A Wistar Intézeti Tanácskozás

 

Forrás: Creationwiki

 

A Wistar Intézetben ezt a tanácskozást 1966 április 25-26-án tartották Filadelfiában, a Pennsyilvániai Egyetem Wistar Biológiai és Anatómiai Intézetében.  A tanácskozás célja az volt, hogy rávilágítson az egyre szélesebb körben terjedő fenntartásokra és elégedetlenség érzésére a biológusok körében a neo-darwinista nézetekkel kapcsolatban.

A konferencia elnöke a Nobel-díjas Sir Peter Medawar volt, a címe pedig:

A neo-darwinista evolúciótan matematikai kihívásai.

 

A szimpóziumon matematikusok és egyéb kapcsolódó tudományterületek művelői gyűltek össze, hogy értékeljék a neo-darwinista elmélet lehetségességét matematikai szempontok alapján.

 

Sir Peter Medawar a következő nyilatkozattal nyitotta meg a tanácskozást:

„E konferencia közvetlen oka az angol nyelvet beszélő világban széles körben elterjedt elégedetlenség az úgynevezett neo-darwinizmus evolúciós teóriájával kapcsolatban… Ezek a kifogások a jelen neo-darwinista elképzeléssel szemben általánosságban és igen széles körben tartják magukat a biológusok között.”

 

A tanácskozáson elhangzottakat „Matematikai kihívások az evolúció neo-darwinista értelmezésében” címmel tették közzé. (5. számú Wistar Intézeti monográfia)

Matematikusok, biológusok, fizikusok és mérnökök egy-egy csoportja tartott beszédet 1966-ban a Wistar Intézetben.

Köztük volt Murray Eden MIT (Massachusetts Institute of Technology), Ernst Mayer, Stanislaw Marcin Ulam – a matematikus, aki részt vett az Amerikai Manhattan Programban -, Richard Lewontin – aki akkoriban a Chicagói Egyetem evolúciós biológiai és genetikus professzora volt, és Marcel-Paul Schützenberger informatikus. Sewall Wright nem vett részt a konferencián, de benyújtott egy nyilatkozatot és a résztvevők később hivatkoztak az ebben leírtakra is. Bernard Kettlewell, aki arról adott elő hogyan befolyásolják az ipari színezékek a borsos moly (Biston betularia) elszíneződését ott volt az ülésen, de nem írta alá a közös nyilatkozatot.

 

A szimpóziumon nyilvánvalóvá vált, hogy a kételyek, melyek a biológusokat nem hagyták nyugodni csak sokszorozódtak a fizikusoknak, matematikusoknak és mérnököknek köszönhetően, akik közül néhányan nyílt kétkedésüket fejezték ki amiatt, hogy hiányzik az evolúciós teória tesztelésének tudományos alapja.

Azok közt, akik a számítógép-technológia szakterületén jeleskedtek kiváltképp valószínűtlennek, vagy egyenesen elképzelhetetlennek hatott az ötlet, hogy a másolási hibák egy bonyolultabb és rendszerezettebb életformát tudnának létrehozni.

 

A szimpózium egyik végkövetkeztetése Murray Eden szavaival kifejezve így szól: száműzni kell a véletlenszerűség ötletét egy elhanyagolható szerepkörbe az eredet-teóriák kapcsán.

 

Történelmi előzmény

 

1965-re Murray Eden Marcel-Paul Schützenberger-rel és másokkal egyetemben a természetes szelekció modelljein dolgoztak, amiknek alapjául a valószínűség-számításokra alapozott véletlen mutációkat vették. Miután újabb és újabb algoritmusok használatával is következetesen negatív eredményekre jutottak szkepticizmusuk folyton nőtt a mutációs-szelekciós mechanizmussal kapcsolatban. Kétségeik ismertté váltak az evolúciós biológusok közt. A szimpózium ötlete állítólag két Svájci piknik alkalmával való beszélgetés közben merült fel, amikor 4 matematikus Marcel-Paul Schützenberger, Stanislaw Marcin Ulam – a hidrogénbomba társ-tervezője -, Victor Frederick Weisskopf és Murray Eden megbeszélést tartott Martin Kaplan biológussal és Hilary Koprowskival miszerint matematikai kétségeik vannak az evolúció darwini teóriájával.

Stephen Meyer szerint az informális privát beszélgetésre az MIT fizikus Victor Weisskopf Genovai otthonában került sor. Eugene George Windchy szerint Martin Kaplan meg is jegyezte, hogy a második találkozás „több órás heves vitatkozást” eredményezett.

A találkozón Marcel-Paul Schützenberger közösen Murray Eden-nel bemutatták az egyértelmű bizonyítékokat, melyek szerint a neo-darwinizmussal szemben álló matematikai valószínűség-számítás tényei óriásiak. Michael Behe szerint a szimpózium egyrészt kiábrándító volt, másrészt felfoghatatlan. A következőket jegyezte még meg:

„A matematikusnak, aki szerint egyszerűen nem lehetett elég idő a szem kialakulásához vezető szükséges mutációk számára, azt mondták a biológusok, hogy valószínűleg elszámolta magát. Ugyanakkor a matematikusok nem voltak meggyőződve arról, hogy ők hibáztak volna.

 

Az írásos anyagok

 

Szerző	Cím	Oldal	PMID kód
Murray Eden	A tudományos neo-darwinista elmélet hiányosságai	5-19	6051132
Stanislaw Marcin Ulam	Hogyan foglaljuk szabályokba az evolúció sebességének matematikai problémáit?	21-33	6051128
William Bossert	Matematikai optimalizáció: vannak-e a természetes szelekciónak absztrakt korlátai?	35-46	6051129
Ernst Mayr	Evolúciós kihívások az evolúciótan matematikai értelmezésében	47-58	6051130
George Wald	A helyettesítő kiválasztódás problémái	59-71	6051131
Marcel-Paul Schützenberger	Algoritmusok és a neo-darwinista evolúciós elmélet	73-80	6051133
Richard Charles Lewontin	Az evolúciós történetiség alapelvei	81-94	6051134
Conrad Hal Waddington	Összefoglalás, tárgyalás	95-101
	Konferencia utáni megjegyzések	102
Walter E. Howard	Néhány viselkedés-ökológiai probléma az evolúció matematikai analízisében	103-105	6069275
Axex Fraser	Észrevételek a neo-darwinista evolúcióelmélet matematikai kihívásaihoz	107	6051120
	Előzetes műhelytanulmányok	108
Murray Eden	A neo-darwinista evolúció, mint tudományos elmélet hiányosságai	109-111	6051121
Conrad Hal Waddington	Az evolúciós archetípusok alapelve	113-115	6051122
Sewall Wright	Megjegyzések Eden és Weddington előzetes munka-anyagaihoz	117-120	6051123
Marcel-Paul Schützenberger	Algoritmusok és a neo-darwinista evolúciós elmélet	121	6051124
Sidney Walter Fox, Nakashima T.	Indikációk rendje a prebiotikus, fehérje-szerű polimerek modelljében	123	6051125
Buvet R.	Néhány gyakorlati következtetés az energetikailag nyílt rendszerek fizikai kémiája evolúciós törvényszerűségeinek létezéséről	125-128	6051126
Pierre Gavaudan	L’évolution considerée par un botaniste-cytologiste Egy botanikus-citológus által figyelembe vett evolúció (Francia nyelvű cikk)	129-134	6051127

 

Videó

Az evolúció tudományos kihívásainak 50 éve: megemlékezés a Wistar szimpóziumról

 

 

Wistar Szimpózium – Philadelphia 1966

50. évfordulója

 

Az evolúció neo-darwini magyarázatához intézett matematikai kihívások

Paul Nelson, PhD

 

Ma van ötven éve, hogy figyelemreméltó találkozót tartottak a philadelphiai Wistar Intézetben, amely ötven éven keresztül hatalmas befolyást gyakorolt az evolúciós folyamat jellegéről való gondolkozásra. Röviden az történt, hogy fizikusok és mérnökök egy csoportja érdeklődést mutatott a biológia iránt.

Különösen a darwini folyamat alapvető logikája iránt érdeklődtek. A mérnökök sokat gondolkodnak, feltették az a kérdést, működik-e? Úgy működik-e? A mérnök nem csak halandzsázik, a repülő vagy repül, vagy nem, a híd vagy áll, vagy nem; nagyon gyakorlatiasan gondolkodik. Ezek a mérnökök – kicsit leegyszerűsítve, ők egyetemi tanárok voltak, mint, pl. Murray Eden az MIT-ben. Azt mondták, úgy néz ki, hogy a matek nem fog együttműködni.

 

A természetes kiválasztódás első lépésénél, olyan keresési feltétel van, ahol a mutációval biztosított véletlenszerű eredmények választékát nézzük. Ez azt jelenti, hogy a mérnöki rendszertől eltérően, ahol az értelmedet használva terelni lehet az eredményeket a kívánt cél irányában, az evolúcióban, a neo-darwini evolúcióban, a nyersanyagot, úgymond, lényegében a rulett kerék biztosítja – itt összekeverem a metaforákat, de a fogalom az, hogy a véletlenszerű eredmények sorozatából kell kihozni a legjobb megoldást. A véletlenszerűség értelemszerűen irányítás nélküli, ami azt jelenti, hogy a folyamat vár, mivel egy bizonyos funkcionális eredmény felé szeretne elmozdulni, egy óriás lottó keréknek átadásaira vár, vagyis, akármelyik tetszőlegesen választott véletlenszerű folyamaténak.

Azonban, e folyamat végig vezetett matematikája, komoly kihívásokat támasztott, azzal kapcsolatban, hogyan mozdítsuk az evolúciós folyamat egészét, a kívánt irányban, azaz úgy, hogy az építsen nekünk bakteriális sejteket, vagy növényeket, állatokat, vagy akármelyik összetett integrált rendszert.

Az történt, hogy ezek a mérnökök összejöttek – nagyon, nagyon okos emberek ezek, mérnökök és fizikusok – és meghívták a barátaikat, akik olyan helyeken dolgoztak, mint, pl. Harvard vagy az MIT. Elmentek ezek és bekopogtak az ajtón, a biológusok irodája ajtaján, és azt mondták: szerintünk van egy problémánk itt, és szimpóziumot fogunk tartani, hogy beszéljünk erről, és oldjuk meg. És ebből jelent meg egy publikáció, az úgy-nevezett: Az evolúció neo-darwini magyarázatához intézett matematikai kihívások.

 

Ezek a kritikusok elfogadták, hogy valamilyen evolúciós folyamat megtörtént. Nem ez volt a kérdés. Kérdés az volt, hogy a neo-darwini felfogás, – ez hogy hogyan történt meg?

 

Figyelemreméltó a Wistar dokumentummal kapcsolatban az, hogy különböző szerzők cikkeit láthatjuk benne, akik a neo-darwinizmus mellette illetve ellene érvelnek. Valamint a viták kiírását is tartalmazza, és a kiírások szerint igen élénkek lehettek ezek a viták. Bizonyos pontoknál egy-egy előadás nyomán, az emberek kiabálnak egymással, szinte azt látjuk, hogy repülnek a székek, a találkozón való részvétel hihetetlen lehetett, és ha valaki hasznosan szeretné tölteni az idejét, akkor ajánlom, hogy találja meg azt a könyvet. Megint mondom a címét: Az evolúció neo-darwini magyarázatához intézett matematikai kihívások. Olvassa el, mert sok mindent leleplez.

A rejtély, amire koncentráltak, nem oldották meg 1966-ban, és mind a mai napig sem oldódott meg.

 

És azért nincsen megoldva, mert van egy mélyebbre ható kérdés, mégpedig az, hogy szerintem szinte kivétel nélkül minden fél, aki részt vett azon a találkozón, minden fél, aki részt vett a vitán, egyetértett volna azon, hogy ha meg akarjuk magyarázni egy élőlényt, a magyarázatot a természetes folyamatokra és a véletlenre kell korlátozni.

Ha, tehát, gondolunk egy magyarázó/értelmező eszköztárra, felnyitjuk a szerszámdobozunk fedelét és bele nézzünk: ott vannak a természetes folyamatok, akármik legyenek azok, és a véletlenszerű események, és ennyi. Nincsen megengedve az intelligenciára, az irányításra, a teleológiára¹ való hivatkozás.

Rendben. Tudunk így játszani? Nem. De ez azt jelenti, ha a megnézett termékeket, a megmagyarázni kívánt dolgokat valójában intelligencia okozta, mivel az valójában így történt, akkor nem fogjuk tudni a problémánkat megoldani, mert túl kicsi a szerszámdobozunk. Tehát ez lenyűgöző dokumentum arról, hogy volt egy ilyen hihetetlen találkozó. De kiemeli a tudós szabadságára, a valóságról felfogott materialista elképzelés által helyezett korlátokat, amelyek nem engedik, hogy kimondjuk: ez a rendszer intelligenciát igényel, jobb magyarázó-készletre, eszköztárra van szükségem.

Ez nem fog működni. De ez nem volt opció az ottaniak számára, de nagyon világosan kiderül, különösen a fizikusok és mérnökök cikkeiből, hogy rájöttek: nem működik a neo-darwinizmus.

És szerintem a közbeeső öt évtized alatt az evolúciós biológusok közössége végre felébredt erre a tényre.

 

Tehát, novemberre, a londoni Királyi Természettudományos Társaságnál találkozót hívtak össze, amelyre megjósolom, hogy hasonló következtetéseket fog levonni, mint amit a Wistar konferencián tettek, ahol az összegyűlt előadók azt fogják mondani, hogy a jelenlegi elméletünk csőd. És valami mást kell kipróbálnunk. És még egyszer az a kérdés merül fel, hogy rendben, csak a materialista határvonalakon belül fognak játszani, vagy veszik a bátorságot, hogy túllépjenek azon?

 

 

Forrás:

https://www.youtube.com/watch?v=VQy12X_Sm2k

 

Megjegyzés:

1. A célok tana. Lényege: Bizonyos dolgok egy konkrét cél elérése érdekében jön létre.