szerint élők -, akik azt képzelik, hogy „minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva”. Péter apostol így folytatja: „Mert rejtve maradt előlük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és a föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult” (5-6. vers).

 

Más szóval a Biblia világos tanítása szerint, a világ története nem volt egyenletes természeti és geológiai folyamat a kezdetektől fogva. A Szentírás legkevesebb két világméretű változásról számol be: magáról a teremtésről és a katasztrofális, világméretű özönvízről Noé idejében. Ezek gyakorlatilag kielégítően megmagyarázzák a Föld összes megfigyelt geológiai és hidrológiai jellegzetességét.2

 

Valójában csak óriási katasztrofális erők adnak kézenfekvő magyarázatot egyes geológiai jelenségekre. Lakóhelyemtől nem messze van a Vasquez Rocks nevű terület, amely úgy néz ki, mint egy holdbéli táj. Fő jellegzetességei a hatalmas éles szélű, csipkézett kőzetrétegek, amelyek magasan kiállnak a talajból. Bármilyen erő is állította élűkre ezeket a sziklákat, nyilvánvaló, hogy nem lassan és fokozatosan, hanem hirtelen és hevesen támadt. Az egész vidék tele van a katasztrófa ehhez hasonló bizonyítékaival. Nem messze innen található a hírhedt Szent András-törésvonal. Ott, ahol az országutat a hegyoldalakba vágták, az utazók hevesen meghajlított vagy megcsavart kőzetrétegeket figyelhetnek meg. Ezek a jelenségek néma bizonyítékai azoknak a rendkívüli erőknek, amelyek Dél-Kalifornia topográfiáját kialakítottá, és amelyek messze túltesznek bármily ismert földrengés erején. Pontosan ilyen jelenségekre számíthatunk, ha komolyan vesszük a bibliai elbeszélés történetiségét. A Szentírás azt mondja például, hogy amikor az özönvíz elkezdődött fölfakadt a nagy mélység, minden forrása” (1Móz. 7,11). Semmi kétség, hogy az özönvizet vulkáni tevékenység, óriási geológiai mozgások és a Föld tektonikus lemezeinek eltolódásai kísérték. Az ilyen katasztrófa nemcsak a meggyűrődött és kiemelkedő kőzetréteget magyarázza meg, hanem azt is, miért láthatók sok hegységben annak bizonyítékai, hogy valaha víz alatt voltak. Az uniformisták nem tudnak semmilyen kézenfekvő magyarázatot adni az ilyen jelenségekre.

 

A hatalmas kiterjedésű özönvíz a Grand Canyon kialakulását is megmagyarázza. Sőt, jobb magyarázat a Grand Canyon keletkezésére, mint bármilyen uniformista feltételezés. A kanyon jellegzetességei (rendkívül mély szakadékok, szélükön fennsíkokkal) arra engednek következtetni, hogy gyors kimaródás (erózió) formálta. Feltűnően hasonló alakzat a georgiai Lumpkin mellett lévő Providence Canyon. Ennek a látványos kanyonnak a területe több mint ezeregyszáz acre (kb. 4,45km2). A XIX. század elején az egész vidék sík mezőgazdasági terület volt. A század közepére a farmerek az összes fát gyökerestől kivágták, kitéve a területet az eróziónak. 1846-ban nagy esőzések voltak, amelyek kis vízmosásokat és hasadékokat kezdtek formálni. Ezek aztán minden újabb esővel szélesedtek és mélyültek. Az 1940-es évekre a közeli épületeket és városokat át kellett helyezni, nehogy az egyre növekvő kanyonba zuhanjonak. Ma a kanyonnak 16 ága van, némelyik több mint egy mérföld hosszú. Egyes helyeken a kanyon alja és széle közötti távolság annyi, mint egy 15 emeletes épület magassága. Festői táj, fák és vadállatok nélkül. Gyakran „georgiai kis Grand Canyon”-nak nevezik. Semmiben sem különbözik azoktól a kanyonoktól, amelyekről a geológusok azt állítják, hogy több milliárd év alatt jöttek létre.3

Douglas F. Kelly írja:

„Az uniformisták szerint, ha meg akarjuk magyarázni az olyan jelenségeket, mint az amerikai Grand Canyon, akkor – a jelenlegi lassú természeti folyamatokat exportálva – több millió éves geológiai folyamatokat kell feltételezni. Ezt az elméletet komolyan megkérdőjelezi a St. Helen vulkán kitörése 1980-ban, Washington államban. A 20 tonna TNT-nek megfelelő energia hat perc alatt 400 négyzetkilométernyi erdőt tarolt le, teljesen megváltoztatta a hegy alakját, nagy tömegű földet és kőzetet robbantott ki és röpített a magasba, olyan alakzatokat hagyva maga után, amelyek nagyon hasonlítanak a Grand Canyon egyes részeire. St. Helens jelenségről írt legújabb tanulmányok szerint, ezeknek az alakzatoknak a korát az uniformista elmélet alapján próbálnánk meghatározni, több millió évet kapnánk (holott tudjuk, hogy 1980-ban keletkeztek.)”4

 

Hivatkozások:

* fensík Dél-Afrikában

2. A teremtés és a vízözön geológiai bizonyítékainak kimerítő tárgyalása meghaladja a jelen könyv kereteit, de számos munka elemzi részletesen ezeket a bizonyítékokat az Institute for Creation Research [Teremtéskutató Intézet] (http:www.icr.org) és az Answers in Genesis [Válaszok a Teremtés Könyvében] (https://answersingenesis.org/) gondozásában. Lásd még: John Woodmorappe: Studies in Flood Geology Geology [Tanulmányok az özönvíz-geológiájáról], Santee, California: Institute for Creation Research, 1999; John C. Whitcomb and Hanry Morris: The Genesis Flood [Az özönvíz], Grand Rapids: Baker, 1961; John C. Whitcomb: The World that Perished [Az elpusztult világ], Grand Rapids: Baker, 1990;

„Szerkesztői megjegyzés: John Woodmorappe: Noah’s Ark: A Feasibility Study (Noé bárkája: egy megvalósíthatósági tanulmány) címmel 1997-ben jelentette meg könyv formájában. Itt olvashat róla többet: http://www.ujexodus.hu/tanulmany/teremtes_es_vizozon”

3. Rebecca Gibson: „Canyon Creation” [Kanyonok Teremtése], Creation ex nihilo, Sep-Nov 2000, 46-48.

4. Douglas F. Kelly: Creation and Change, 164-65.

 

Bővebben:

Geológia

Roth: Kövületek