Miller-féle kísérletek

 

Az élet-előállítással foglalkozó

kísérleteknek hosszú története van.

 

 

Előzmények:

 

Oparin, Haldane, Bernal, Urey, stb. feltételezései alapján létrehoztak egy öt lépésből álló feltételezést a kémiai evolúció lezajlására. Az öt lépés a következő:

1. A korai Föld légköre.

2. A forró, híg ősleves.

3. Az átfogó polimerizáció.

4. Kialakulnak az elősejtek.

5. Létrejönnek a valódi sejtek.

 

Sok sikertelen kísérlet után az elmélet igazolását egy szikragenerátoros kísérlettel igazolják:

A már említett  fizikai kémikus Harold C. Urey, doktorandusza, Stanley L. Miller vegyészmérnök a Chicagói Egyetemen 1953-ban egy zárt rendszerben, a feltételezett őslégkör elemeiből (víz, metán, hidrogén, ammónia) elektromos kisülés hatására aminosavat hozott létre.

 
Mit akartak bizonyítani?

Azt, hogy a földi élet magától – külső beavatkozás nélkül – kialakulhat.

 

A kísérlet „utóélete”:

A Miller-féle szikragenerátoros kísérlet óta (1953) rendkívül sok kísérletet hajtottak végre melyek során zsírok, aminosavak, cukrok, peptidek, purinok, pirimidinek, membránok, fehérjék, DNS, RNS, stb. létrejöttét kutatták.

Miller kísérlete és az 1953-as év bevonult a tankönyvekbe, folyóiratokban, a wikipedia erre hivatkozik. Ezt tanítják az iskolákban, mint az élet kialakulásának egyik fontos állomását. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Miller%E2%80%93Urey-k%C3%ADs%C3%A9rlet 2014. augusztus 10. állapot)

 

 

Vizsgáljuk meg a kísérletet.

 

 1. Állítás: „Miller életet állított elő.” – Harsogták az újságok 1953-ban.
 

Miller tényleg életet állított elő?

A hír nem igaz. Miller négy egyszerű aminosavat állított elő! Ami az élettől olyan távolságra van, mint a paptól a csap!

A vizsgálat eredménye 1.:

Miller soha nem állított elő életet. Miller és a tudóstársai sem ebben a kísérletben sem a rákövetkező kísérletek sorozatában nem állítottak elő életet.

 

 

 

Miller nem papot, hanem csapot állított elő, ami két teljesen különböző dolog!

 

 

 

 

 

 

 

2. Állítás: Innen már csak egy lépés az élet 1.
 

„Miller nem életet teremtett, hanem az élet építő kockáit állította elő, innen már csak egy lépés az élet.” – Állították az „optimista szakértők”, amit az újságok szintén nagydobra vertek. A tankönyvek, szakfolyó iratok, net, stb. máig ezzel van tele.

Vizsgáljuk meg mit állított elő Miller és hogyan?

Tény: A kísérlet során a fehérjékhez szükséges 20 féle aminosavból 4 egyszerű aminosav létrejött.

Csakhogy:

– az élethez a fehérjék mellett DNS-re, RNS-re is szükség van. – Ezekből semmi nem jött létre a kísérlet során.

– Az RNS nukleotid-ból áll. – Ez sem jött létre.

– A nukleotid foszforsavból és ribóz vagy dezoxiróbózból, valamint bázisból áll. – Ezek egyike sem jött létre.

– A fehérjékben 20 féle aminosavra van szükség, Miller ebből csak 4 fajtát hozott létre, méghozzá az egyszerűbbeket.

 A vizsgálat eredménye 2.:

A Miller által előállított 4 egyszerű aminosavtól az élet igen távol van.

Miller nem csapot, hanem csupán a tekerőkar csavarját állította elő.

 
3. Amiről nem írnak a tankönyvek, hallgat a wikipedia.
 

Miller 50-50 %-os arányban állított elő jobbkezes és balkezes aminosavat, az élet csak balkezes aminosavból áll!

 
A vizsgálat eredménye 3.:

A Miller által létrehozott aminosavak az élet szempontjából semmit sem érnek, mert az élőlények kizárólag balra-forgató aminosavat tartalmaznak.

A Miller által előállított tekerőkar-csavart nem lehet a csapba belecsavarozni.

 

 
4. Milyen anyagok keletkeztek Miller kísérletében?
 

98 %-ban mérget, 2%-ban használhatatlan, beépíthetetlen aminosavat.

2% aminosav, 2% benzol és 96 % kátrány keletkezett. Az utóbbi kettő nem kedvez az életnek, mégis az aminosavak inkább hozzájuk kötődnek.

Ez miért probléma?

A benzolnak denaturáló, vagyis fehérje kicsapó hatása van, ami azt jelenti; megbontja a fehérje természetes szerkezetét és az nem működik tovább, mint enzim. A benzol hatására a fehérje elveszíti biológiai szerepét.

[A benzol fehérje kicsapó hatásának eredménye hasonló a tojás vagy búzamag sütés hatásához; ahogyan a sült tojás nem tölti be a biológiai szerepét sütés hatására, úgy a fehérje sem tölti be szerepét benzol hatására.]

 
A vizsgálat eredménye 4.:

A benzol denaturáló szerepe káros hatással van a kísérlet során létrejött aminosavakra.

 

 

5. A kísérletben alkalmazott légkör.
 

A kísérletben oxigén nélküli, hidrogénben gazdag, redukáló légkört alkalmaztak.

1970 óta azt feltételezik, hogy vulkáni gázok alkották az őslégkört, amiben nem jönnek létre még ezek az egyszerű aminosavak sem.

Oxigén jelenlétében a lebomlás rendkívül gyors! Nem véletlen, hogy Miller a kísérletében vákuumot hozott létre, hogy a berendezés oxigénmentes legyen. Az oxigén az aminosavat szinte a „létrejötte pillanatában” lebontaná!

Azt szokták mondani, hogy ez mérte a legnagyobb csapást a kísérletre, valamint az összes többi kísérletre. 1970-től az abiogenezis feltételezést már csak másfajta prebiotikus modellkísérletekkel lehet (pontosabban kellene) alátámasztani.

 
A vizsgálat eredménye 5.:

A Föld feltételezett őslégköre más összetevőkből állt, amikben nem keletkeznek aminosavak.

 

6. Laboratóriumi körülmények között jött létre.
 

Dr. Ray Bohlin:

“Ezeknél a kísérleteknél általában azzal biztosítják be magukat, hogy tisztított reagenseket, izolált energiaforrásokat, túlzott energiaszinteket használnak, és olyan eljárásokat, amelyek a valóságtól távol álló módon irányítják a reakciót a kívánt végtermék elérése felé. A létrejött anyagokat pedig pontosan azoktól a romboló hatású energiaforrásoktól védelmezik, amelyek azokat tulajdonképpen először létrehozták.” Dr. Ray Bohlin: A hiányzó láncszem http://www.ministeriosprobe.org/fldocs/kritikus-hun.html

Ez a használhatatlan és az életre mérgező vegyület nem önmagától keletkezett. Stanley L. Miller és Harold Urey, Chicagói Egyetem két munkatársa egy jól felszerelt, steril és oxigénmentes berendezésben hozták létre őket, optimalizált körülmények között.

Miért fontos ez?

A berendezésben nincs:

– baktérium,

– vírus,

– más anyag,

– nem éri őket más külső hatás, csak amit Miller akart!

 
Vannak akik azt mondják:

A baktérium, és a vírus csak később keletkezett.

Ez igaz, de a további hosszú időt is figyelembe kellene venni az élet kialakulása feltételezett hosszú folyamatában.

 
A más anyagokkal való keveredés 1.

Keresztkötések jöhetnek létre, melyek által új, összetett szerkezetű szerves vegyületek keletkezhetnek, így előfordulhat nemkívánatos melléktermékek megjelenése.

 
A más anyagokkal való keveredés 2.

Más anyaggal való érintkezés során elképzelhető, hogy nem jön létre a kísérletben kívánt eredmény.

Thaxton – Bradley – Olsen: Az élet eredetének rejtélye (Harmat ISBN 963 7954 86 4) c. könyv 3., 4., 5., és 6. fejezetei foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Mielőtt bárki a laboratóriumi körülmények helyessége mellett kezd érvelni olvassa el a könyv ezen részeit!

 

 

A Miller-féle, illetve az ezt követő kísérletek gyenge pontjai:

 
6/1. A Földet a Nap teljes spektrumának sugárzása érte.

A rövid hullámhosszúságú (UV) sugárzás lebontja a vegyületek.

 
6/2. Fotoszenzibilizálás.

A fotoszenzibilizáláshoz és a fotodisszociáció elleni védelemhez szükséges körülmények valószínűleg nem voltak jelen a Földön.

 
6/3. Termikus energiai behatások érhették a vegyületeket.
 
6/4. Villámlások érhették a vegyületeket.
 
6/5. A gázcsapdák káros hatásaival nem számolnak a kísérletek.
 
6/6. A felhígulás veszélye valós probléma.

Ez az egyik legáltalánosabb ellenérv a laboratóriumi körülmények ellen.

 

6/7. Egyéb szennyeződés léphet fel.
 
6/8. A nyomásváltozások történhetnek.
 
6/9. Hőmérséklet-ingadozások léphettek fel.
 
A vizsgálat eredménye 6.:

Nem optimalizált laboratóriumi körülmények között nem figyelünk meg aminosav kialakulást.

Az élet ezen „egyszerű” alapelemei / építő kockái létrejöttéhez is Teremtőre van szükség.

 
 
7. Mit bizonyítanak a kísérlet sokasága?
 

1953 óta Miller és sokan mások, számos híres laboratóriumban sok kísérletet hajtottak végre aminosavak, prekurzorok , DNS, RNS, stb. előállítására.

Az optimalizált (a valódi világtól eltérő közeg és körülmények) laboratóriumi körülmények között, a kísérletek sokaságában sikerült sokféle aminosavat, valamint nukleinsavakat, glükózt, ribózt, dezoxiribózt, stb. előállítani.

Thaxton – Bradley – Olsen könyv említett fejezeteiben összefoglalót találunk az előállított anyagok sokaságáról, de a kísérletek megbízhatóságát is vizsgálva az elért eredmények nagyon szerények.

Nem optimalizált környezetben még ezeket sem tudják előállítani.

A kísérletek teljes kudarccal végződtek a fehérjék, DNS előállítására vonatkozólag.

 
A vizsgálat eredménye 7.:

Az emberiség távol van az

– élet,

– DNS,

– RNS, stb. előállításától.

 
 
8. Innen már csak egy lépés az élet 2.
 

Néhány további probléma az élet kialakulása során:

8/1. A DNS – fehérje probléma.

Az élethez DNS-re van szükség, ami fehérje nélkül nem jön létre, de fehérje nem jöhet létre DNS nélkül. Ez megoldhatatlan probléma az evolúció (véletlen kialakulás) számára.

 
8/2. A DNS és a fehérje két különböző nyelven beszél.

Összehasonlítás képen:

– emberi szinten a DNS angol, a fehérje kínai nyelven kommunikál,

– informatikában a DNS gépi kódot, a fehérje cobolt használ.

Ilyen szintű különbség van a DNS négybetűs és a fehérjék húszbetűs kódja között. A DNS és a fehérje között tudatos és folyamatos fordítás, „kódolás-dekódolás” üzenetváltás, információ csere zajlik.

Bővebben: http://www.teremtesvagyevolucio.hu/ “Tyúk vagy tojás gomb alatt. 

 
8/3. A DNS 3 milliárd elem-párból áll, ennek a létrejötte tervező és alkotó nélkül, olyan mintha egy könyvtár a létezése előtt:
  • – előállítaná a kellő mennyiségű fát,
  • – kivágna elegendő mennyiségű fát,
  • – feldolgozná a fát papírrá,
  • – előállítaná a festéket,
  • – teleírná a lapokat,
  • – megszerkesztené a könyvet,
  • – könyveket katalogizálva sorba rakná.
 

Ha az aminosavakat betűknek fogjuk fel, akkor a sejt egy könyvespolcnyi ilyen betűből felépülő fehérjemondatból áll, amiben viszonylag kevés hiba is elég a működésképtelenséghez.

 8/4. A már létező fehérje, DNS, RNS természetes összekapcsolódási esélye gyakorlatilag nulla.
 
100 aminosavból álló fehérje létrejöttének valószínűsége: 1,26*10-130.
A Föld másodpercekben kifejezett evolúciós feltételezés szerinti életkora: 1,45*1017.
Az együtthatókat elhagyva a képlet a következő: 10130:1017 = 10113
Elvileg ennyi próbálkozásra lenne szükség másodpercenként, egy darab 100 tagú fehérjemolekula helyes sorrendjének kialakulására a Föld feltételezett és éppen aktuális korának minden másodpercében!

 

Mi ebben a probléma?

– A felfoghatatlanul magas szám.

– A szünet nélküli ismétlődés.

– Nem ismert, olyan mechanizmus, amely előidézné a kapcsolódási kísérleteket.

– Nem ismert, olyan mechanizmus, amely felügyelné a kapcsolódási kísérleteket, vagyis ami ellenőrizné, hogy ami létrejött az ér-e valamit, felhasználható-e!

– Ellentmond a termodinamika 0. fő tételének.

– Ellentmond a termodinamika 2. fő tételének.

– Ha olyan energia mennyiség érkezik, ami elegendő a kiindulási helyzet megváltoztatására, az kárt tesz magában a molekulában is.

– Hogyan befolyásolja az ismétlődési- és lebomlási folyamat az eseményeket.

 

 A megmaradási és egyéb problémák ugyan ilyen súlyúak!

Összegezve: Egy átlagos méretű fehérje létrejöttének és megmaradásának matematikai és biomatematikai valószínűség gyakorlatilag 0.

 

A matematikai és biomatematikai valószínűség számítások vetettek végett a neodarwinizmus nevű képtelenség tudományos pályafutásának.

 
8/5. Egy hemoglobin-molekula véletlen kialakulási valószínűsége aminosavakból.

[Szerző: Isaac Asimov forrás: http://darwinkaprazata.blogspot.hu/2011/08/isten-es-tudomany.html]

„A hemoglobin-molekula 4 összetekeredett aminosav-láncból áll. Mindegyik lánc 146 aminosavból áll, és az élőlényekben 20 különféle aminosav található. E 20 aminosav különböző elrendezéseinek száma egy 146 elemű láncban 20146, ami kb. 10190.

Az egész univerzumban csak kb. 1070 proton van.”

 
8/6. A kísérletek tömkelege ugyan létrehozta a fehérje-DNS-enzim-membrán alapú élet rendkívül kis építőköveit, a fehérjék előfutárait, az aminosavakat és egyéb prekurzorokat. De a cukrok, D-cukrok, balra-forgó aminosavak, zsírok, nukelinsavak, stb., nem jöttek létre.
 
8/7. „Az élethez nélkülözhetetlen egyik alapfehérje, a citokróm-C véletlen kialakulására körülbelül olyan kevés az esély, mint hogy egy majom írógépen elütés nélkül megírja az emberiség történetét.” Dr. Ali Demirsoy, evolucionista tudós.
 
8/8. Gondoljuk végig az alábbi dolgokat:
 
1. Egy sejtben 120.000 aminosav található.

2. 20 féle aminosav szükséges egy sejt működéséhez.

3. Ennek a 120.000 aminosavnak kötött a sorrendje.

Amikor 20 féle aminosavnak kell, 120.000 darabból álló láncba kapcsolódnia, és a kapcsolódási sorrendnek pontosnak kell lennie, a sejt külső segítség nélküli létrejöttének valószínűsége rendkívül csekély.

4. Ennek a 120.000 aminosavnak megfelelő kémiai kötésekkel kell rendelkezniük.

Itt már a kötések variációi is bejönnek a számításba, így a sejt külső segítség nélküli létrejöttének valószínűsége gyakorlatilag nulla.

5. Csak és kizárólag balra forgó aminosavak alkotják a fehérje-DNS-enzim-membrán alapú életet.

Mivel 50-50 %-ban alakulnak ki jobbra- és balra forgó aminosavak, ezért ez az egyik legmakacsabb probléma ebben a folyamatban.

 

Tételezzünk fel „optimális”(1) természeti körülményeket:

Nagy esőzés hatására bekövetkezett áradás után, egy barlangban (2) több kisebb pocsolya marad. (3)

Az egyikben létrejön 10.000 aminosav!

Ennek a fele a jobbra forgó aminosavak, ezért az élet szempontjából használhatatlanok. (4)

 

Válogatás 1.

Az egyik legnagyobb probléma most következik: a balra és a jobbra forgó aminosavak szétválogatása!

 

Válogatás 2.

A balra forgó aminosavaknak, további feltételeknek is meg kell megfelelniük (pl.: kötés, alfa, stb.), ezért az eddigi 5.000-ből további 3.000 kiesik, marad 2.000! Ami nem elegendő a szükséges 120.000 meghatározott sorrendű balra forgó aminosav láncolat összeállásához.

1. Optimális folyamat a fehérje-DNS-enzim-membrán alapú élet kialakulásához nincs. Ha lenne már régen előálltak volna vele a tudósok.

2. Barlang a káros sugárzás kivédése miatt szükséges.

3. A pocsolya a felhígulási folyamat elkerülése végett szükséges.

4. Kizárólag csak a Bibliának van élet fogalma, senki másnak nincs. A tudomány nem tudja mi az élet. A biológusok, kémikusok, filozófusok, fizikusok, csillagászok, idegen civilizációkutatók, orvosok, stb. nem tudnak élet definíciót megalkotni. Hogy mi az élet azt egyedül Isten tudja.

 

8/9. Az „önreplikáló egység”

A legegyszerűbb önreplikációra (önmásolódás, képes saját magát előállítani, lemásolni) képes biológiai „gépezethez”:
  • – minimum 20 fehérje,
  • – bonyolult DNS, (esetleg más)
  • – érzékeny RNS, (esetleg más)
  • – az entrópiát legyőző energia-átalakító folyamatok,
  • – biológia információk sokasága,
  • – a biológia információk tárolása, fordítása, stb.
  • – valamint ezek pontos és időben összehangolt együttműködése szükséges.
 
 
8/10. Az entrópia törvényét le kell győzni, de hogyan?
 

Thaxton – Bradley – Olsen: Az élet eredetének rejtélye c. könyv

VII. fejezet: Az élő rendszerek termodinamikája,

VIII. fejezet: A termodinamika és az élet eredete,

IX. fejezet: Hogyan valósul meg a kémiai munka, részletesen és alaposan foglalkozik a kérdéssel.

A lényeg: megfelelő helyen és időben, pontosan oda illő mennyiségű és minőségű energiára van szükség. Ezt kellene a természetnek (pl.: villámnak) produkálnia.

 
8/11. Egy további probléma a sok közül
 
Reid és Orgel: „Nem gondoljuk, hogy abban a formában, ahogy mi magunk és más kutatók kivitelezték, a formóz-reakció a cukrok felhalmozódásának feltételezhető modellje lehetne az ősi Földön. …

A valószínűsíthető környezeti körülmények mellett a cukrok képződése valamint nukleozidokba történő beépülésük nem következett be. Mindaddig, amíg e problémát nem sikerül megoldanunk vagy áthidalnunk, továbbra is gyenge pont marad az abiotikus nukleinsav-szintézis elméletében.” C. Reid és L. Orgel, 1967. Naature 216, 455. Thaxton – Bradley – Olsen: Az élet eredetének rejtélye 259 o.

 
8/12. A biológiai információ hiánya
 

A biológiai információ hiányánál, csak a biológiai információ keletkezése a nagyobb probléma az egész kérdéskörben.

1953 óta több mint 60 év (2014-ig) telt el és számtalan más kísérlet is volt arra, hogy élettelenből élő, vagy legalább az élet némi építőelemét előállítsák. Ezek a kísérletek rendre kudarcot vallottak. [Bővebben: Thaxton – Bradley – Olsen: Az élet eredetének rejtélye ISBN 963 7954 86 4]

A kérdés megoldásától egyre távolabb kerültek, sőt teljesen és véglegesen leállították ezeket a kísérleteket. Jelenleg baktériumokat, vírusokat, örökítő anyagokkal – tehát már létező – dolgokkal kísérleteznek, ezeket módosítgatják.

A laboratóriumok leálltak az élet-előállítós kísérletekkel.

 
 

Idézetek a témában:

 

Szatmáry Eörs, MTA tagja, biológus, egyetemi tanár. ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék:

1. „Az evolúcióelmélet végső soron az „élet rejtélyének”, az élőlények létrejöttének magyarázatára irányul. Fontos felismerések sokasága ellenére a kezdet, a keletkezés kérdése mindmáig megválaszolatlan…. – Az élet keletkezése mindmáig megoldatlan kérdés. Még senkinek sem sikerült élettelenből élőt csinálnia, mint ahogyan egy teljes “evolúciós forgatókönyv” összeállítása sem sikerült még. Egy ilyen “forgatókönyvnek” el kellene mondani, hogy az anyag szerveződésének mi volt az a valószínű útja, melynek során A-tól a Z-ig eljutott. Ennek a “forgatókönyvnek” néhány feltételt ki kell elégítenie: kémiailag, és az evolúciós mechanizmusok szerint meggyőzőnek kell lenni, továbbá az egésznek eléggé valószínűnek kell lennie. Ilyen „forgatókönyvünk” nincs.” http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html (Utolsó előtti kérdés.) 2014.11.06-i állapot

A neves evolucionista tudós – Szatmáry Eörs – elismeri, hogy nem rendelkeznek az élet keletkezésére illetve élet fejlődésére egy bizonyítható leírással.

2. „Az alapproblémát az jelenti, hogy az első evolúciós egységek nem keletkezhettek evolúciós módon, hiszen azoknak akkor még nem voltak meg az ahhoz szükséges tulajdonságaik.” http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html (Utolsó előtti kérdés.) 2014.11.06-i állapot

3. „Talányos, hogy az olyan molekulák, mint az RNS vagy a DNS túl összetett molekulák ahhoz, hogy önmagukat másolhatták volna. A magukat nagyon egyszerű módon szaporítani képes molekulák, és a mai nukleinsavak között kellett lennie valamiféle átmenetnek. Itt az öröklődés ténye nagyon fontos; öröklődés nélkül nincs evolúció.” http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/szathmary.html (1. kérdés.) 2014.11.06-i állapot

 

Louis Pasteur, mikrobiológus és kémikus:

 „Élő csak élőből jön létre”.

„A spontán képződés doktrinája soha többé fel nem támadhat az enyészetből, amelyben ez az egyszerű kísérlet taszította.” R. Vallery-Radot, 1920. The Life of Pasteur; franciából Mrs. R. L. Devonshire fordított. New York: Doubleday, 109. oldal.

 

William Thomson / Lord Kelvin, matematikus, mérnök, fizikus:

„Az élet keletkezése a Földön egyáltalán nem függött kémiai vagy elektromos folyamatoktól, és a molekulák kristályozódási csoportosításától. Nekünk el kell fogadunk ezt a titkot és az élő szervezetek teremtésének csodáját.”

 

J.W.N. Sullivan, matematikus:

„Az a feltevés, hogy az élet élettelen anyagból keletkezett, jelenleg csupán hittétel.”

 

Edwin Conklin, biológus:

„Annak a valószínűsége, hogy az élet véletlenül keletkezett, körülbelül annyi, mint annak valószínűsége, hogy egy nyomda felrobbanásakor egy teljes terjedelmű szótár jön létre.”

„Annak esélye, hogy egyetlen egy használható protein kialakult a föld egész történelme során, még az összes megfelelő atomok felhasználásának és a vázolt sebességének figyelembevételével is: 10161 az egyhez. Ez a szám 161 nullát tartalmaz.

Érdemes megemlíteni azt is, hogy még ha egy molekula ki is alakult volna, ennek csak akkor lett volna jelentősége egy másik protein-molekula kialakításában, ha létezett volna megfelelő duplikációs folyamat. S még abban az esetben is, ha létezik ilyen, az élő szervezet kialakulásához egyéb, minőségileg különböző proteinekre is szükség van. Morowitz minimálisra csökkentett sejtje 239 protein-molekulát tartalmaz, s ebből 124-nek feltétlenül különböző proteinnek kell lennie.” James F. Coppedge, Evolution: Possible or Impossible; Grand Rapids: Zondervan, 1973, 109-110. o.

 

Lecomte du Nouy francia tudós 1:10243-ban állapította meg az arányt.

 

Murray Eden, Massachussetts Technológiai Intézet (Massachussetts Institute of Technology) és Marcel Schutzenberger professzor (párizsi Egyetem) közös nyilatkozata:

A számítógépeik kalkulációjának adatai alapján az evolúció lehetetlen. Mathematical Challenges to the Neo-Darwinian Interpretotion of evolution 

 A Hamlet első sorának „Ber: Who’s There?” lemásolásához is 284 trillió év szükséges. Charles C. Ryrie: Teológiai Alapismeretek 200.o. KIA

 

dr. Duane T. Gish, Kalifornia Egyetem, Biokémiai Egyetem, Berkeley:

1. „Ezeknek az aminosavaknak, hogy egy 50 aminosavat tartalmazó protein képződjön véletlenül 1/1065 lenne.

100 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000

000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000

az egyhez.”

 

2. „Még a legegyszerűbb sejt is több ezer különböző fajtaproteint,

minden egyes proteinből több milliárdot,

ráadásul az összes DNS-t, RNS-t és más nagyon összetett molekulát tartalmaz, sok bonyolult szerkezettel együtt, hihetetlenül bonyolult rendszerbe rendezve.”  Gish, a Kalifornia Egyetemen (Davis) elhangzott előadásából származnak. Bővebben: Az evolúciós agymosás – Evangéliumi Kiadó

 

Harold F. Blum, evolucionista tudós:

„A legkisebb ismert protein méretéhez hasonló polipeptid spontán kialakulása is teljesen valószínűtlennek tűnik”. W. R. Bird, The Origin of Species Revisited. Nashville: Thomas Nelson Co., 1991, s. 304.

 

 Dr. Jonathan Wells, mikrobiológus:

„A tudományos életben ma már köztudott, hogy a darwini elmélet több tartópillére vagy hamis, vagy pedig félrevezető. A biológia-tankönyvek azonban még mindig az evolúcióelméletet bizonyító tényként közlik őket.” Darwinizmus és intelligens tervezettség. ISBN 978-963-935-398-5

 

Klaus Dose:

„Az élet keletkezése mikéntjének meghatározása céljából több mint 30 éve végzett kémiai és molekuláris kísérletezés nem a kérdés megoldásához, hanem annak felismerésére vezetett, hogy a földi élet keletkezésnek problémája mennyire óriási méretű. Jelenleg a fő elméletekről folytatott minden vita és a tárgykörben végzett minden kísérlet patthelyzetet eredményez, vagy a tájékozatlanság beismeréséhez vezet.” [Interdisciplinary Science Review 13(1988):348-56.]

 

Fred Hoyle, csillagász, és Chandra Wickramasinghe asztrofizikus evolucionista tudósok: „Nem számít, milyen nagy a figyelembe vett környezet, az élet nem kezdődhetett véletlenül. Shakespeare műveit nem reprodukálhatják írógépet véletlenszerűen ütögető majmok, azon egyszerű oknál fogva, hogy a megfigyelhető világegyetem nem elég nagy ahhoz, hogy tartalmazza a szükséges majomsereget, a szükséges írógépeket és persze a szükséges papírkosarakat, amelyek ahhoz kellenek, hogy beléjük dobják a sikertelen próbálkozásokat.

Ugyanez érvényes az élő anyagra.

Annak valószínűsége, hogy az élet spontán módon kialakuljon az élettelen anyagból, 1:n, ahol n egy irdatlan nagy szám, amelynek végén 40.000 nulla áll – elég nagy szám ahhoz, hogy eltemesse Darwint az egész evolúcióselméletet. Nincs ősleves – sem ezen a bolygón, sem máshol -, és ha az élet nem véletlenszerűen kezdődött, akkor szükségképpen egy céltudatos intelligencia alkotása.” Fred Hoyle, Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, New York, Simon & Schuster, 1984, s. 148.

 

Dr. Ali Demirsoy, evolucionista tudós:

„Az élethez nélkülözhetetlen egyik alapfehérje, a citokróm-C véletlen kialakulására körülbelül olyan kevés az esély, mint hogy egy majom írógépen elütés nélkül megírja az emberiség történetét.”

 

Richard Dawkins, brit etológus, evolúciós biológus:

„Kínzóan, nyomasztóan, halálosan nyilvánvaló, hogy ha a darwinizmus valóban a véletlenen alapulna, nem működhetne. Nem kell matematikusnak vagy fizikusnak lennünk, ahhoz, hogy kiszámítsuk: Ahhoz, hogy egy szem vagy egy hemoglobin-molekula véletlenszerűen összeálljon, az örökkévalóság is rövid lenne… Climbing Mount Improbable (A valószínűtlenség hegyének megmászása) New York, Norton, 1996, p 67

 

A témához kapcsolódó rövid videó: Dr. Farkas Ferenc- Sejtbe kódolt információ 2

 

 

„Michael Behe sejtbiológus úgy jellemezte a sejtek molekulaszerkezetét, hogy azok megmásíthatatlanul bonyolult rendszerek, melyeknek minden komponensük jelenlétére szükségük van ahhoz, hogy működőképesek legyenek. Erről mindjárt a csillangók molekuláris működése, az elektronátvitel, a fehérjeszintézis és a sejtkiválasztás jut az eszünkbe. Ha a rendszerek megmásíthatatlanul összetettek, akkor hogyan alakulhatnak ki lassan, hosszú idő alatt olyan rendszerekből, amelyeknek eredetileg valami más volt a rendeltetésük?”

 

Harold Urey és Stanley Miller, így nyilatkoznak:

„Mi, akik az élet eredetét tanulmányozzuk, minél többet vizsgálódunk, annál inkább úgy érezzük, hogy túl bonyolult ahhoz, hogy bárhol is kifejlődhetett volna. Valamennyien hittételként hiszünk abban, hogy az élet az élettelen anyagból alakult ki ezen a bolygón. De az élet annyira bonyolult, hogy nehezen képzelhető el, hogy tényleg így történt.”

Ezért finanszírozta egy tudós társaság Francis Crick kutatásait, melynek összegzése:

„Képtelenség az az állítás, miszerint egy összetett rendszer, mint pl. a DNS, véletlenül alakuljon ki.”

 

Harun Yahya, az evolúciós csalás és sok egyéb könyv szerzője:

„Ha az evolúciós elmélet egyetlen pontjáról is bebizonyosodik, hogy lehetetlen, az elegendő bizonyíték arra, hogy az egész elmélet teljesen hamis és érvénytelen. Például ha bebizonyítjuk, hogy a fehérjék véletlenszerű kialakulása nem lehetséges, azzal cáfoljuk az evolúció összes ez után következő lépését. Ezután már teljesen értelmetlen összeszedni néhány emberi és majomkoponyát, és feltételezéseket gyártani róluk.”

 

Összegezve:

Az élet-előállítására 1953 óta végrehajtott, majd beszüntetett kísérletek fényesen bizonyítják Louis Pasteur ténymegállapítását:

Omne vivum ex vivo = Minden élő élőből származik!