Eric Metaxas: Csodák

Csodák. Mik a csodák, miért történnek, és hogyan változtatják meg az életünket?

Immanuel Alapítvány 2015

A részletet a kiadó engedélyével tettek közzé. Köszönjük.

A könyv megrendelhető: www.immanuel.hu

5. fejezet A világegyetem csodája

51-54. oldal

Ha azonban az elektromágneses erő egy kicsit is erősebb lenne, az atommagok a helyükön tartanák az elektronokat, és nem hagynák, hogy azok eltávolodva más molekulákhoz kapcsolódjanak. Másfelől viszont, ha az elektromágneses erő egy kicsit gyengébb lenne, mint amilyen, az atomok egyáltalán nem tartanák meg az elektronjaikat. Az élet egyik esetben sem létezhetne.

Paul Davies elméleti részecskefizikus mondta, hogy „lenyűgöző a tervszerűség benyomása”. Egy másik döbbenetes példa erre a finomhangolásra az erős nukleáris erő és az elektromágneses erő arányával kapcsolatos. Maga Davies számította ki, hogy, ha a kettő aránya csupán 1:10¹⁶-hoz arányban eltérne, nem létezne az általunk ismert univerzum. Úgy is mondhatnánk, hogy ha ez az arány 0,000 000 000 000 000 01%-kal eltérne, az univerzum nem lenne itt. Ez az arány azonban történetesen éppen és pontosan annyi, amennyinek lennie kell, és itt vagyunk.

Azonban még ezek a hajmeresztően parányi esélyek is elhalványulnak az elektromágneses erő és a gravitációs erő aránya mellett. A fizikusok kiszámították, hogy ha ez az arány

1:10 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000-hoz

mértékben eltérne, az univerzum nem létezne. Valamiképpen azonban ez éppen annyi, amennyinek lennie kell. Statisztikailag ez eléggé lehetetlen, mégis ennyi, és mi itt vagyunk.

Hogy megmagyarázzuk, miért olyan fontos ez az arány, látnunk kell, hogy ha egy parányit is nagyobb lenne, csak nagy csillagok jönnének létre; s ha egy icipicit is kisebb lenne, csak kicsi csillagok alakulnának ki. Ahhoz, hogy az élet egyáltalán távolról is lehetséges legyen, a világegyetemnek nagy és kis csillagokat is tartalmaznia kell. Ez azért van így, mert csak a nagy csillagok középpontjában termelődik az élethez elengedhetetlen elemek nagy többsége, miközben csak a napunkhoz hasonló kisebb csillag képes évmilliárdokon át egyenletesen égni, márpedig e nélkül a szédületesen egyenletes égés nélkül nem lehetnénk itt. Ez a hosszú szám az egyest követő negyven nulla, vagy tíz a negyvenediken az eltérés maximális szintje, amelyen túl az életnek a lehetősége is ki van zárva.

Természetesen ezt a számot nehéz felfogni. God’s Undertaker (Isten sírásója) c. könyvében a cambridge-i matematikus, John Lennox azt mondja, hogy ilyen pontossággal eltalálni egy számot „azzal a pontossággal egyenlő, ami egy mesterlövésznek lenne szüksége ahhoz, hogy a megfigyelhető világegyetem túlsó végén, húszmilliárd fényévnyi távolságra eltaláljon egy pénzérmét”. Húszmilliárd fényévnyi távolságot valószínűleg elképzelni is nagyon nehéz, úgyhogy nézzünk meg egy hasonló esélyeket szemléltető másik példát, ami a Caltech* asztrofizikusától, Hugh Rosstól származik.

Ross azt mondja, képzeljük el, hogy Észak-Amerika minden négyzetcentiméterét lefedjük ötforintosokkal. Ha kész, akkor még egy réteggel beborítjuk. Szánjuk rá az időt! Aztán még egy réteggel és még eggyel. Rakjunk rá egy újabb réteget, és addig folytassuk ezt a gyakorlatot, amíg az egymásra rakott ötforintosok magassága el nem éri a Holdat, amiről korábban említettük, hogy 384 000 km távolságra van a Földtől. Ehhez nyilván jó sok érme kellene. De még nem végeztünk. Ha egész Észak-Amerikát lefedtük ötforintosokkal a Holdig nyúló magasságban, akkor ugyanezt tegyük még meg egymilliárd hasonló méretű Földrésszel. Ha nem találunk ennyi ugyanilyen nagyságú földrészt, akkor csak képzeljük el, hogy megtesszük. Ezután találomra válasszunk ki egy ötforintost az egymilliárd 384 000 km magas pénzrakás valamelyikéből, fessük pirosra, majd helyezzük vissza! Aztán kössük be egy barátunk szemét (kukucskálni tilos!), és kérjük meg, hogy válasszon egyet a milliárd földrész nagyságú, 384 000 km magas rakásból, és húzzon ki egy ötforintost! Annak az esélye, hogy éppen a piros érmét fogja kihúzni, 1:10⁴⁰. Most már szabad nyelni egyet.

Az ehhez hasonló feltételek száma csak egyre nő. Ha ezek közül csak egy is nem teljesülne pontosan, nem létezhetne a világegyetem.

Tudjuk például, hogy egy proton tömege körülbelül 1836-szor akkora, mint egy elektron tömege, de a tudomány kiszámította, hogy ha ez az arány egy kicsivel kisebb vagy nagyobb lenne, az univerzum nem létezne. Azt is tudjuk, hogy a Tejútrendszer felénk eső részén a csillagok közötti átlagos távolság durván 48 billió kilométer, de ma már azt is tudjuk, hogy ha ez sokkal több vagy kevesebb lenne, a naprendszerünk nem létezhetne. Akárhova fordulunk, mindenütt a finomhangolás és tervszerűség bizonyítékaiba ütközünk. Mintha szinte minden mérhető paraméterről kiderülne, hogy szükséges az univerzum létezéséhez, mintha a világegyetem minden aspektusa tökéletesen és szándékosan összekapcsolódna minden más aspektussal oly módon, hogy az töprengésre készteti a képzeletünket.

Mielőtt továbblépnénk, említsünk még két példát finomhangolásra, amelyek az eddig említetteknél is sokkal elképesztőbbek! Hugh Ross azt mondja, hogy az univerzum tágulását az univerzum tömegsűrűsége és az űrbeli energia sűrűsége vezérli. Ross szerint ahhoz, hogy elegendő csillag és bolygó létezzen, és így lehetséges legyen az élet a világegyetemben, a tömegsűrűség értékének 1:10⁶⁰-hoz arányú finomhangolása szükséges. Vajon meglep-e bennünket, ha megtudjuk, hogy ez éppen ennyi? Ross azonban azt is mondja, hogy az űrbeli energia sűrűségét még ennél is sokkal nagyobb precizitással kell finoman hangolni. Ennek az értéknek valamivel kevesebb, mint 1:10¹²⁰-hoz arányúnak kell lennie. Szerencsére éppen annyi.

Minél többet tud meg a tudomány, annál világosabb, hogy bár itt vagyunk, nem lenne szabad itt lennünk. Amint elkezdjük vizsgálgatni ennek a részleteit, a létezésünk döbbenetesen csekély valószínűsége egy kissé nyugtalanítóvá válik. Ha meglátjuk, milyen messzemenően bizonytalan a létezésünk, és elkezdjük megérteni, hogy semmiféle magyarázat szerint sem lenne szabad léteznünk, mit érezzünk vagy gondoljunk? A létezésünk nem csupán gyakorlatilag lehetetlen csodának tűnik, hanem az elképzelhető legelképesztőbb csodának, amely mellett szinte semminek tűnnek a korábban olyan bámulatos csodák.

Olyan ez, mintha valaki logikusan meggyőzne arról, hogy végtelenül parányi esélye van annak, hogy képesek vagyunk a következő néhány levegővételre. Ha valóban elhinnénk ezt, elkezdenénk óvatosabban lélegezni, talán félve, tapogatózva, arra számítva, hogy a következő levegővétel már nem is tartalmaz majd oxigént. Az itt létünk csekély valószínűsége annyira csekély, hogy elegendő ahhoz, hogy a rémülettől kigúvadjon a szemünk – míg a következő pillanatban felismerjük, hogy csakugyan itt vagyunk, és puszta létezésünkért kirobban belőlünk a hála. Valóban az lehet az egyetlen logikus és illendő választ minderre, hogy elámulunk, örvendezünk, és megpihenünk létezésünk valóban felfoghatatlan csodájában.

* A Kaliforniai Műszaki Egyetem (California Institute of Technology) rövidítése – a ford.

Könyvek, cikkek, videók, stb. fordításához, lektorálásához, keresünk további embereket (önkéntes segítőket). Keresünk továbbá, olyan önkénteseket, akik videó feliratozásban segédkeznének.

Fizikusok, biológusok, geológusok, őslénytankutatók, orvosok, vegyészmérnökök, teológusok, pszichológusok, bármely tudományban jártas emberek jelentkezését várjuk cikkek írásához, azok szakmai ellenőrzéséhez, különböző tanácsadáshoz (pl.: különböző fórumokon való válaszadáshoz), előadások tartásához, riportokhoz, egyéb szakmai háttérmunkához.  

Várunk cikkek, videók, könyvek fordítására javaslatokat.

Jelentkezni, javasolni a teremtesvagyvk@gmail.com mail címen lehet.